digitális, egyetem, előadás

A digitális bölcsészetről

Éppen zajlik a Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozat keretében a Digitális Kultúra és Elméletek Kutatócsoport bemutatkozó programja, aminek bevezetőjéhez az alábbi prezentációt használtam: tulajdonképpen csupán azt vázolom, hogyan lehet megragadni a digitális bölcsészet területét, mivel foglalkozik, honnan jött és merre tart – és legfőképpen milyen jövőt képzelünk el ezzel kapcsolatban Szegeden, a Bölcsészettudományi Karon. Az eseményre készült előadásokat egyébként hamarosan közzétesszük a kutatócsoport honlapján is, így ha valakit érdekelnek a témák, de nem tudott eljönni a programra, legalább némiképp kárpótolhatja magát.

Standard
digitális, publikáció

KindleReads 7

Friss, ropogós, illatos – íme itt a KindleReads immáron 7. száma! Ezúttal a digitális bölcsészetről lesz szó két cikk erejéig, majd villámgyorsan megtudjuk, mi a gond a felsőoktatási intézmények adminisztrációs apparátusának megnövekedésével, és ez miként hat az oktatás színvonalára, és végül lehull a lepel az egyik leggyakrabban alkalmazott plágiumkereső szoftveróriásról is – kiderül, valóban olyan hatékony és pontos-e, mint aminek hirdeti magát (és amire hivatkozva irdatlan nagy összegeket szed be az előfizetőktől). Jó olvasgatást!

Standard
digitális, egyetem

Hacking the Academy

2010. május 21-én két jól ismert, digitális bölcsészettel foglalkozó kutató, Dan Cohen és Tom Scheinfeldt meglehetősen provokatív kérdésekkel piszkálta fel a kedélyeket, ami aztán tudományos lavinát indított be. A crowdsourcing mintapéldányaként Hacking the Academy néven elhíresült projekt során arra voltak kíváncsiak, hogy vajon egy algoritmus képes-e megszerkeszteni egy folyóiratot, vagy hogy egy könyvtár létezhet-e könyvek nélkül, esetleg meg lehet-e szervezni egy konferenciát előzetes program nélkül – no és a Twitter vajon képes-e helyettesíteni egy tudós közösséget? Arra kérték az érdeklődőket, egy hét alatt küldjenek a hagyományos tudomány tevékenységekre alternatív metodológiákat, elképzeléseket, olyasmit, ami valóban a 21. század kutatási környezetét tudja modellezni. A kontribúciók blog bejegyzés, Twitter és email üzenetek formájában érkezhettek – vagyis minden olyan formátum engedélyezett volt, amit ma az akadémiai formátum éltetői mélységesen lenéznek. Talán a szervezők lepődtek meg a legjobban, amikor összegezték az eredményeket: 177 szerző 329 írása landolt náluk. Nem holmi komolytalan vicc-parádéra, ötletelésre, vagy hasonló műfajra kell gondolni, hanem tudományos mércével mérve is igényes, színvonalas gyűjteményre, ahol sok esetben multimediális eszközöket is bevetettek a szerzők argumentumuk prezentálásához.

Bővebben…

Standard
digitális, egyetem, web

Shakespeare 2.0

Sokat hivatkozott meglátás Keir Elam azon mondata, miszerint “a drámai szöveget előadhatósága radikálisan kondicionálja”, ami annyit jelent, hogy a papírra vetett szövegnek szüksége van a színpadi kontextualizációra ahhoz, hogy jelentést nyerjen. Hagyományosan ehhez persze színház, színpad kell, vagyis aktualizált megjelenítési mód, ám ez sok esetben nehézségbe ütközik. A nehézségek kiküszöbölésére persze több lehetőség is van: hogy mást ne említsek (és egy kicsit hazabeszéljek), a Titus Andronicus Multimédia Projekt például online felületként működik, és a szöveg különböző kategóriájú szemiotikai és egyéb értelmezési rétegekkel ellátott verziójában böngészhetnek a hallgatók amellett, hogy színpadi felvételeket is megnézhetnek, vagyis az értelmezést segítő, navigálható interfész kerül Shakespeare drámájára.

Bővebben…

Standard
digitális, egyetem

A digitális bölcsészet napja

2011. március 18. igenis jeles nap: ez ugyanis a digitális bölcsészet napja (nemrég írtam arról, mi is ez). Mint mindennek a világon, bizony, ennek is van napja. Nem amolyan “világnap”, csak szerényen, “nap” – persze lehet, hogy a digitális bölcsészet egyre nyilvánvalóbb térnyerésével hamarosan mégis inkább világnap lesz. Addig is azonban sokkal inkább PR-jellegű kezdeményezés a már harmadik alkalommal tető alá hozott virtuális rendezvény, amelynek során ismert digitális bölcsészek (nem tudom, magyarul hogy lehetne visszaadni a computing humanist egyébként is érdekes frázisát) dokumentálják írásban vagy képekkel, mit is csinálnak aznap. Furcsa egybeesés talán, de egyrészt éppen a témához kapcsolódó írásokat olvasgatok – készül ugyanis az Apertúra digitális száma (erről még lesz szó); másrészt pedig a hamarosan megrendezésre kerülő amerikanisztika konferenciára (erről is lesz még szó) szánt előadásom is formálódik, természetesen ez is digitális témakörben. Ma már HTML és PHP kódokban is turkáltam, e-könyvet is konvertáltam (ráadásul digitális témakörben, naná!): mindezek alapján úgy tűnik, méltóképpen ünneplem ezt a napot.

Standard
digitális, folyóirat, publikáció

A digitális bölcsészetről az Apertúra Magazinban

Mostanában egyre több szó esik ehelyütt a digitális bölcsészetről, amely egy új, egyre inkább jelenléttel rendelkező megközelítés, metodológia, gondolkodásmód a bölcsészettudomány területén. Tőlünk nyugatabbra, de főleg az Egyesült Államokban már 20 éve jelen van, egyre ismertebb, egyre több eredményt tud felmutatni, mára már odáig jutott, hogy az MLA idei konvencióján kiemelt helyet kapott a téma megvitatása, és általában véve is úgy tűnik, tartósan átlépte a sajtó ingerküszöbét, ugyanis egyre többen cikkeznek a témáról (a The New York Times például külön sorozatot szentel a témának). Az Apertúra Magazinban megjelent cikkemben igyekeztem összefoglalni a digitális bölcsészet mibenlétét – persze csak nagy vonalakban, a teljesség igénye nélkül, hogy itthon is elkezdjünk beszélni róla.

Standard