köz

Csupa jó hír

Nem tudom, mi lehet a levegőben, de csupa olyasmit olvasok mostanság, amelyek korábbi, elfogadott és serényen gyászolt tények ellenkezőjét bizonygatják. Történt, hogy a hazánkban már-már szitokszóként használt, ún. PISA-felmérés megállapította, hogy elég ramatyul állunk, már ami a fiatalok olvasáskészségét, szövegértését illeti, és ez a jövőre nézvést bizony nem kecsegtet túl sok jóval: elbutulunk, na (mert ugye mi lesz, ha már annyira sem értjük az elénk tolt aláírandót, amennyire most?, ésatöbbi). Erre jön egy másik felmérés, amely nemhogy elmarasztalna bennünket, pláne nem kongatja a vésznek az ő harangját: tudtuk, európai viszonylatban igencsak az élmezőnyben tanyázunk problémafelismerő és –megoldó készség illetve szövegértés tekintetében? Olvasunk, értelmezünk, használjuk a rendelkezésre álló információt: tiszta bölcsészország volnánk ezek szerint (amit egyébként alátámaszt egyik volt, világlátott külhoni hallgatótársam megjegyzése is: “Életemben nem láttam olyat, hogy a metrón ennyi ember olvas – könyvet!”). Na most akkor hogy is van ez? Tessék csak utánanézni, nem más-más korosztály kiértékelésekor kapjuk az eredményt, hanem erős átfedéssel a generációk között! Akkor most kinek higgyen a jól olvasó és interpretáló, jó problémamegoldó és anomáliapurgáló készséggel megáldott állampolgár? Pláne, ha nő az illető, merthogy az is kiderült, hogy ügyes a magyar, de a magyar nőnél nincs ügyesebb! Örüljünk hát, és legyen ez az új országimázs! (Csak innentől kezdve nehogy arra gyúrjunk, hogyan is rendeljünk el további felmérés-stopot.) Aztán itt vannak a munkaerőpiacilag kilátástalan helyzetben lévő bölcsészek: kiderült, itt sem olyan sötét a helyzet, mint szajkózzák.

Bővebben…

Standard