digitális, könyv

Nem csökkenhet az e-könyv ÁFA

Sok-sok csúf és pixelt nem tűrő, cifrán káromkodós kört letudva lehet csak leírni (nyilván), hogy az EU Bírósága (amit már oly sokszor “éltettem” éles elméjű, velős, tájékozott, miegymás döntését illetően) hivatalosan is letette vokság amellett, hogy míg a nyomtatott könyvek általános forgalmi adója kedvezményes, sajna az e-könyveké nem lehet az, még akkor sem, ha ezzel történetesen épp egy alapos EU-s irányelvvel mennek most szembe (ti. az olvasás promótálása, merthogy bitang nagy problémáink vannak már így is, és mi lesz még…). Hogy miért? Ezért:

The court reasoned that the exclusion of reduced rates for digital books was the consequence of a specific VAT regime for e-commerce for which clear and uniform rules needed to apply. […] “(It) would effectively compromise the overall coherence of the measure intended by the EU legislature, which consists in the exclusion of all electronic services from the possibility of a reduced rate of VAT being applied,” the judges said.

Tehát a helyzet az, hogy az EU Bírósága szerint világos és egységes ÁFA-szabályozásra van szükség az e-kereskedelemben (ahová ugye az e-könyv is tartozik per definitionem), így nem lehet kivételt tenni speciel a könyv elektromosnak mondott formátumával sem, még akkor sem, ha a józan ész (hahaha!), vagy akár az EU úgy egyébként (lásd: irányelv) ezt mégiscsak szeretné. Ne szeresse. Várom, mikor jön el az idő, amikor a kolbásznak, egyéb sertéshúsnak, vagy egyéb, kedvezményezett körbe tartozó terméknek feltolják az adóját, ha online rendelnéd: apropó, hogy is van az akkor, hogy a nyomtatott könyv akkor is kedvezményes ÁFÁ-val tolul elénk, ha épp online vásároljuk? (Nehogy szóljon valaki a jó jogászoknak, még megvizsgálják, és elkaszálják ezt is.) Előre az olvasott Európáért, barátaim!

Standard
digitális

Viszlát, netsemlegesség!

Nemrégiben az EU hozott egy olyan határozatot, ami a szolgáltatók számára lehetővé teszi, hogy az interneten bizonyos oldalak és szolgáltatások, hogy úgy mondjam, egyenlőbbek lesznek az egyenlők között. (Jellemző módon hazánkban ezt örömhírként harsogta be a híradó, a szabályzásban szintén helyet kapott, a jövőbe projektált – vagyis jelenleg, és még jó ideig kézzel koránt sem fogható – roaming díj eltörléseként…) Vagyis ha egy app mögött álló cégnek van pénze, fizet a szolgáltatónak, hogy az ő adatforgalma mindig zöld lámpát kapjon, mindig zökkenőmentesen működhessen, míg akinek nincs rá módja, az szépen a maradék sávszélességen osztozik a másodosztály többi szerencsétlen szereplőjével.

Kihasználja majd a múlt héten elfogadott új EU-s internetes szabályozásba épített kiskapukat a Telekom – írja a Magyar Telekomot is tulajdonló, tehát a hazai irányt is megszabó Deutsche Telekom hivatalosan közzétett álláspontjára hivatkozva a HWSW. A telekommunikációs multi elnök-vezérigazgatóját idéző cikk szerint a szolgáltató nagyobb sávszélességet biztosít majd bizonyos “speciális szolgálatások” számára, melyek weboldalait/alkalmazásait a többiekénél kényelmesebben érhetik majd el a netezők – gyorsabban azoknál az oldalaknál, melyek tulajdonosai nem fizetnek.
(via HVG.hu)

Viszlát innováció, viszlát netsemlegesség, szevasztok startupok! Lehet azzal jönni, hogy érthető a dolog, hiszen a szolgáltató szeretne visszakapni a hálózatfejlesztésbe ölt pénzéből, de lássuk be, hosszú távon – márpedig aki ilyen területen befektet, az nem várhatja el, hogy már holnap megtérüljön minden fillére – ez egész egyszerűen nem támasztható alá: ha ugyanis továbbra is semleges a net, továbbra is minden tartalom egyenlő eséllyel jut el a felhasználóhoz, és így újabb és újabb lehetőségek nyílnak meg a felhasználó előtt, akkor sokkal többet fogja használni például a mobilinternetet. Ha többet használja, többet fizet. Ha többet fizet, több jut a szolgáltatónak. Tipikusan rövidlátó és ostoba üzletpolitika az adatforgalom ilyeténképpeni osztogatása. Ne legyünk optimisták, simán lenyeli az átlag júzer, nem fog tiltakozni, nem fogja átgondolni mindennek az etikai és gazdasági hátterét, még boldog is lesz, hogy nem akad a Skype. Az, hogy a Skype-nak pl. nem lesz konkurense, megszűnik a verseny, már senkit nem érdekel. Szép új világ. Abcúg, Telekom, és mindazok, akik követik a csodás példát!

Standard
egyetem

A plágium kérdése az EU tagállamaiban

Egy igen érdekes vizsgálat eredményeire hívták fel a figyelmemet nemrég: az IPPHEAE (Impact of Policies for Plagiarism in Higher Education Across Europe) projektje azt vette górcső alá, hogy az EU tagállamai mit tesznek, és persze milyen eredménnyel a plágium visszaszorítására a felsőoktatás területén. Érdemes összevetni az országos lebontású eredményeket, de ne számítsunk kicsiny hazánk tekintetében semmi jóra, azt előrebocsátom. Míg a legtöbb tagország igyekezett egészen konkrét intézkedéseket hozni a kérdésben, és viszonylag jól dokumentálni is az eredményeket, addig nálunk valahogy – bár szépen fogalmaz a jelentés – érdektelenségbe fulladt az egész, és nevetségesen alacsony visszajelzést kaptak tőlünk a projekt kivitelezői. Adatok hiányában így a rólunk szóló jelentés a körülmények leírásával igyekszik magyarázatokat lelni, többek között a forráselvonásokat, a nem igazán áttekinthető értékeléseket érintő politikákat, az egységes elhatározás problematikáit emelik ki, rámutatva, hogy bár elindultak fejlesztések abba az irányba, hogy a digitális szakdolgozat kópiákat, tanulmányokat stb. a szerzők megfelelő helyekre feltöltsék, de a plágium ellenőrzése mind ezidáig az értékelők személyes hozzáállásától függött.

Tovább

Standard
digitális

EU: az e-könyv nem könyv


Sokan és sokat beszéltünk már eddig is arról az alapvetően ostoba megkülönböztetésről, amely alapját képezi a könyv és az e-könyv ÁFÁ-ját érintő eltérést: míg Magyarországon a könyvek árazásában ez 5%, addig egy e-könyv esetében ez 27%, ami eleve a nonszensz kategóriája. A balhét a franciák kezdték 2012-ben, amikor levitték az e-könyvet sújtó adót a nyomtatott könyvek szintjére, amivel viszont kiváltották az Európai Unió haragját annak ellenére is, hogy a józan észt teljes mértékben kielégítő megoldást választottak. Luxemburg is kihúzta a gyufát, nem is kicsit: az Amazon európai főhadiszállásának – nem véletlenül – otthont adó állam egyenesen 3%-ra vitte le az ÁFÁ-t, vagyis gyakorlatilag egy olyan lélektani határvonal alá, ahol az ember már nem is kalkulál vele. Most azonban az EU Bírósága kimondta: az e-könyv nem könyv (!), hanem szolgáltatás, így nem kaphatja meg a kedvezményes adósávot, maradnia kell a magasabb sávban. Mivel uniós ellenőrzés alatt álló, uniós törvényekkel kipárnázott területről van szó, az ítélet minden tagállamra nézvést jogerős és betartandó. Csakhogy alapvető félreértésen és tájékozatlanságon alapul.

Tovább

Standard
digitális, folyóirat, publikáció

A felejtés joga vs. algoritmikus emlékezet

Emlékszem, éppen vonatra szálltam fel, amikor az egyik újság címlapján megakadt a szemem azon az új EU-s rendelkezésen, miszerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy a róla tárolt, időközben indokolatlanul kellemetlen vagy netán szimplán irrelevánssá vált információkat töröltesse a Google keresőjéből, így az illető – vélhetően ez a rendelkezést üdvözlők argumentuma – végre tiszta lappal indulhat újra az élet kanyargós szerpentinjén a csúcs felé. Szép és mindenképpen jó dolog, ha az ember nem pusztán tisztában van a jogaival, pláne ha adatvédelemről van szó, és még szebb és jobb, ha él is ezekkel, ám furcsamód sehol nem számoltak be az egész ügy visszásságairól, alapvető problematikájáról, ami természeténél fogva nem is annyira jogi vagy etikai, hanem egyértelműen technológiai. Előbbi érvrendszerei élesítették a lövegeket: mást se hallani, mint hogy az EU végre térdre kényszerítette az amerikai, kizsákmányoló, adatainkkal folyamatosan visszaélő, ésatöbbi (jelzőket ízlés és vérmérséklet szerint be lehet ide illeszteni) keresőóriást, aki látszólag nem is érti, mi ez a nagy EU-fória (bocs, elcsépelt, rossz szóvicc…), hiszen ez konkrétan nem adatvédelmi kérdés, pontosabban nem úgy, ahogy azt kommunikálják, ráadásul nem is azt érik el vele, amit olyannyira áhítanak. Összeszedtem néhány gondolatomat erről az ügyről, ennek eredménye a cikk az Apertúra Magazinban.

Standard
digitális, politika

Írj a képviselődnek!

Ha valaki Cory Doctorowtól elolvassa valamelyik YA-regényt, akkor azokban többnyire elérkezik az a pillanat, amikor a feladat, a probléma megoldása már csak politikai-törvényhozói szinten kezelhető, így a fiatalok fogják magukat, és emailekkel bombázzák a képviselőket, hogy elmondják a véleményüket, felnyissák a szemüket, vagy éppenséggel elmagyarázzák nekik, tulajdonképpen miről is fognak szavazni, mit jelent ez a jövő fiataljainak szempontjából. Most egy olyan ügyre szeretném felhívni a figyelmet, ami hála az égnek tökéletesen pártpolitikamentes, viszont jóval fontosabb annál, minthogy figyelmen kívül hagyjuk. Az Európai Parlamentben október 21-én, hétfőn fognak olyan dolgokról szavazni adatvédelemmel kapcsolatban, amik eldöntik, Európa enged-e az USA felőli nyomásnak, és beállunk-e az NSA-botrány óta ismert megfigyeltek sorába, vagy ennél jóval szigorúbb, az ellenőrzést visszafogó törvényi előírásaink lesznek, amelyek az amerikainál jóval erősebb adatvédelmet foganatosít. Borzasztó egyszerű a feladat: egy emailt kell elküldeni az Állampolgári jogok, bel- és igazságügyi bizottság tagjainak (köztük természetesen a magyar képviselőknek (Hankiss Ágnes, Gál Kinga, Göncz Kinga, Morvai Krisztina és Járóka Lívia), hogy megerősítsük bennük az elhatározást, miszerint nem szeretnénk részesei lenni az NSA-féle megfigyelési szisztémáknak. Nem kell mást tenni, mint az Access.org oldalán megadni az országot, a nevet, az emailt, elolvasni az előre igen korrektül megfogalmazott szöveget, ha kell, kiegészíteni, majd a “Preview” gombra nyomni, leellenőrizni a kész emailt, és elküldeni. Kis dolog, de sokat számít!

UPDATE: itt látható a szavazás

Standard