digitális, mellesleg

Kópérájt

Meggyőződésem, hogy a szerzői jog, a.k.a. copyright jelenlegi formájában, átláthatatlanságában, életszerűtlenségében, ökörségében, felhasználóellenességében nem tartható. Amíg ez van, addig illegális le- és feltöltögetés is lesz. Punktum.

Standard
hír, könyv

Tudósok és könyvtárasok a szerzői jog ellen?

A címben jelzett kérdés persze nettó hülyeség, de ugye tudjuk, ha valaki meggyőződéssel, ráncolt homlokkal mantrázza, az ember képes és elgondolkodik rajta, és ha az illető még befolyásos funkciót is betölt, hát még azt is képes hozzá biggyeszteni, hogy “csak tudja már” – holott… Adott egy szerző, a nálunk sem ismeretlen Scott Turow, aki a CBS This Morning műsorában promózza új könyvét, de közben rendesen alákérdeznek, és persze elő is adja, miért is gonosz az Amazon, rendesen összemosva az e-könyves üzleti praktikákat például azon meglátásával, miszerint a tudósok és a könyvtárak egyenesen eltörölnék a szerzői jog intézményét a világból, ami szerinte nyílt támadás a szerzők ellen. Minden tisztelet mellett – mégiscsak neves szerző, ügyvéd, jó dolgokat művel, plusz az Author’s Guild feje – csak megismételni tudom: nettó hülyeség, amit Turow mond, és nem pusztán a könnyebb érthetőség oltárán feláldozott egyszerűsített érvek miatt, hanem már alapvető tények szintjén is – amit azért egy menő ügyvédtől nem várna a nép.

Bővebben…

Standard
könyv, kult

A copyright megöli a kultúrát?

Copyright correlates significantly with the disappearance of works rather than with their availability.

A The Atlantic hasábjain ismertetik Paul J. Heald kutatásának riasztó eredményeit, mely szerint a jelenlegi formájában is működő szerzői jog, ellentétben azzal, amit szószólói prédikálnak, bizonyíthatóan káros: jelesül, eltünteti nagyjából hatvan év könyvtermését. Ha valaki erre cinikusan kalózpropagandát kiáltana, előtte nézze meg az elképesztő adatokat, és tegye hozzá, hogy a helyzet jottányit sem javult az elmúlt idő alatt, sokkal inkább elborzasztó:

Mielőtt bárki hirtelen érzelmi kitöréssel az éterbe ordítaná, hogy “le a szerzői joggal!”, azért azt sem gondolom, hogy magát a szerzői jog gondolatát is azonnal a tűzbe kellene dobni: valószínűleg arra lenne szükség, hogy alaposan átgondolva, nem a jelen pillanat obligát piaci harácsolási metódusait szem előtt tartva új irányt jelöljenek ki a törvényalkotók a jog eme (talán korántsem véletlenül) sokat szapult területének. (Oké, tegyük hozzá gyorsan: ez az, ami nem fog megtörténni…) Vannak azonban alternatív lehetőségek, amik talán enyhíthetik – ha teljesen megoldani nyilvánvalóan nem is képesek – a Heald kutatása által jelzett katasztrófát. Mindenképpen ajánlott szerintem valamilyen Creative Commons licenc alatt publikálni, ha másképp nem, hát megosztva a print és az e-könyv verziók között (ahogy pl. Cory Doctorow is csinálja), de ha ez nem járható út valamiért (mert mondjuk a kiadó erősen ellenzi), akkor ott van mindjárt az az egyébként tudományos publikációk terén már kipróbált megoldás, hogy az adott kötet/mű kiadását követő x. évben “átvált” Creative Commons licencre és így hozzáférhetővé válik a szélesebb közönség számára is, nem utolsó sorban a könyvtárak is kedvezőbb feltételekkel kezelhetik a portékát. Ez utóbbi, a könyvtárak felé történő nyitás is megoldást jelenthet: ha eltelt x év, a könyvtárak kapjanak ingyenes példányokat – lehetőleg minél több könyvtár, minél több formátumban, minél többet. Ne legyintsünk, ez mindannyiunk számára fontos kérdés!

Standard
digitális, egyetem

Georgia State Copyright Case

Egy igen fontos, és a jövőre nézvést kiemelten meghatározó bírósági tárgyalás folyik mostanság az óceánon túl, még pedig a Georgia State University ellen benyújtott kereset alapján. Történt ugyanis, hogy két nagy egyetemi kiadó, a Cambrdige University Press, az Oxford University Press, valamint a hozzájuk csatlakozó SAGE Publication (egy kis baráti segítséggel az Association of American Publishers és a Copyright Clearance Center munkatársaitól) beperelték a Georgia State University-t (GSU), mivel szerintük megkárosítják őket azzal a gyakorlattal, hogy kiadványaikat ún. e-reserve-ön (elektronikus, zárt hozzáférésű tárolórendszer) keresztül elérhetővé teszik az oktatók és a hallgatók számára, így ők jelentős bevételkieséssel kell, hogy számoljanak. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha teszem azt egy egyetem könyvtára megvásárol egy adott könyvet valamelyik kiadótól, azt megfelelő azonosítási procedúra mellett digitalizált formában rendelkezésre bocsátja azon kurzus látogatóinak, amelyen az adott olvasmány kötelezőként szerepel. Ez eddig az oktatási fair use kategóriáját merítette ki, hiszen nem kereskedelmi, haszonszerzési céllal került megosztásra az adott munka, hanem kifejezetten oktatási környezetben, okulás ürügyén. Most a három kiadó azt szeretné elérni a tárgyalóteremben, hogy ez a felhasználás korlátozva legyen: 1000 szó legyen az a határ, ami egy könyvből ezen rend szerint felhasználható, az ezt meghaladó megosztásért fizessenek az egyetemek/könyvtárak. És itt kezdődnek a szerteágazó jogi értelmezések.

Bővebben…

Standard
digitális, kult

Szinger András (Artisjus) rekaciója

Tegnapi bejegyzésemre nem kis meglepetésemre maga Dr. Szinger András, az Artisjus főigazgatója reagált emailben, érdemben és nagyon civilizált hangnemben. Azt kifogásolta, hogy a Híradóban elhangzott egy mondata alapján ítéltem meg felkészültségét az online könyvpiaccal és zeneiparral kapcsolatban, és kifogásom élének csorbítása ürügyén megtisztelt azzal, hogy elolvashattam egy hamarosan megjelenő írását zenei szerzői jog témában (ha megjelenik online, belinkelem). Az írásból kiderül, hogy Szinger András nem csupán átlátja az online zenepiac kihívásait, de néhol kritikával illeti a jelenlegi és a tervben lévő szabályozásokat, és úgy tűnik, ötletei is vannak arra nézvést, hogyan lehetne rendezni a jelenlegi káoszt úgy, hogy mindenki “jóllakjon”. Remélem, hogy lesz lehetősége kidolgozni és elővezetni elképzeléseit – sok sikert és kitartást kívánok neki innen is!

Azonban amiről nem tudott meggyőzni, az éppen kritikám kiindulópontja: a könyvvel kapcsolatos kérdések, amiről a riport szólt. Elhiszem, hogy a teljes nyilatkozatból kiragadott mondat nem feltétlenül szerencsés, és nem mutat teljes képet, ám a sommás megjegyzés alapján nem hagy sok kétséget hagyott azzal kapcsolatosan, mi a véleménye az könyvpiac problematikájáról. (Weiler Pétertől is egy-két kiragadott mondat hangzott el, ami azonban egészen más képet mutatott.) Éppen ezért Szinger András zeneipari nézeteire tett megjegyzésemet (tényleg előremutató, konstruktív írása alapján) revideálom, azonban a könyvpiacot illetően ezt nem tudom megtenni – ezt írtam meg neki is emailben.

Standard
digitális, tv

Ingyenes online könyvekről a Híradóban – avagy az Artisjus értetlenkedése

Azzal kezdődött az egész, hogy Paulo Coelho születésnapi ajándékként szabadon letölthetővé tette két eleddig kiadatlan kisregényét, ráadásul több nyelvre lefordítva (jelenleg nem lehet letölteni őket – év végén lesz ismét erre lehetőség). Míg a hír önmagában inkább rajongói szinten érdekes, a világ haladóbb felén már több éve folyó vitához most a Híradó is igyekezett adalékkal szolgálni: egy honi könyvterjesztő hálózatot és az Artisjus-t is megkereste, mi a brazil szerző eme akciójáról. Weiler Péter (Líra Könyv Zrt.) pontosan látja, mi értelme van az egésznek a könyvpiac szempontjából, hogyan lehet ezzel az egyszerű marketing technikával ösztönözni a vásárlást, vagyis hogy lehet az ingyenes példányokkal plusz bevételt generálni. Az Artisjus részéről nyilatkozó Szinger András nemhogy nem látja, mi értelme az egésznek, arról sem tud, hogy ez tőlünk nyugatabbra már igencsak bevett szokás. (UPDATE [2009.08.27.]: Közben emailt váltottunk, és idézte az ominózus mondatot megelőző kérdést és választ, ami alapján marketing célzatot említ, mint az akció értelmét. Emailben más példákat is említett még.) Sőt, némi ellentmondást is lehet észlelni szavai és az Artisjus erőfeszítései között, amennyiben arra gondolunk, hogy a a cég mindenhonnan igyekszik a szerzői jogi sarcot levenni, ám Szinger természetesnek, szinte követendő példának tartja a zenei produktumok ingyenes online terjesztését, mondván, hogy a zenészeknek máshonnan is van bevételük. Érdekes.

(22:30-tól kezdődik a téma taglalása)

Szinger jártasságát és hozzáállását a témában (ami minősíti az Artisjus-t is természetesen) felesleges kommentálni. Annál bíztatóbb azonban a terjesztői oldal nézőpontja – remélem, lesz is belőle valami.

Standard