digitális

Prezi Last

Lelkes levelek érkeznek mostanában az egyik kedvencemtől, a Prezitől, amelyekben arról adnak hírt, hogy meghallgattatott a felhasználói bázis (You spoke, we listened), és olyan fejlesztések eredményét tárják most elénk, amitől lehidalunk. Alap hibám, hogy early adopter vagyok rengeteg területen, imádom, ha a saját munkafolyamataimat is meg tudom néha újítani, szeretek újat mutatni előadásokkal, prezentációkkal is, így a Prezi általában jól tud jönni, pláne ha épp valami újdonsággal segítenek. Számomra teljesen természetes volt, hogy a működő Edu licencemmel rácuppanok a Prezi Next elnevezésű újdonságra, bár már ott le kellett volna állni, amikor világossá vált, hogy a “sima” Prezi (Prezi Past?) tartalma nem importálható, nincs átjárás a két felület között. De mivel látványra, sablonkezelésre tényleg annyira könnyednek és látványosnak bizonyult az új verzió, hát – botor mód – azonnal nekiveselkedtem a most zajlott konferenciánkra készült előadásom vizualizációjának (éljen az időszűke!), hogy pillanatok alatt sikerült egy értékelhető, nem túl csicsás, nem túlzoomolt, nem túlmozgatott, ám mégis mozgalmas alapot összerakni. “Öröm és bódottá” – csak hogy még nagyobb legyen a hullámvasúton a lejtő. Mivel filmekről beszéltem, szükség volt néhány klipre, hogy megmutassam a közönségnek, pontosan miről is beszélek. Csakhogy: a sima, ingyenes licenccel nincs lehetőség videó feltöltésére. (Gyors megjegyzés: nem célom megkérdőjelezni akár a Prezi, akár más financiális megfontolásait, pláne, ha hagyják, hogy bizonyos dolgokat ingyen tudjon az ember használni. De: mégis mi a fészkes fene indokolja, hogy ugyanazon licenc alatt a két felület, a régi Prezi és Prezi Next totál más jogosultságokat ad? Milyen felhasználói elégedettségre tetszenek számítani? A felületen egyszerűsítünk, a jogosultságon bonyolítunk?) Oké, végülis megtaláltam a Vimeo-n egy szabadon beágyazható verzióját a megálmodott matériának, eddig a beillesztések mentek, ha van internet kapcsolat. Na, kérem, itt az sem: kizárólag a YouTube-ról illik dolgozni. (Ez lenne a Next? Ez inkább Back…) Rendben, nézzük a YouTube-ot. Siker, megvan, simán beillesztem, de már morcos vagyok.

Bővebben…

Standard
előadás

Dizájnosabb diákat a tudós előadásokhoz!

Már régóta fogalmazódik bennem a kérdés, hogy a tudományos igényű előadásokhoz (most beszéljünk csak erről a szegmensről) vajon miért nem készülnek dizájnosabb prezentációk? Nem tudom, ki hogy van ezzel, nekem valahogy furcsa, hogy valaki veszi a fáradságot arra, hogy a mondanivalóját akár hetekig-hónapokig csiszolgassa, megválogatja a szavait, igyekszik világossá tenni, érthetővé varázsolni az elvontabbnál elvontabb gondolatokat, és a lehető legpontosabban átadni a mondanivalóját, azonban arra már nem veszi a fáradságot, legalább a diák színét vagy a betűtípust kiválassza, vagy alakítsa kicsit. Lehet, hogy csak én vagyok ezzel így, de szerintem csak akkor szabad prezentációt készíteni egy konferenciára, ha annak valamiféle funkciója van – bár tudom jól, mára szinte kötelező elvárássá vált valami PowerPointtal érkezni, mintha ezen múlna bármi is. Viszont ha már valaki úgy érzi, akár elvárás, akár van valami funkciója is, talán érdemes egy kis időt szánni arra is, mi legyen látható a kivetített képeken.

Bővebben…

Standard
digitális, előadás

Én, az avatár – előadás a Budapest Pontban

Ma kerül sor arra, hogy eleget téve a Budapest pont szíves invitálásának, az online és az offline identitás összefonódásáról beszélek, aminek furcsa, talán baljós apropót ad két esemény is: az egyik az Instagramra ma rászabadított algoritmus működése (amit pontosan senki sem ismer, de közvélekedés, hogy a Facebookhoz hasonló elv valósul meg); a másik pedig, hogy mától kapható az Oculus Rift, a szintén Facebookos háttérrel beindított virtuális valóságot elénk táró kütyü. Bár e két aktualitásnak látszólag vajmi kevés köze van az identitáshoz, valójában rettenetesen sok: míg az egyik az avatár képződésének hátterére világít rá (az Instagram arculatalakító erejét figyelembe véve hajszál pontosan a velejébe vág), a másik már abba a jövőbe enged betekintést nyerni, ami már egyáltalán nem is a jövő, és ha technikailag nem is feltétlen ez lesz a mindent megváltoztató felszerelés, itt is inkább az elv, a virtualizáció és a hús-vér valóság végleges összefonódása az, ami elemzésre érdemessé teszi az eseményt. Ennyire aktuális lesz ma kora este beszélni dolgainkról. Mindenki szeretettel van várva.

Standard
digitális, előadás

A láthatatlan web

Csütörtökön Veszelszki Ágnes meghívásának tettem eleget az ELTE “A látható web II.” címet viselő, az ELTE BTK Mai Magyar Nyelvi Tanszék, a Kommunikáció: internet és média műhely, a Magyar Szemiotikai Társaság és a Kodolányi János Főiskola Kulturális, Kommunikáció- és Médiatudományi Intézet közös kurzusán, és persze nem bírtam ki, hogy a címre kacsintva annak épp az ellenkezőjét tűzzem műsorra, és többek között arról beszéljek, milyen láthatatlan folyamatok alakítják a láthatóságot a weben. Ismét megállapítást nyert, hogy nagyszerű, érdeklődő hallgatóságnak nagyszerű élmény előadni. Alant a videómentes diasor.

Standard
digitális, egyetem

Markdown prezentációk

Miután elég sokat papoltam arról, hogy manapság mindent markdown segítségével írok, eljött a friss félév időszaka, és persze az is kiderült, hogy amit évek óta mondogatok (“Ebben az évben végre kevesebb előadást vállalok, nem lesz akkora a hajtás, lehet más projekten is dolgozni!”), most sem valósul meg, sőt: több előadást kell tartanom, mint eddig. Így megy ez. Viszont ezzel az is jár, hogy nem lesz időm slide-okat gyártani, még csak prezibe sem fogom dobálni az anyagot, és ha már annyira a markdown felé fordultam (olyannyira, hogy ha minden igaz, hamarosan tudós értekezésben is megfogalmazom, miért is rendkívüli dolog ez a formátum), a tavalyi – egyébként egészen jól szuperált slid.es alapú – prezentációs rutint sem viszem tovább, jöjjön valami, ami az új praxishoz passzol. Minden kívánságom így váljon valóra: amint ezt kigondoltam, jött is egy email a Draft mögött álló Nathan Kontny-tól, hogy lehet bizony markdown prezentációkat készíteni, ráadásul olyan pofonegyszerű az egész, hogy nem is értem, eddig miért nem találta ki senki.

Bővebben…

Standard
digitális, egyetem, előadás, pszichoanalízis

Előfordulásaim

Minden félév elején megfogadom, hogy azt megelőző, többnyire túltervezett menetrendhez képest egy nyugis, előkészítő munkára koncentráló, töltekezős időszakot élek meg – aztán, ahogy az illik, egészen másként alakul minden. Az elkövetkező pár hétre is sikerült a mindennapos tevékenységek, és a már azokra rakódó extra elfoglaltságok, valamint az ebből eredő sürgős teendők mellé még sűríteni a programot, de ha invitálják az embert, pláne olyan helyekre, ahova tényleg szívesen is megy, akkor ugye nincs sok kérdés. Holnap este Kovács András Bálint mellett én leszek a Vírus Klub vendége egy egészen különleges helyszínre szervezett esten: a tárnoki Kőfejtőben adunk elő, ahol nyilván a hely szellemei is elősegítik majd a filmes-mozgóképes témák kifejtését. [UPDATE: Sajnos mindenkin kívülálló okok miatt ez most elmarad – egy későbbi Vírus Estre tesszük át az előadást!] Aztán hétfőn este a Nyitott Műhelyben találkozunk néhányan egy kerekasztal beszélgetés erejéig, ami egyben az Imágó Budapest lapbemutatója is – ide is már rég el szerettem volna jutni nézőként, érdeklődőként, hát most sikerül. Még a vizsgaidőszak beköszönte előtt Szegedre is jut egy kerekasztalos program: május 16-án egész napos angol nyelvű workshopot tart Szegeden Marc Redfield, a Brown Egyetem professzora, akivel délután 3-tól beszélgetünk többedmagammal szeptember 11-ről. Eljönni nem kell félnetek, jó lesz.

Standard