digitális, egyetem

Mielőtt végleg elveszne a dolgozat, szinkronizáld a felhőben

Nem lehet elégszer és elég nyomatékkal felhívni a figyelmet arra, hogy mivel manapság már tényleg minden egyetemi beadandó (szemináriumi dolgozat, TDK-s mű, szakdolgozat stb.) elektronikus formában készül, a hallgató kópiája felértékelődött, ennek megfelelően illő lenne megfelelő módon ügyelni rá. Ebben a félévben csak négyszer kaptam olyan emailt, amiben a hallgató arra panaszkodik, hogy ő bizony elkészült a dolgozattal, de a fránya laptop teljesen tönkrement, javítani sem lehet, így nem tudja lezárni a kurzust. Sajnálatos dolog, és persze ha nem lehet segíteni a hardveren, hát nem lehet, de az azért nem igaz, hogy ne lehetne előzetesen olyan óvintézkedéseket tenni, amivel egy ilyen malőr még nem vágja haza teszem azt, három év felgyülemlett munkáját. Talán a legegyszerűbb megoldás egy fájlszinkronizáló felhőszolgáltatás igénybevétele: itt az történik, hogy a gépünkön/eszközeinken kijelölt fájlok és mappák automatikusan szinkronizálódnak, de nem csupán egymás között, hanem egy távoli szerveren is, így ha bármelyik, vagy horribile dictu, az összes eszközünk egyszerre megy tönkre, akkor is megmaradnak a dokumentumaink, hozzá tudunk férni féltve őrzött tartalmainkhoz, majd vissza tudjuk tölteni megjavított/új gépeinkre is. Sőt, az a probléma is megoldódik, hogy valaki otthon felejti a prezentációját, épp a nagy napon (mikor máskor?!), hiszen pillanatok alatt hozzáférhet bárhonnan, így még pendrive-ot sem kell cipelni feltétlenül.

Tovább

Standard
digitális, könyv

Csinálj magadnak e-könyvet a felhőben!

Ha valaki arra vetemedne, hogy egy dokumentumból szeretne e-könyvet készíteni, több lehetősége is adódik, ám ezek többnyire a minimális hozzáértésen túli világba vezetik a gyanútlan próbálkozót, pláne, ha nem szeretne programokat telepíteni, ilyen-olyan fájl verziókkal bajlódni. A Kindle tulajdonosok annyival kedvezőbb helyzetben vannak persze, hogy bármilyen, az Amazon által támogatott formátumban leledző dokumentumot át tudnak küldeni egyetlen kattintással a készülékükre, ám ahhoz, hogy tényleg valamiféle e-könyves külcsínnel is bírjon a végeredmény, megint ott állunk, ahol a part szakad, állhatunk neki kurkászni a bölcs netet, tengernyi alkalmazás közül válogathatunk, hogy végül fejfájással zárjuk az etapot. De mi lenne, ha egyetlen programmal sem terhelnénk a gépünket, és mindenféle előkészület és telepítgetés nélkül is sikerülne egy e-könyvet fabrikálni, első nekifutásra? Ehhez semmi másra nincs szükség, mint egy Google-fiókra, amivel ugye a Drive használata is jár; egy ebben keletkezett (vagy ide feltöltött) dokumentumra; no és a Liberio szolgáltatásra (ami jelenleg beta, de jól halad a nyitás felé)! A folyamat borzasztó egyszerű.

Tovább

Standard
digitális

Gingko, avagy a moduláris írás dicsérete

Gingko

Állandó visszatérő témám a megfelelő írást elősegítő szoftver, főleg így, még a szakdolgozatírás őszi időszakában. Mostanában jelent meg a Gingko névre hallgató, webalapú alkalmazás, ami végre mindenki számára elérhetően, közérthetően és egyszerűen csinálja azt, amire régóta áhítoztam: a moduláris írást-szerkesztést. Ez annyit tesz, hogy elősegíti azt a fajta gondolkodásmódot és szerkesztési elvet, ami szerint kisebb részekre felosztva kell, akár non-lineáris szisztémában haladni az írással, nem pedig az elejétől a végéig tartó ívet bejárva. Így nem csupán a szerkezetet tudjuk okosan építeni, vagy menet közben átstrukturálni anélkül, hogy az egész szöveget össze-vissza szaggatnánk, elvarratlan szálakat hagyva az egyes részek között, hanem látványosan, követhető módon tudjuk az argumentációt építeni, át tudjuk tekinteni az arányokat, azonnal a kívánt részhez tudunk ugrani, és ahhoz a témához írunk hozzá, amin épp dolgozunk, anélkül, hogy a fókuszt elveszítenénk azáltal, hogy görgetünk le-föl.

Tovább

Standard
digitális, egyetem

Felhő a felsőoktatás felett?

Cloud? Amikor naponta email csatolmányok tengerével kell megküzdenem, pláne amikor egyes dokumentumok negyvenezredik változatával, akkor sürgetőnek érzem, hogy végre a felsőoktatás is szánja el magát végérvényesen legalább kötelező kiegészítő irodai megoldásként a felhő használatát. Persze ennek a mondatnak inkább nyitott kapukat döngető lőzungnak kellene lennie, de sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy míg az üzleti szférában – legalábbis a Computerworld egyik cikke szerint – az asztali irodai alkalmazások mellett egyre nagyobb teret nyer mondjuk a Google Dokumentumok, addig a felsőoktatásban legfeljebb egy-egy szeminárium vagy kisebb kezdeményezés használja ki az egyre szélesebb lehetőségeket, intézményi szinten azonban mintha mindenki a központi licenszek bűvöletében élne, azoktól várna megoldást a fejlődésre (vagy leginkább a status quo fenntartására). Tavaly debütált a Kodolányi János Főiskolán a Google Apps, ami arra engedett következtetni, hogy talán megmozdul valami a magyar felsőoktatásban, de egyelőre nemhogy nincs elmozdulás, még a tapasztalatokról sem hallunk egy szót sem (lehet, hogy ez is hozzájárul ahhoz, hogy egy helyben toporgunk). Míg a válság és az IT büdzsék vagdosása az üzleti szférában azonnali lépésre kényszerített sokakat, addig az egyébként éppen az innovációt hirdető felsőoktatási szektor (ahol ugye szintén nem kis kérdés a költség!) sajnos mindezidáig nem mutatott fel különösebb érdeklődést a legújabb alkalmazások iránt.

Tudjuk, Barack Obama kormánya éppen a felhő felé irányítja a közigazgatást és vélhető, hogy az kitaposott útra terelődnek majd felsőoktatási intézmények és akár vállalkozások is – úgy tűnik, egy igen alapos, átgondolt programmal és technikai háttérrel indítanak, óriási megtakarítást eredményezve (persze, várjuk ki a végét, de előzetesen igen bíztató a kép). Magánál a konkrét megvalósításnál persze sokkal fontosabb az üzenet, miszerint a jövő alkalmazási háttere a költséghatékonyság és az elérhetőség, megosztás, közösségi munka egyre hangsúlyosabb jelenléte miatt is a felhő lesz. Tudtuk ezt már régen persze, de konkrét lépések, nagy elhatározások nem igazán történtek.

Cloud computing Egyelőre én magam is inkább kiegészítőként használom a felhős alkalmazásokat, bár kétségtelen, hogy egyre inkább hagyatkozom ezekre a megoldásokra. Leginkább persze azokban az esetekben, amikor egy előadás anyagán különböző helyszíneken, más és más gépeken is dolgozom, és ott szeretném folytatni a munkát, ahol éppen abbahagytam – erre lett kitalálva az egész. Most, hogy az általam használt asztali alkalmazásoknak (szövegszerkesztő, mind map, prezentáció készítő) tulajdonképpen megvan az egyre többet tudó és kényelmesen használható alternatívája, hajlamos vagyok egyből a felhőben kezdeni az adott feladat elvégzését. Innen már csak egy apró lépés lenne, ha mondjuk egy Google Apps integráció révén minden intézeti és tanszéki feladatot a felhőben kellene elvégezni: nem nehéz elképzelni a megosztás révén a hatékonyság észrevehető javulását. Jelenleg egy-egy probléma dokumentum vetülete csatolmányként jut el az érintettekhez, akik letöltik azt, megnyitják, majd kinyomtatják (ha mondjuk megbeszélésre kell vinni), és ráfirkantják megjegyzéseiket, javaslataikat. Ha mindez megosztási alapon működne, akkor a dokumentum létrehozásakor csupán meg kellene hívni ugyanazon felületen a kollégákat, akik mindenféle letöltögetés és (esőerdőket nem kímélő) nyomtatgatás és további cécót megspórolva hozzá tudnák fűzni megjegyzéseiket a dokumentumhoz, párbeszédet, gyors és hatékony megoldást eredményezve. Sok esetben magára a találkozóra sem lenne szükség, hiszen az egyeztetési kérdéseket is a felhőben lehetne megoldani. Ráadásul a néhol előforduló formátum vagy verzió probléma is megoldódna egy csapásra: még mostanság is sokszor hallok olyanról kollégáktól, hogy nem tudta megnyitni az adott csatolmányt, mert – és itt jön egy különböző variánsokkal behelyettesíthető felsorolás.

Ha továbbmegyünk, olyan további felhasználási területeken lenne alkalmazható a felhő, mint a szemináriumi dolgozatok megosztása az oktató felé, és persze az oktató válasza, értékelése, hozzáfűzése, vagy el tudnám képzelni, hogy a szakdolgozat elektronikus változatát, ami jelenleg adathordozókon benyújtandó (ez többnyire egy CD, de találkozunk 3,4’‘ lemezzel is!), egyszerűen a felhőben megoldhatóvá válna (jelenleg egy ehhez közelítő, de jóval bonyolultabb megoldáson dolgozunk – lehetne egyszerűbben is). Már most használják a Skype-ot (oké, nem kifejezetten a felhő témakörben, de tulajdonképpen szorosan kapcsolódva a trendhez) az SZTE Gazdaságtudományi Karán a külföldön tanuló ösztöndíjasok itthoni kruzusainak teljesítésének elősegítésére – egy lépés, hogy a dokumentumok megosztása és a kollaboratív munka is kapcsolódjon. Persze ahhoz, hogy ez sokak számára elfogadhatóvá és alkalmazandó opcióvá váljon, nyilván szükség lenne arra, hogy lássuk, működik, és ténylegesen segít, könnyít, és még költséget is megtakarít. Valószínűleg szemléletváltásra is szükség lenne, és az is világos, hogy nem egy-egy oktató fog világot váltani, tehát intézményes szinten kell lépéseket eszközölni. Ha már a felsőoktatás és a munkaerőpiac közelítéséről van szó, akkor talán nem lenne utolsó dolog ellesni valamit az üzleti szférától – pláne ha az valóban segít nekünk is.

Standard
digitális, web

Netbook a net felé

Netboook Amikor megjelentek az első netbook elnevezésű, kis méretű hordozható számítógépek, valójában még senki nem gondolta, hogy felforgatják, vagy legalábbis átalakítják a piacot. Egyrészt kiderült, hogy a vásárlók-felhasználók igenis igénylik a kényelmesen cipelhető, akkumulátorról órák hosszat folyamatosan üzemeltethető, egyébiránt kiváló alkalmazhatósági paraméterekkel rendelkező gépeket, sőt, mára már sokan kifejezetten ilyen típusokra vadásznak a nagyobb teljesítményű, és persze nagyobb méretű kínálat vizslatása helyett. Kiderült az is, hogy az átlag felhasználónak tényleg semmi szüksége mindenféle csilli-villi újdonsággal felszerelt, erőművekre emlékesztető hardverkészlettel telepakolt, és őrületesen túllőtt operációs rendszerre és gépre – neki ugyanis az a lényeg, hogy a mindennapi használat során egy megbízható, könnyen kezelhető eszköz legyen a birtokában. Sőt, az is egyértelművé vált, hogy a felhasználó nem ragaszkodik feltétlenül a megszokott operációs rendszeréhez, és bizony elég könnyedén elboldogul azzal, amit kap – adott esetben mondjuk egy eladdig ismeretlen Linux disztribúcióval. Ha levelezni, böngészni, zenét hallgatni, dokumentumokat szerkeszteni, filmet nézni, csetelni tud, akkor nem mindegy, hogy hívják az operációs rendszert?! A válasz egyértelmű, és a jövő operációs rendszert fejlesztő cégeinek világos lehet az üzenet.

soha nem látott fejlszetési verseny látszik kibontakozni az operációs rendszerek frontján

A netbook megjelenése már csak azért is érdekes, mert talán addig soha nem fordult elő az, hogy egy frissen megjelent hardveres környezetre (kisebb képernyő, kisebb teljesítmény, speciális konfiguráció, stb.) valóságos verseny induljon, amelynek során minden fejlesztő azt igyekszik bizonyítani, hogy az ő rendszere még gyorsabban, még hatékonyabban fut minden modellen – sőt, egyes hardvergyártók maguk is szoftver és operációs rendszer fejlesztésébe kezdtek annak érdekében, hogy a legtöbbet ki tudják hozni a konfigurációból. Megnövekedett a Linux disztribúciók speciálisan netbookokra fejlesztett száma is: nap mint nap újabb és látványosabb, mégis egyszerűbben kezelhető és gyorsabb verziók jelennek meg. Korai lenne a Windows különböző verzióinak temetése (jellemzően az XP-vel felszerelt netbook még mindig piacvezető ebben a szegmensben, és mindenki arról beszél, hogy a Windows 7 milyen könnyedén futtatható a leggyengébbnek számító netbook konfigurációkon is), de tény, hogy soha nem látott fejlszetési verseny látszik kibontakozni operációs rendszerek frontján (és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy az ún. Hackintosh-ok részesedése milyen megdöbbentő mértékű).

Azzal együtt, hogy a rendszerek optimalizálására és a felhasználói élmény fejlesztésére egyre jobban odafigyelnek a fejlesztők, jól láthatóan elindult egy trend annak irányába, amit tulajdonképpen a kis noteszgépek neve implikál: a legújabb Linux disztribúciók ugyanis már egyértelműen az internet, a cloud computing, a webes közösségi hálók figyelembevételével készülnek, és valójában már nem is kifejezetten desktop alkalmazásként működnek: az operációs rendszer már csak ugródeszkaként szolgál ahhoz, hogy a folyamatos internetes jelenlétet támogassa – más funkciója már vajmi kevéssé érdekes. A Jolicloud már nevében is jelzi, mire készül: élményszámbamenő, “felhőre” koncentráló alap rendszer, amely gyors, áttekinthető, ugyanakkor látványos elérést biztosít a különböző alkalmazásokhoz, amelyek javarészt már a felhőkben találhatóak (persze azért megtalálhatóak a jó öreg desktop alkalmazások is többnyire – de karcsúsított jelleggel, inkább opcionálisan).

Jolicloud

A netbookra varázsolt Ubuntu disztrók egyik legelterjedtebb és legfelhasználóbarátabb verziója, az EasyPeasy is az internet és a közösségi hálók felé kacsintgat legújabb tervével, ami még öszvér megoldásként ötvözi az eddigi, ún. netbook remix felületet a “felhősített” alkalmazások integrálásával és az állandó jelenlétet biztosító felső résszel, aminek segítségével soha nem maradunk le ismerőseink online életének egy percéről sem:

EasyPeasy 2 Mockup

A Moblin disztribúciója pedig egyértelműen a mobil internet korszakára készül, hiszen a rendszert úgy alakították ki, hogy a lehető legtöbb hordozható készüléken tökéletes eélményt nyújtson, legyen az telefon, pda, nettop vagy netbook.

Moblin v2.0 Netbook Beta

Jól látható, hogy a Moblin felülete már véglegesen szakít a szokványos desktop külalakkal, de még a netbook remix felületet is teljesen újragondolja, és inkább a néhány böngészőben (Opera, Chrome) már sikerrel alkalmazott gyorstárcsázós indító oldal elrendezését adaptálja:

A netbook tehát végre úgy tűnik, nevéhez hűen elérkezik abba a stádiumba, ami megvalósítja a felhő-korszak felhasználói felületét. Kérdés persze, hogy merre fordul a trend, ha fordul egyáltalán, és képes lesz-e vagy akar-e egyáltalán mondjuk a Microsoft vagy az Apple lépni, vagy továbbra is ugyanazt az operációs rendszert ajánlják netbookra, amely valójában nem erre a célre született? Ášgy tűnik, a felhasználói szokások változását követi a netbookra szabott operációs rendszerek gombamód szaporodó sokasága, és figyelembe véve a gépek terjedését, talán elgondoolkodtató, hogy a klasszikus desktop környezet meddig tartható hagyományosabb gépeken és konfigurációkon.

Standard