digitális, egyetem

BTK-s vajon a BTK Facebook-oldal?

Ha valaki kilép a nyilvánosság elé, az óhatatlanul célponttá válik mindamellett, hogy valamiféle kommunikációs kapcsolatot hoz létre, és ha úgy tetszik, küldetésből táplálkozik. Nem először találják meg az SZTE BTK Facebook-oldalát sem, ahol mindenféle bejegyzések megjelennek: képek, mémek, komoly hírek, volt hallgatók bemutatkozása, egyetemi, vagy közéleti aktualitásokra történő reflexiók ésatöbbi. Ez valószínűleg leginkább azok számára lehet furcsa, akik 1) nem láttak még Facebook pr-oldalt működés közben, vagy 2) nem azok a dolgok jelennek meg az idővonalon, vagy nem úgy, amit és ahogy ők látni szeretnének. (Itt tegyünk egy apró megjegyzést is, amelynek alapja az, hogy a problémákat felmutató szerző negatív jelenségként tünteti fel, hogy az oldal sokal nagyobb aktivitással és elánnal dolgozik, mint bármelyik más, megfontolt, és kevéssé frissített egyetemhez kapcsolódó oldal: öröm ez, végre valaki észreveszi, hogy ez itt egy élő, működő oldal, ami fészbúkosan teszi a dolgát!) A kérdéses oldal a Kar egy igen hatékony pr-felülete, ami ráadásul kifejezetten fészbúkosan működik, és nem valami rideg, kimért, minden oldalról levédett hivatalos(kodó) csatornaként, amit a kutya nem olvasna, nem követne, nem kommentálna. Figyelembe veszi, érti, és műveli a kor elvárásainak megfelelő, újmédiás technikákból táplálkozó kommunikációs módszereket, ám mivel mégiscsak emberek állnak mögötte, ráadásul többen (ki alig-alig, ki pedig becsülettel, aktívan) szerkesztik, pátyolgatják, próbálkoznak mindenféle naprakész kommunikációs formával, mert fontosnak érzik, hogy olyan generációhoz szóljanak, akik a steril, hivatalos kommunikációs formával nem tudnak, vagy nem akarnak (vagy mindkettő) foglalkozni. Végső soron ez az oldal sokat tesz azért, hogy a hallgatók korosztálya aktívabban be legyen vonva egy közösségi térbe, ahol a kart, az egyetemet, a hallgatói létet, az őket, bennünket körülvevő realitások megjelenhetnek, kommentálhatóak, és ténylegesen eljutnak a címzettekhez. Igen, vannak közéleti, olykor némileg politikai jellegű témák is. Lehet vitatni ezek létjogosultságát, ám ugyanott tegyük fel a kérdést: létezhet-e olyan közéletet, oktatást, felsőoktatást, alapvetően a hallgatói és az oktatói létet érintő kérdés, ami a mai Magyarországon valamilyen szinten eleve nem politikai? És vajon lehet-e, érdemes-e ezt a gúnyát lefejteni az egyes témákról, vagy azzal már eleve az oldal eredeti célkitűzését veszélyezteti a szerkesztő?

Tovább

Standard
egyetem

A bölcsészet hasznáról – már megint…

Lesz egy ilyen beszélgetés (amit körlevélben gesztus értékű kezdeményezésként harangoztak be…): “Kerekasztal-beszélgetés a bölcsészettudományok hasznáról az MTA elnökének részvételével“, ami remélhetőleg azért tényleg értelmes vitát generál (a résztvevő tudósok névsora azért akár garancia is lehet), ám ettől még nem lesz szimpatikusabb az egész “hasznosság” elv vissza-visszatérése a bölcsészettudományok tekintetében. Ezzel kapcsolatban gyorsan ki is merítem a shameless self-promotion kategóriáját, de nem önajnározásilag, hanem kizárólag közhasznúlag: ebben a KindleReads számban van ugyanis Kovács András Bálint fontos írása, a “Mire jó a bölcsészet”, ami azóta sajnos az ÉS fizetős kapuja mögött várja az olvasókat. Ebből idéznék felütésként – a többit tessék kimazsolázni, érdemes:

A hasznosság kérdése a bölcsészet vonatkozásában elsősorban mindig a politikával kapcsolatban merült föl.

A 2011-es cikket akár ma is írhatta volna KAB (kudos neki!).

Standard
egyetem, köz

Bölcsészek a mekiben?

Sajnos továbbra sem csituló elánnal osztogatják minden szinten (legutóbb épp államtitkárin, ami felettébb problematikus véleményem szerint, de ezt hagyjuk most), hogy az egyetem elvégzése után valami ilyesmi jelenet rajzolódik ki bölcsészek tekintetében:

– Mit kér egy közgazdász a bölcsésztől?
– ?
– Duplasajtburgert kólával.

A közgazdász természetesen behelyettesíthető bármely, sikeresnek vélt diplomással, de a bölcsész (így, monolitikus vendéglátóipari szakmunkásként) örök. Bár sokan bizonyították már e vicc tételének valóságtól való kalkulálhatatlan elrugaszkodását, azért talán nem árt leszögezni:

Erre a twitre többen is rácuppantak, de csak kevesen találtak a témába illő, releváns statisztikai adatot, viszont végül ez a válasz is megérkezett:

— Endre Jofoldi (@jendre) November 7, 2014

Ezúton is köszönet a linkért, és gyorsan nézzünk is bele a csatolt dokumentumba!

Tovább

Standard
blog, mellesleg

Jacques a foltját – újabb Instagram mese

Nem mondhatnám, hogy mesedömping lenne az Instagram mesék oldalán, de ez a Žižek’s Jokes kötet annyira megihletett, hogy egy korábbi ötletet gyorsan leírtam, így született meg a következő kis szösszenet, ami valójában egy televíziós kvízműsor igencsak lehetetlen koncepcióját igyekszik néhány sorban felvillantani – no és persze rögtön azt is megmutatni, hová fajulna a dolog, ha valaki egyszer komolyan venne bármi hasonlót. A Jacques a foltját azon az elképzelésen alapul, hogy a bölcsészek által jól ismert Jacques-ok mentén (pl. Lacan vagy Derrida), a filozófia, a kritika, illetve tágabb értelemben véve az Elmélet nagy alapvetéseit sorakoztassuk fel, és tegyünk oda mit sem sejtő celebeket, akiknek egy színfalak mögött zajló gyorstalpaló bölcseleti képzést követően azonosítaniuk kell a gondolatok, idézetek szerzőit, vagy a forrásműveket. Jól szórakoznánk. Vagy mégsem?

Standard
digitális, folyóirat

KindleReads from DragonWeb – Issue 2

KindleReads from DragonWebÖsszeállítottam a KindleReads from DragonWeb második számát, amelybe most öt cikk fért – négy angolul, egy pedig magyarul. Mindegyik írás az egyetemek, egészen pontosan a bölcsészet helyzetét, problémáját járja körül különböző álláspontokból: az amerikaiak természetesen az ottani, Kovács András Bálint ÉS-ben publikált szövege pedig a hazai helyzetet tekinti át. Az összeállításban szereplő cikkek némelyike többször is egymásra utal, így talán jó, ha egy csomagban ott vannak a hivatkozott vélemények, meglátások. Jó olvasgatást! (A következő kiadásban az egyetemi könyvkiadásról lesz szó.)

Standard
egyetem, köz

Alkalmazz bölcsészt, ha innovációt szeretnél!

Korábban már említettem, hogy Angliában az angolos BA-sok tömege használta arra a diplomáját, hogy például a bankszektorban helyezkedjen el, és hogy akkoriban számomra ez egészen meglepő karrier opciónak tűnt, de azóta teljesen ésszerű, jól átgondolt lehetőségnek tartom mind munkaadó, mind munkavállaló szempontjából. Most a BNET-en olvasom, hogy nemhogy nem ördögtől való ötlet ez, de sokan egyenesen az innováció előrevitelét, egyáltalán meglétét látják abban, hogy bölcsészeket alkalmazzanak magasabb pozíciókban, akik képesek arra, hogy a megtanult kereteken túl, a megszokottaktól eltérő elgondolásokkal, megközelítésekkel rukkoljanak elő, főképpen olyan szituációkban, ahol a mérnöki, racionálisnak mondott gondolkodás nem segít. Arról van szó ugyanis, hogy az oktatási rendszerek kitűnően képesek felkészíteni a diákokat-hallgatókat arra, hogyan használjanak adatokat, hogyan elemezzék azokat, és ebből milyen következtetéseket lehet levonni, mennyire igazolhatóak a kezdeti feltételezések, azonban ezek a szakemberek csupán abban a rendszerben képesek gondolkodni, amiben ezek a műveletek működőképesek. Számukra azonban értelmezhetetlen kérdésnek tűnik a “mi lenne, ha” kezdetű elmélkedés – na, itt jön a képbe a bölcsész!

Tovább

Standard