digitális, könyv

Az e-könyv olvasás hete – 2015


Immáron hagyományosan, bár tőlünk boldogabb vidékeken valójában már kifulladóban, március első hete az e-könyv olvasás hete, aminek csupán annyi az értelme, hogy sikeresen evangelizálja az új paradigma terjedését. Nálunk továbbra sem történt meg az áttörés ezen a fronton: annak ellenére sem, hogy akármikor utazom metrón vagy vonaton, már fele-fele arányban látok nyomtatott és elektronikus könyveket olvasókat. És szerintem ez tökéletesen rendben is van. Jó lenne elérni végre arra az álláspontra, hogy mindegy, milyen technológia vagy médium az alapja, a lényeg az, hogy olvassunk. Sokat és jót: jó sokat. Nem tudom, a mi iskolarendszerünk miért megy alapvetően ez ellen (mert ha valaki figyeli a gyermekét, hogy igyekeznek intézményesen leszoktatni őt az olvasás szeretetéről, tudja, hogy sajnos ez a helyzet), de ne hagyjuk, hogy leszokjanak a történetekben való lubickolásról, a fantázia-világokban való tévelygésről, arról, hogy szomorúak legyenek egy szövegtől, majd egy másik felvidítsa őket, és mindezt élvezzék! Érezzék a bizsergést, ha egy kemény fedelű, vaskos kötetre bukkannak, vagy ha épp letöltöttek egy új mesét a Kindle-re: mindegy, hogy így, vagy úgy, de hagyjuk, olvassanak. Igen, hagyni kell, mert ők eleve szeretnek olvasni: minden könyv egy-egy titok, a “mi van benne?” kincskeresése, a felfedezés technikája. És kedves felnőttek, szülők, olvassatok ti is, olvassunk mi is – ha mesére fáj a fogunk, olvassunk azt, ha krimit, akkor azt, ha papíron sorjáznak a betűk, akkor úgy, ha Kindle-ön nagyítjuk őket megfelelő méretre, akkor meg úgy. Ezen a héten azért, ha lehetőség van rá, éljünk a kedvezményekkel, próbáljuk ki, ha még nem tettük volna, az e-olvasást is. Aztán ki-ki olvasson tovább úgy, ahogy szeret!

Standard
digitális, könyv, web

Olvasható tartalom a webről: Readability

A JAK-táborban megejtett e-könyves kerekasztal egyik felmerülő témája az volt, hogy a web, az online eltöltött idő miként befolyásolja, mennyire változtatja meg olvasási szokásainkat, és ennek megfelelően hogyan változik a szöveg megértése, értelmezése. Áfra János, a beszélgetés moderátora szinte kiprovokálta, hogy mondjunk olyan indokot, hogy miért is kellene neki beszereznie egy Kindle-t (még ne vegyél, várd meg az új szériát! :D), de György Péter hozzászólása a weben megjelenő Twitter-hosszúságú, Facebook-részletességű szövegek mintájára, a szöveg terjedelmének rövidüléséről és ennek lehetséges kihatásairól is valahogy erre terelte a gondolataimat: azt veszem észre ugyanis, hogy egyre nagyobb az igény arra, hogy a webes tartalmak minden sallang és figyelemelterelés nélkül elérhetővé váljanak. Ezt a trendet fedezte fel időben a Readability, ami mostanra egy könnyedén használható, de a háttérben igen összetett szolgáltatássá nőtte ki magát, és nem fél attól, hogy anyagi áldozatot is hozzon annak érdekében, hogy kiváló tartalmakkal legyen tele a web.

Bővebben…

Standard
digitális, könyv, web

A böngésző mint e-könyv olvasó

Míg korábban sokszor, sokaktól megkaptam én magam is, hogy szép, szép ez a nagy e-könyves felbuzdulás, de amíg nincs legalább olyan mértékben elterjedve az olvasóeszköz, mint a mobiltelefon, addig nincs mit beszélni róla, mára nagy mértékben megváltozott a helyzet. Nem csupán arról van szó, hogy a mobiltelefonok “okos” divíziója már e-olvasóként is funkcionálhat, sőt, túl lehet lépni azon is, hogy egy külön programot/alkalmazást kell telepíteni ahhoz, hogy megbirkózzunk egy .mobi vagy egy .epub kiterjesztésű fájllal: eljutottunk ugyanis oda, hogy elég, ha a gépünkön van egy böngésző.

Bővebben…

Standard
digitális, könyv

Kell-e az e-borító?

Az e-könyv nagyszerű találmány, úgy tűnik, menetel is rendesen, és az is biztosítottnak látszik, hogy részben éppen miatta nem fog kiveszni az olvasás sem, ami jó hír szerintem. Van azonban egy érdekes aspektusa a digitális könyveknek általában, ez pedig nyilván az, hogy nem egy polcról emeljük le őket, és így nem is feltétlenül a borítóval találkozunk. Sőt, van, hogy a borítóval nem is találkozunk. Ha kinyitod a könyvet a Kindle-n, elég sokat kell ahhoz kattintani, hogy megtekinthesd a borítót. A koncepció persze adott volt a Kindle megjelenése óta: semmi nem állhat az olvasás útjába, még a borító sem. Amint nyílik a könyv, azonnal az első tartalmi résznél indulhat az olvasás. Semmi fakszni, se kiadási adatsor, se címlap, se tartalomjegyzék – se borító. Az olvasásélmény megalapozása szempontjából is érdekes kérdés a borító, hiszen még ha nem is pillantgatok rá minden percben, a könyv vásárlást megelőző, majd azt követő elhelyezése a polcon, majd olvasási szünetekben a puszta jelenléte is hozzájárulhat ahhoz, ahogyan az adott tartalmat befogadom. Az online áruházak azonban jobb esetben is csak egy közepes méretű képpel tudnak szolgálni arra nézvést, mi is lehet a borító. Minimális marketing eszközzé degradálódott tulajdonképpen, ami már tényleg csak azért van, hogy egy bolti listán valamennyire felhívja magára a figyelmet – de ezzel szerepe véget is ért. Vagy mégsem?

Bővebben…

Standard
digitális, könyv, kult

Többet olvasunk

A hír szerint:

2012-ben eddig minden száz eladott papírkönyvre 114 letöltött e-könyv jut a világ legnagyobb online könyvesboltjában, az Amazonon. A Kindle e-könyv-olvasó gyártója szerint a statisztikában benne vannak azok a könyvek is, amikből nem létezik elektronikus verzió, az ingyen letölthető e-könyveket viszont kihagyták. Az áruház amerikai és brit verziójában egyaránt a digitális kiadványok vették át a vezetést az eladásokban, és az Amazon szerint a Kindle nem kevesebbet tett, mint hogy elhozta az olvasás reneszánszát. (via Index)

Miközben folyamatosan azt hallani mindenünnen, hogy egyre kevesebbet olvasunk, vagy a televízió elveszi az időt, gyarmatosítja az agyat, vagy éppen az internet, a Facebook és társai lopják az értékes perceket-órákat a korábban elsődleges kultúra közvetítőnek tartott könyvek forgatásától, saját környezetemben is azt vettem észre, hogy az olvasás koránt sincs kiveszőfélben – sőt! Magamat emlegetni persze messze nem reprezentatív felmérés, de egészen pontosan kétszer annyi könyvet olvasok, mióta Kindle nélkül ki sem teszem a lábamat, mint annak előtte (pedig szeretem azt gondolni, hogy korábban is egészen tetemes mennyiségű könyvet fogyasztottam).

Bővebben…

Standard
digitális

Felhasználó? Olvasó? Néző?

Bár sokáig látszólag egyetértés mutatkozott azon a téren, hogy miként aposztrofáljuk az újmédia objektumokkal interakcióba lépő személyeket, Lev Manovich mégis feltette a kérdést, hogy vajon tényleg a “felhasználó” (alias user) a legmegfelelőbb terminus? Érvelése szerint a 20. században a mediális határok jelölték ki a kulturális termékekkel kapcsolatba kerülő egyének tevékenységét és elnevezési lehetőségeit (pl. könyv – olvasó; film – néző stb.), azonban a 21. század (és azért tegyük hozzá, a 20. század vége) multimediális, pláne hibrid mediális közege problematikussá teszi az ilyesfajta határvonalakat és az ebből eredeztethető meghatározásokat. Manovich Alan Kay metamédium elképzelésére alapozva azt mondja, minden, mediális határokból eredő fogyasztói pozíció továbbél, csupán kiegészül – adott esetben például a felhasználói kategóriával. Vagyis, nyugodtan nevezzük olvasónak azt az embert, aki digitális interfész segítségével, annak közvetítésével olvas, és nézőnek azt, aki szintén a mozivászontól eltérő felületen nézi a filmeket. Manovich konklúziója ezzel kapcsolatban első ránézésre meglehetősen megengedő, demokratikus: az újmédiának egyenesen sajátossága, hogy többféle tradíciót szimulálva, ezek fogyasztási pozícióit is reprodukálja.

Bővebben…

Standard