digitális, előadás, konferencia

The Augmented Subject – előadásom a Sensation, Perception, Mediation konferencián

Szokásomnak megfelelően, íme a Sensation, Perception, Mediation konferencián elhangzott előadás anyaga: a prezentáció maga (sajnos a Slideshare-re szabottan csúnyítva és lebutítva, néhol rossz videó sorrenddel…), valamint a teljes szöveg különböző formátumban (a szöveg semmilyen szerkesztői, korrektúrázási folyamaton nem ment keresztül, csupán vázlatként kezelendő! Elütések, rossz szórend stb. könnyen előfordulhat benne, de sebaj). Mint mindig, szívesen látom a véleményeket, konstruktív megjegyzéseket, pláne mert ezt a témát még szeretném tovább boncolgatni (crowdsourcing opinions ftw!).

Az előadás szövege
.docx | .pdf | .mobi | .epub | .zip

Standard
digitális

Online hivatkozások offline kezelése

Tsabeeka írja, hogy talán mégis lenne a QR-kód használatának értelme például olyan médiafelületek esetében, amelyek nem online interfésszel bírnak, ám online tartalmakra hivatkoznak: például egy nyomtatott folyóirat, magazin, napilap, vagy netán egy televíziós műsor eset rémlik fel, amikor egy megjegyezhetetlenül hosszú és/vagy értelmezhetetlen hiperhivatkozás nyilván elvész, hiszen a befogadó nem fogja bepötyögni a három sornyi URL-t, hogy aztán ott fellelje a forrást. Mivel szakdolgozati kérdésként merült fel az internetes források megjelölése, ezt átgondolva úgy gondolom, az ötlet egyrészt kiváló, másrészt könnyedén megvalósítható. Gondoljunk csak bele, egyrészt megkönnyítené, másrészt meggyorsítaná a hivatkozások ellenőrzését, hiszen nem csupán arról van szó, hogy nem kell bemásolgatni a linket a böngészőnkbe, de a tartalom ellenőrzése is jóval könnyebben menne – arról nem is beszélve, hogy szövegközi hivatkozásként akár YouTube videók, illetve egyéb, beágyazhatatlan tartalmak is szerves(ebb) részévé válhatnának a dolgozatoknak.

Már korábban elkezdtem használni konferencia előadások során a QR-kódokat, amikkel könnyedén ágyazhattam be a diákba és prezikbe olyan extra információkat, amelyek ténylegesen hivatkozások voltak, vagy nem kapcsolódtak teljesen szorosan az előadás szűkre szabott logikájához, ám tematikailag relevánsnak és érdekesnek tartottam – vagy egyszerűen a kontakt információkat tartalmazta egy-egy ilyen kód. Egyelőre nem vettem észre, hogy a közönség vevő lett volna a megoldásra, de ki tudja, ha egyre többen tudják, miről is van szó (márpedig alig egy év alatt boldog-boldogtalan odanyom egy QR-kódot a reklámjaira, ha kell, ha nem…), talán ez a megoldás is elterjed, és nem mellesleg tényleg hasznos is lehet.

Standard
digitális, egyetem, web

MITx: Bontsuk le az egyetem falait!

A Massachusetts Institute of Technology bejelentette az MITx néven futó projektjét, melynek keretében bővítik, kiterjesztik, továbbfejlesztik a korábban megkezdett open courseware kezdeményezését, ami már eddig is óriási siker volt. Tudvalévő, hogy az MIT által meghirdetett kurzusokhoz elkezdtek nyílt hozzáférésű kurzusanyagokat fejleszteni és közzétenni, amit akár regisztráció nélkül is fogyaszthat az érdeklődő. Ezt viszi tovább a MITx, mégpedig két úton: egyrészt az egész egyetemre kiterjesztik a kurzusanyagok elérhetőségét, valamint továbbfejlesztik az elérhetőeket (többféle mediális tartalom, stb.); másrészt a kifejlesztett platformot, amit a rendszer működéséhez használnak, közzé teszik, hogy a világ bármely egyeteme léte tudjon hozni hasonló struktúrában működő oktatási modellt. És ha ez még nem lenne elég, valószínűleg meglépik azt, amit korábban elképzelhetetlennek tartott majdhogynem mindenki: kidolgozzák azt a modellt, amely lehetővé teszi az online hallgatóknak a megszerzett tudás mérését, a személyes konzultációkon való részvételét, valamit – és ez lesz az igazi gyúanyag – valamiféle oklevelet is megszerezhetnek, mely tanúsítja majd, hogy a kurzus (vagy teljes program) anyagát eredményesen elsajátították. Ezzel a lépéssel véglegesen, visszavonhatatlanul lebontják az egyetem falait!

Bővebben…

Standard
digitális, előadás, konferencia

McLuhan üzenetei – konferencia

2011. november 11-12-én került megrendezésre a “Marshall McLuhan Üzenetei” nemzetközi konferencia, mely része a világban szerteszét zajló megemlékezéseknek, merthogy a jó öreg McLuhan most lenne 100 éves. Én talán az egyik legtöbbet hangoztatott szentenciájából kiindulva építettem fel az előadásomat – “a médium az üzenet”, amit újmediális és a digitális számítógép mint metamédium szempontjából vizsgáltam meg, aminek persze az előadás címe lett a konklúziója, miszerint a metamédium nem üzen semmit. Íme az előadás prezije:

Standard
digitális, egyetem, előadás

Mobil eszközök az oktatásban és a kutatásban

Ma kerül sor a Tsabeeka által tető alá hozott előadássorozat azon részére, amikor igyekszem elővezetni a gondolataimat arról, milyen lehetőségei vannak a mobil eszközöknek (okostelefontól kezdve az e-könyv-olvasókon át a különböző táblagépekig) korunk – és nem utolsó sorban a jövő – oktatásában és kutatásában. Eleinte azt gondoltam, sok szépről és jóról nem tudok beszámolni majd, hiszen rengeteg ilyen projekt még csak a pilot időszakát éli, ráadásul legtöbbjük tökéletesen elhibázott kiindulást választott magának: ahelyett, hogy az adott eszköz lehetőségeire és sajátosságaira szabott tananyaggal és oktatási metodológiával próbálnák felmérni az eszközök használhatóságát, simán a jelenlegi modellt szuszakolják – amennyire lehet – az eszközökre, és nagy rácsodálkozással vegyes értetlenségükben kijelentik, hogy mondjuk egy Kindle nem alkalmas oktatási környezetben történő felhasználásra. Azt persze nem említik meg, hogy nem programozóknak kellett volna megvásárolni, és pdf file-okat feltölteni rá, majd elvárni, hogy abból írogassák át a példákat a jó hallgatók – naná, hogy senkinek nem tetszett az ötlet. Másrészt viszont míg kutakodtam értékelhető modellek után és persze az egész ötlet történetében, világossá vált, hogy a mobil eszközök oktatásbéli alkalmazása igen régi álom: még a személyi felhasználásra kitalált digitális számítógép elterjédése előtti célok között szerepelt. Ezen túlmenően vannak már olyan projektek mind szoftver, mind pedig hardver fronton, amelyek nem csupán előremutatóak, de kifejezetten használhatónak bizonyultak már most is – persze nem kicsiny hazánk jár élen az ilyesféle fejlesztésekben, de talán nem árt tudni, merre halad a világ. Ezt – és talán kicsivel többet is – próbálom belesűríteni az esti előadásomba.

Standard
digitális, előadás, konferencia

Ahogyan Hollywoodnak mesélnie kell

David Bordwell The Way Hollywood Tells It című könyvére reflektálva indítom az “Amerikanisztika és vizualitás metszéspontjai” konferenciára készült előadásomat, mégpedig azért, mert számomra egyértelműen úgy tűnik, hogy már nem “Hollywood” (vagyis a klasszikus játékfilmes elbeszélés) az, ami a fősodorbéli film formáját meghatározza, hanem a kultúrát minden szegmensében átható szoftveres háttér – nem véletlen, hogy többen is “Hollywood 2.0”-ról beszélnek inkább. Amellett érvelek, hogy a film mint médium jelentős átalakuláson megy keresztül mind technológiai, mediális, mind pedig esztétikai aspektusában, és ennek a változásnak immáron jól megfigyelhető jelei mutatkoznak a játékfilmekben. Ennek okaként a Manovich által média hibridizációnak nevezett jelenség, amelynek gyökerei a mély remixelhetőségben keresendők, amely pedig mára (digitális) kultúránk szervező ereje.

Standard