digitális

Az Academia.edu az új gonosz?

December 8-i dátummal hirdettek egy eseményt “Why Are We Not Boycotting Academia.edu?” címmel, ahol neves tudósok-kutatók járják körbe valójában a kutatási eredmények, publikációk nyílt hozzáférésű közzétételének gyakorlatát – épp most az Academia.edu üzleti modelljének apropóján. Ha esetleg valaki még nem találkozott ezzel a portállal: egy olyan közösségi hálózatról van szó, ahová bárki regisztrálhat, és ott kialakíthatja kutatói kapcsolati hálóját – hasonlóan ahhoz, mint ahogyan azt bármelyik közösségi oldalon megteheti, majd feltöltheti kéziratait, publikációit, hogy azok a potenciális célközönséghez akkor is eljuthassanak, ha mondjuk egy meglehetősen kis cirkulkációval rendelkező folyóiratban jelent meg az illető tanulmánya. Most felmerült azonban a kérdés, hogy mennyire etikus a portál üzemeltetése abban a tekintetben, hogy bár a kutatói közösség szabad megosztási gyakorlatát támogatja, valójában pontosan ebből az adatfolyamból táplálkozva, üzleti alapon tartja el magát. Vagyis a platform, a megosztás, a kapcsolattartás stb. ingyen van, cserébe hordjuk oda az adatainkat, és nem utolsó sorban a kutatási eredményeinket, ami valahol bevételt generál majd az oldal fenntartóinak. Most pontosan ez vált problematikussá sokak szemében, ezt a kérdést hivatott megrágni a fenti szimpózium.

Bővebben…

Standard
digitális, folyóirat

Perma: a megoldás az eltűnő tudós linkekre

Amikor nemrégiben egy könyvtárostól jól megkaptuk az arcunkba, hogy azért nem foglalkoznak igazán online publikációkkal az archiváló rendszerben, mert azok elérése minimum efemer, attól függetlenül, hogy a komolyabb tudományos folyóiratokra ez azért nem feltétlenül igaz, és önmagában ez az argumentum a 21. században kissé problematikus, tényleg problémát jelenthet, ha adott periodika adott tanulmánya egyszerre elérhetetlenné válik, vagy netán megváltozik az elérési útja. Bár a permalink kifejezés ugye éppen az állandóságra helyezi a hangsúlyt, tudjuk, hogy egy-két kattintással ez a permanens állapot könnyedén megváltoztatható. (Oké, hogy ott az archive.org, de akkor is…) Éppen a hasonló esetek kiküszöbölésére hozta létre a Harvard Law School könyvtára a Perma nevű oldalt, ami azt tűzte ki céljául, hogy a tanulmányok publikálásakor élő permalink alapján archiválja a teljes tartalmat, és akkor is elérhetővé teszi, ha közben netán bitlázadás következtében a kérdéses oldal elveszne.

Bővebben…

Standard
digitális, egyetem

Miért nem lesz az AMERICANA a Repozitóriumban?

Hosszas tanakodás és néhány levélváltást követően úgy alakult, hogy nem kerülnek az AMERICANA publikációi az SZTE Contenta Publicatio Repozitóriumába – sem a folyóirat, sem az ekönyvek (ennek ellenére a könyvtári rendszerben persze ott vagyunk – akár EBSCO-n, akár DOAJ-on keresztül is). Amikor először írtam a kérdésről, elsősorban a formátum kérdésére hegyeztem ki a véleményemet, azonban fontos látni, hogy nem szimpla kekeckedésről, szőrözésről van szó, hiszen jóval bonyolultabb, és szerintem fontosabb aspektusokat is figyelembe kell venni ezzel kapcsolatosan. Továbbra is tartom, hogy 1) a Contenta beindítása óriási dolog, üdvözlendő, előremutató, 21. századi elhatározás, és bízom benne, hogy működni fog, nem állítják le holmi pillanatnyi költségvetési megfontolások miatt; 2) a formátum korlátozása bár technikailag nyilván nagy terhet vesz le az archiválók válláról, ráadásul egységesíti a korpuszt, feleslegesen kényszeríti a benyújtót olyan kompromisszumokra, ami – ahogy látni fogjuk – éppen a repozitórium egyik alapvető küldetését vonja kétségbe; 3) a pdf márpedig nem elektronikus szövegarchiválási formátum, még akkor sem, ha – érthető módon – nem tud az archiváló beruházni-befektetni xml-latex-satöbbi konverzióra (ami a jövőre nézvést mérföldekkel precízebb és konvertibilisebb formulát eredményezne). Nézzük azonban, mi is a repozitórium, azon túl, hogy – nagyon helyesen – az egyetem kutatóinak publikációinak digitális kópiáit gyűjti és gondozza.

Bővebben…

Standard
digitális, egyetem

Online repozitórium – a nyomtatott publikációk menedéke?

Nagyszerű dolog, ha egy intézmény repozitóriumokat hoz létre annak érdekében, hogy tárolja (és nyilván, elérhetővé tegye) kutatóinak publikációit, az meg még nagyszerűbb, hogy munkahelyem, a Szegedi Tudományegyetem az elmúlt időszakban igen sokat tett azért, hogy több szinten is működjön ilyen rendszer: elindult a Contenta, melynek egy újabb alegysége a Publicatio repozitórium, ahová az egyetem oktatói, kutatói tölthetik fel publikációikat – és most jön a “kedvenc” részem – kizárólag pdf formátumban. A repozitórium adatai összekötik a publikációt az MTMT adatbázisával, így az ott rögzített bibliográfiai adatok mellé a repozitórium tulajdonképpen “odateszi” a tartalmat is – világos, mi az értelme. Annak, hogy csak és kizárólag pdf-ről van szó, már jóval kevésbé. Mert az a látszólagos indok, hogy az MTMT-ben rögzített és jóváhagyott, tehát tudományos súllyal bíró publikációk kerülnek így be a rendszerbe ott sántít, hogy nevezett adatbázis elfogadja mind az online folyóiratban közölt, mind pedig az e-könyv formátumban megjelent tanulmányokat is.

Bővebben…

Standard