pszichoanalízis, publikáció

Extimitás és sci-fi

Régóta foglalkoztatott a kérdés, hogy miként lehetne Jacques Lacan egyik neologizmusát, az extimitást beemelni a filmelmélet területére úgy, hogy ne pusztán értelmezési segédletként jelenjen meg, hanem magára a filmélményre is vonatkoztatni lehessen. Aztán az Apertúra sci-fi számának előkészítésénél Benczik Vera felkérését követően bevillant, hogy lehetne első kísérletként próbát tenni: a sci-fi tematikailag, formailag, stilárisan is adja magát, onnan kiindulva pedig sikerülhet megfogni a nézői azonosulás folyamatában ezt a furcsa jelenséget. Ennek eredménye az “Extimitás: a kortárs amerikai sci-fi és a nézői szubjektum” című tanulmány, ami ennélfogva leginkább első gondolatkísérlet (a szerkesztőknek köszönhetően rendezett formában) a témában, reményeim szerint további aspektusokat sikerül feltárnom majd a jövőben a kérdéskörben.

Standard
digitális, könyv, publikáció

Megjelent: A film jövője a digitalizáció korában

A Digitális Kultúra és Elméletek Kutatócsoport kiadásában, Gollowitzer Diána szerkesztésében megjelent A film jövője a digitalizáció korában. Adatbázis és/vagy narratíva? (A Dragon-Sághy vita) című e-könyv (epub és prc formátumban, hogy mindenki boldog legyen), ami mellé még exkluzívan extra tartalomként jár minden letöltőnek egy képregény is (pdf formátumban), Orodán Mihálynak lehet köszönni az ajándékot (mi is így teszünk: köszi, Misi!). Az ötletgazda szerkesztő a kötetbe az Apertúrában és az Apertúra Magazinban megjelent textuális vitaállomásokat gyűjtötte és rendezte össze, megspékelve a gyúanyagként szolgáló Manovich-szöveggel, valamint több szakdolgozatnyi ajánlott irodalommal, ami igazán hiánypótló lista – mind szakdolgozók, mind a téma iránt érdeklődők, illetve ilyen irányban kutatók haszonnal forgathatják majd! Az e-könyv természetesen ingyenesen letölthető, a visszajelzéseket pedig szívesen fogadjuk!

Standard
digitális, film, folyóirat, publikáció

A Dragon-Sághy vita újabb állomása az Apertúrában

Újabb fejezetéhez érkezett konstruktív vitánk Sághy Miklós kitűnő kollégámmal, ezúttal is az Apertúra ad otthont a soron következő fordulónak. Kezdődött azzal, hogy Miklós nem hagyta szó nélkül néhány állításomat (no és Lev Manovich-ét) a szoftver és a film kapcsolatáról írottak ürügyén, amire aztán válaszoltam, mire ő ismét fontos kérdésekkel és felvetésekkel bombázott, amit én ismételten alaposan átgondolt, inspiratív vitairatnak olvastam, tehát válaszoltam is rá – és nem árulok el nagy titkot, még nincs vége. Be kell valljam, nem gondoltam volna, hogy egy ilyen vita ennyire jó dolog – hihetetlen, milyen agymunkát képes kiváltani a másik szövegének olvasása (rendszerint a válaszaink, reflexióink akkor fogalmazódnak meg, amikor átküldjük egymásnak a szövegeinket, hirtelen felindulásból már válaszolunk is, és ez bitang jó érzés!), ráadásul folyamatosan csiszoljuk, tisztogatjuk a gondolatmeneteket, az elméleti pozíciókat, elfogadjuk a jogos kritikát, és már indítjuk is következő csörtét. Nekem személy szerint óriási segítség ez, és csak remélni merem, hogy a digitális film témaköréhez ez a vitafolyam érdemben hozzájárul, végső soron ez sem elhanyagolandó aspektus, nyilván ezért jó, hogy ilyen nyilvánosan folytatjuk az eszmecserét. Válaszom címe tehát: “Újmozi, avagy adatbázis az egész világ“.

A vita eddigi folyama:

Standard
digitális, folyóirat, publikáció

Újmédia és digitalizáció a filmben – az Apertúra új száma

Amikor világossá vált, hogy az egyetemi tantervekben igenis van hely (és pláne igény!) a digitális kultúrával, így a film szoftverizációjával, digitalizációjával kapcsolatos kurzusok számára, akkor az is rögvest világos volt, hogy magyar nyelven vajmi soványka szakirodalmat lehet előírni a hallgatóknak a témakörben, hiszen javarészt angol nyelven születnek a tanulmányok. Persze valamilyen szinten jogos elvárás, hogy a témában jártasságot szerezni kívánók ne riadjanak meg ettől a helyzettől, de szerintem ettől függetlenül feltétlenül szükséges, hogy a hazai tudományos közegbe is bekerüljön ez a kutatási vonal, remélve, hogy minél többekhez jutnak el ezek a gondolatok és az eredmények, annál többen gazdagítják majd kutatásaikkal a területet. Az Apertúra friss száma ezzel az elgondolással válogatott tanulmányokat, amelyek között helyet kapott kifejezetten filmes témájú írástól kezdve a televízión át a webalapú mozgóképekig sok minden – én magam például a film helyzetét taglaló bevezető tanulmánnyal járultam hozzá a választékhoz: nagyon reméljük, hogy hozzá tudunk járulni a kultúra, és azon belül a film digitalizációjának témaköréhez, és azt is remélem, hogy lesz még folytatás! Köszönöm Füzi Izabella főszerkesztőnek, hogy a kezdetektől támogatta a szám létrejöttét, Gollowitzer Diánának, aki a szerkesztőtársam volt, a rengeteg munkát, és persze a tanulmányok szerzőinek, fordítóinak, a webmesternek, és mindenkinek, aki valamiképpen hozzájárult a szám létrejöttéhez a színvonalas hozzájárulást! Most pedig olvasásra fel!

Standard
film, könyv

Hitchcock kritikai olvasatai

Az Apertúra beindította könyves sorozatát, ami mindenképpen figyelemreméltó vállalkozás, és üdvözlendő színfolt a honi filmes könyvpiacon, ami finoman szólva is szűkös. Tudjuk persze, hogy leginkább a rút anyagiak szabnak határt a kiadás lehetőségeinek, és mondjuk a jelenlegi gazdasági környezet sem feltétlenül kedvező, de látva a növekvő számú filmes irányokon végzett embereket (és éberen figyelve a jövő nemzedékeket), nem túlzás azt állítani, hogy fontos folyamatosan előhozakodni filmelméleti és filmkritikai kötetekkel. Az Apertúra elsőként Hitchcockra szavazott, ami remélhetőleg kereskedelmi szempontból sem utolsó húzás, íme, bele is lehet pillantani a könyvbe (persze nagyszerű lenne, ha itt most az egészet végig lehetne lapozni, és én javasolnám is a szerkesztőknek az ekönyv formátumokat, főként minthogy online szakfolyóirat égisze alatt kapjuk a jóságot – az AMERICANA pl. kifejezetten erre a vonalra készül -, de kezdésnek elégedjünk meg most ennyivel):

Standard