digitális

Mivé lettél, Academia.edu?

Annak idején én azok közé tartoztam, akik üdvözölték az Academia.edu létrejöttét és működését, hiszen valamiképp kiutat mutatott az intézményi repozitóriumok kétes nyitottsága, pláne átjárhatósága, valamint a teljesen zárt kiadói rendszerek között: azon egyszerű elven indította meg áldásos tevékenységét, hogy mindenki számára hozzáférhető platformot biztosított a kutatóknak, hogy egyrészt megosszák egymással szövegeiket, másrészt kapcsolati hálót tudjanak kialakítani, ami nem a zajos egyéb, mindenki által preferált hálózathoz kapcsolódik, hanem kifejezetten szakmai orientációval, tudományos apporttal jár. Egy ideig minden rendben is volt, egyre csak gyűlt a felhasználói bázis, egyre többen merészeltek saját irományokat feltölteni (még akkor is, vagy talán akkor még inkább, ha a kiadó nem nézte ezt jó szemmel), már a hálózatosodás áldásos hatásai is kezdtek érződni, amikor egyre több zavaró apróság ütötte fel rusnya fejét. Például, ahogyan a Forbes is beszámol róla, körlevélben érdeklődtek az oldal üzemeltetői, hogy hajlandó-e a tudós nép kisebb összegekkel hozzájárulni ahhoz a gyakorlathoz, hogy cserébe az algoritmus az “ajánlott” kategóriába pottyantsa a tanulmányaikat, publikációikat. Vagyis fizess, és előtérbe kerülsz: fizess, és egyenlőbb leszel az egyenlőeknél. Ezt a belebegtetett gyakorlatot heves kritikával illették sok oldalról, ám ennek ellenére az Academia.edu prémium előfizetési szintet vezetett be, amit természetesen csupa előnyös gyakorlattal és lehetőséggel igyekeztek mosoly-reklámozni, ám egy éppen a nyitott hozzáférést előtérbe helyező közösségnek beadni… maradjunk annyiban, hogy kígyónak lábsó, madaraknak fogsor.

Bővebben…

Standard
digitális

Az Academia.edu az új gonosz?

December 8-i dátummal hirdettek egy eseményt “Why Are We Not Boycotting Academia.edu?” címmel, ahol neves tudósok-kutatók járják körbe valójában a kutatási eredmények, publikációk nyílt hozzáférésű közzétételének gyakorlatát – épp most az Academia.edu üzleti modelljének apropóján. Ha esetleg valaki még nem találkozott ezzel a portállal: egy olyan közösségi hálózatról van szó, ahová bárki regisztrálhat, és ott kialakíthatja kutatói kapcsolati hálóját – hasonlóan ahhoz, mint ahogyan azt bármelyik közösségi oldalon megteheti, majd feltöltheti kéziratait, publikációit, hogy azok a potenciális célközönséghez akkor is eljuthassanak, ha mondjuk egy meglehetősen kis cirkulkációval rendelkező folyóiratban jelent meg az illető tanulmánya. Most felmerült azonban a kérdés, hogy mennyire etikus a portál üzemeltetése abban a tekintetben, hogy bár a kutatói közösség szabad megosztási gyakorlatát támogatja, valójában pontosan ebből az adatfolyamból táplálkozva, üzleti alapon tartja el magát. Vagyis a platform, a megosztás, a kapcsolattartás stb. ingyen van, cserébe hordjuk oda az adatainkat, és nem utolsó sorban a kutatási eredményeinket, ami valahol bevételt generál majd az oldal fenntartóinak. Most pontosan ez vált problematikussá sokak szemében, ezt a kérdést hivatott megrágni a fenti szimpózium.

Bővebben…

Standard
folyóirat, publikáció

Elsevier vs. Academia.edu

Az Elsevier tudományos kiadó már rég a bögyömben van, de épp az Open Access hét keretében hangzott el az, hogy jó kereskedőként felismerték, merre is fúj a szél, és az eddigi gyakorlatot fokozatosan hátrahagyva, egyfajta open access irányt vesznek fel ők is. Az is elhangzott ugyanezen alkalommal, hogy nemzetközi gyakorlat az, hogy a kutató, aki valahol publikálja az eredményeit, rendszerint pre-print, azaz a megjelenés előtti állapotban lévő szövegverzióját feltölti egy-egy releváns repozitóriumba, netán megosztja azt az Academia.edu-n, hogy aki nincs olyan szerencsés, hogy a publikációt megjelenítő folyóiratot megvásárolhassa, az se maradjon tudományos eredmények nélkül. A kerekasztal egyik résztvevője még viccesen meg is jegyezte, hogy ez mindaddig járható út, amíg a kiadók is látják, mi a helyzet, és “megtűrik”, hogy a náluk publikálók a fair play szabályai szerint járjanak el. Hát, most ezt a hallgatólagos megegyezést rúgta fel az Elsevier, hiszen a hírek szerint elsöprő mennyiségű DMCA-s fenyegetőzéssel lepte meg az Academia.edu üzemeltetőit. Hosszasan lehetne elemezgetni, fejtegetni, miért káros mindaz, amit ma az Elsevier-féle kiadók gyakorlata megtestesít. Hosszasan lehetne magyarázni, mit és hogyan lehetne tenni annak érdekében, hogy az ilyen magatartást a tudományos közösség kipurgálja köreiből. Mindez felesleges. Mindaddig, amíg mi magunk, kutatók, tudománnyal bíbelődők, bölcsészek és természettudósok, gazdaság- és társadalomtudósok, orvosok, stb., nem mondjuk ki együtt, közösen, hogy eddig és ne tovább, addig az Elsevier bármit megtehet. Meg is teszi – látjuk. És akkor a permanens mantrám: kedves tudós kollégák, legyetek szívesek bojkottálni az Elseviert és a hozzá hasonlókat, és publikáljatok open access elveket a gyakorlatba ültető kiadókkal! Nem valami magasztos érdekből (olyanból soha nem tesz senki semmit egyébként sem), hanem magatokért, a saját publikációtokért, azért, hogy veletek ne játszadozhasson egy ilyen tudományellenes monstrum! Minden egyes leütött karakter, amit nekik adtok, ezt a minősíthetetlen, káros praxist táplálja. Uff!

Standard