egyetem

Közösségi finanszírozás a doktoriért

A Facebookon leltem az alábbi felhívást, ami egyszerre okos és izgalmas projekt: Bátori Anna kér segítséget ahhoz, hogy doktori projektjének utolsó fázisába tudjon lépni. Okos projekt, tessék csak elolvasni, pontosan miről is van szó. Anna egyébként – disclaimer következik – részt vett egy szemináriumomon, kiváló hallgató, azóta nyilván még kiválóbb, semmi kétségem nincs afelől, hogy amit itt ír, az magas nívót képvisel majd. Tényleg fontos dolgokról beszél, és jól mérte fel a projekt kutatási lehetőségeit. Másrészt pedig borzasztó izgalmas is a projekt: annyi hülyeségre kiad az ember számtalanszor – végre itt van valami, aminek értelme is van, ráadásul a jövő filmtudós generációját is konkrétan támogatni lehet. Nagyon kíváncsi vagyok, van-e ma annyi bennünk, hogy egy közösségi háttérrel tudományos projekteket is fel lehet futtatni – precedens teremtő vállalkozás lehet ez!

Kedves segítőm!

A nevem Bátori Anna, harmadéves PhD-hallgató vagyok a glasgow-i egyetemen. A doktori disszertációmat a kortárs magyar, és román film összehasonlításából írom, s leginkább arra keresem a választ, hogy a szocialista múlt milyen esztétikai, illetve narratív szinten van jelen ezekben az alkotásokban. A kutatásom tehát elsősorban a múlt jelenben való reflexióját vizsgálja, s mint ilyen, mind a szocialista érában készült filmeket, mind pedig a rendszerváltás utáni produkciók elemzését magában foglalja. Ez a vállalkozás óriási kutatómunkát igényel, hiszen nem csupán több száz román és magyar filmről van szó, hanem a hozzájuk kapcsolódó szakirodalom feldolgozásáról, illetve a szocialista múlt történelmi-szociológiai elemzéséről is. A doktori program alatt számos ösztöndíjat és tanulmányi versenyt nyertem: vendégkutatóként tevékenykedhettem a New york-i Columbia, illetve a Chicago-i Illinois Egyetemen, s számos más kutatási program nyerteseként látogathattam amerikai, román, s magyar nemzeti archívumokat is.

A kutatás összetettségéből adódik, hogy – mivel hatalmas terjedelmű anyaggal dolgozom – a doktori program három éve nem volt elegendő ahhoz, hogy be tudjam fejezni a munkát, s a disszertáció megírásához szükségem lesz egy plusz, negyedik évre. Mivel azonban az ösztöndíjam hamarosan lejár, s az egyetem mellett vállalt munkák nem fedezik a kiadásaimat, mi több, PhD-hallgatóként nem is vállalhatok teljes állást, ezért a segítségedet kérem! Kérlek segíts nekem, hogy be tudjam fejezni a kutatást, hogy végre elkészülhessen egy olyan – angol nyelvű – mű, ami segít megérteni, mi hogyan viszonyulunk a múltunkhoz, mi hogyan látjuk a jelent, s ennek milyen variációi vannak jelen a vásznon! A kutatás egyedülálló, hiszen elvétve találunk csak olyan munkát, ami egy kelet-európai kutató tollából fakadt, tehát belső perspektívából, angol nyelven! Mindez pedig betekintést enged más országok kutatói, s érdeklődői számára, hogy kultúránkat, művészeteinket, s múltunkat jobban megismerhessék!

A segítségedet kérem tehát, hogy pontot tehessek a kutatás végére, ami ugródeszka lehet ahhoz, hogy további anyagok születhessenek, amelyek mind a magyar kulturális örökséget reklámozzák, dicsőítik! Bármilyen segítségért, megosztásért, összegért hálás lennék!

Üdvözlettel,

Bátori Anna

Ha valaki úgy gondolja, segíteni szeretne, ne legyen rest: lendítsen a projekten!

Standard
köz

Doktorrá fogadlak?

A Schmitt-ügy kapcsán rengeteg dolog elhangzott már, ki így, ki úgy reagál a bizottsági jelentésre, azonban néhány apróbb dologra mindenképpen érdemes figyelni. Lehet, és szerintem kell is a humor oldaláról is közelíteni a kérdést, igen, legyen rettenetes mémcunami, keletkezzen sok-sok fogadkozás arra nézvést, ki és mennyi idő alatt lesz ezután doktor, és pláne, milyen módszerrel stb., de egy pillanatra emeljük ki a fejünket a feszültséglevezető viccparádéból, és gondolkozzunk el azon, mit is üzen ez az egész ügy a magyar tudományos életnek. Kevesen, túl kevesen hangsúlyozták azt a tényt például, hogy egy doktori folyamat egy hónap alatt nem futhat végig.

Bővebben…

Standard