digitális, könyv

Nook Color kontra Kindle, avagy mi, merre, meddig?

Itthon annyira nem hallunk a Barnes & Noble új dobásáról, a Nook Color-ról, de az USÁ-ban óriási hype-ja van – természetesen folyamatosan a jelenlegi kedvenc, a Kindle első valamire való kihívójáról van szó, vagyis a Nook e-olvasó új generációs készülékéről. A fő argumentum mellette többnyire a színek és az érintőképernyő: állítólag kényelmes a navigáció, a színes könyvek, pláne a magazinok hihetetlen élményt nyújtanak. Mivel a Nook Color-t kézbe nem tudtam még venni, így saját tapasztalatról sajnos nem tudok beszámolni, de e-olvasóként az én elvárásaim szerint máris nagy bukta a szerkentyű – és most nem a savanyú a szőlő effektus mondatja ezt velem, sőt az sem, hogy a Kindle addiktív hatása alatt vagyok, amióta csak megérkezett. Az egyik legfontosabb innováció az én szememben (és az én szememnek) e-olvasók tekintetében az e-tinta – ennek a legszebb megvalósítását élvezhetjük a Kindle esetében. Nincs háttérvilágítás, nem fárasztja, nem terheli a szemet jobban, mint a papírra nyomtatott szöveg olvasása. Ezzel szemben a Nook Color érintőképernyője éppolyan háttérvilágítással érkezik, mint egy tablet, ami nyilván szép képet eredményez, fantasztikusan élvezhető színekkel – éppen csak az e-olvasó megkülönböztető jegyét veszíti el a gép. Megjegyzem, az érintőképernyő vonzó, jó dolog – speciel nekem nem hiányzik különösebben a Kindle-ből, de ha lenne, nyilván örülnék neki. Mivel a Nook Color háttérvilágítással működik, ez nem csak a szemre van hatással, hanem az akkura is: míg a Kindle vígan el van két-három hétig egy töltéssel, addig a Nook Color bizony nyolc óránál tovább nem bírja. Az Android OS (2.1-es, vagyis nem is a legújabb) is vonzó lehet – bár ugye alkalmazások tekintetében ne tessék sokat várni a Nook ezen készülékétől, hiszen bár tablet-nek néz ki, mégis e-olvasónak gondolják.

Bármiféle saját tapasztalat nélkül is ki tudom mondani: ha már ilyesmi szerkentyűre fájna a fogam, akkor valami “rendes” tablet-re ruháznék be – az iPad akkor már meggyőzőbb, ráadásul azon is kényelmesen lehet olvasgatni, csak emellett másra is használható (ha már színes-szagos eszközről van szó). Nekem kicsit félremegy tehát az a trend, amit a Nook Color igyekszik erőltetni – nem azért mert biztos rossz, hanem mert nem arra van kitalálva, amire mondják, hogy tervezték. Éppen ezért felettébb szimpatikus a Kindle: az, aminek tervezték, az, aminek mondják – és az, amire használom. Nem több, nem kevesebb. Ezt hívják telitalálatnak.

Standard
digitális, könyv

Hogyan hivatkozzunk e-könyvre?

Miközben a Kindle-t olyan mértékben “belaktam” már, hogy szakdolgozatot sem vagyok hajlandó többet számítógépen olvasni (egyébként ezúton is üzenem a szakdolgozóknak, hogy egy pillanat alatt kiderül, rendesen formázták-e szövegeiket, ugyanis tramszformálásnál minden kiderül!), az AMERICANA eBooks és általában az elérhető tudományos publikációk ürügyén elgondolkodtam azon, hogy szép és jó dolog az e-könyv, pláne a tudományos e-könyv, de vajon hogy fogunk pontos hivatkozásokkal élni – például szakdolgozatokban? Rengeteg style sheet létezik, ki-ki kiválaszthatja (vagy megmondják neki), melyik alapján formázza a hivatkozásait, de egyelőre egyik sem látszik lépést tartani a fejlődéssel, és az e-könyvek egyszerűen kimaradnak a szórásból. Míg nyilvánvalóan nem pusztán arról van szó, hogy nem került fel a hivatkozási rendek szerkesztőinek radarjaira az e-könyv, és az e-könyv megannyi formátuma, azért érdemes lenne elébe menni a dolgoknak, és máris kitalálni valamit a jelen helyzet kezelésére. Félreértés ne essék, még magam sem találkoztam olyan szöveggel, amely kifejezetten e-könyvre hivatkozott volna, de remélem, az AMERICANA eBooks például ezen hamarosan változtatni fog.

Bővebben…

Standard
digitális, könyv

“Come on Kindle, light my fire”, avagy az új olvasásélményről

Örüljetek, örvendjetek,
Az új Kindle megérkezett

(Azonosítatlan eredetű mondóka a 21. század elejéről)

Vajon ki az, aki azt a kihagyhatatlan ziccert el nem süti, hogy vadi új Kindle-jén a hozzá kapott Oxford English szótárban rögvest rákeres a kindle szó jelentésére – no hát kiejtéssel, jelentésekkel, etimológiával együtt ott is van, kérem szépen, ízlésesen formázva, finoman gyújtogatós kontextusban. És lehet, hogy furcsán hangzik, de valóban lángra is lobbantja az olvasni szerető ember vonzalmát ez e gépezet – már elnézést a borzasztóan súlyos képzavarért – ugyanis egyszerűen élvezet olvasni rajta. Pláne úgy, hogy az ember rögvest feltölt rá vagy negyven könyvet, és azt se tudja, hol kezdje, így hát mindegyikbe belepillant egy kicsit, és már attól jóleső izgalom járja át a lelkét, hogy mostantól egy kis kütyü segítségével minden könyvét magával hordozhatja, és azt olvashatja útközben, amihez csak kedve van: vége a nehéz mérlegelgetésnek nyaralás előtt, hogy vajon mit vigyen magával az ember (már így is tele a bőrönd…). Szóval szívet melengető érzés minden könyvbarátnak az, ha tudja, tengernyi kötetet hurcolhat magával, bármerre is megy, pláne úgy, hogy a gépezet nem fárasztja jobban a szemét olvasás közben, mint a hagyományos, nyomtatott oldalak falása: itt ugyanis szó sincs háttérvilágításról, LCD, TFT és egyéb kijelzőről – e-tinta van, kérem tisztelettel, abból is a jobb fajta. De menjünk szépen, sorjában.

Bővebben…

Standard