digitális, egyetem

Szoftver és szakdolgozat: nem csak a témát kell megfelelő szinten ismerni

A héten kellett benyújtania a januári államvizsgákra jelentkező hallgatóknak a szakdolgozatot, amelyhez a nyomtatott példányok mellett a forrásdokumentumot is csatolni kell valamilyen adathordozón. Mivel a jövő félévtől bevezetésre kerülő online szakdolgozati feltöltőrendszer oktatói részét már most használjuk, ezért a feltöltéseket én végeztem el a hallgatók helyett (ami persze magát a rendszert is tesztelte). Sajnos a dolgozatok előkészítése – sok éves tapasztalat erősödött most is meg – finoman szólva is hagy némi kívánni valót maga után, pedig egy szöveges fájl megírása szövegszerkesztő segítségével nem hinném, hogy egy hallgató számára problémát kellene okozzon – pláne akkor, ha 3 ill. 5 éve minden évben több szemináriumi dolgozatot és egyéb feladatot kellett megoldania. Mégis így van, ami már két okból csalódás számomra: 1) elvileg a mostani felsőoktatásban résztvevő generáció már eleve szövegszerkesztővel indított ilyen-olyan szövegezési feladatait ellátandó (én még anno mechanikus, később elektromos írógéppel pötyögtem be első szemináriumi dolgozataimat); 2) elvileg a munkaerőpiacon egy irodai szoftvercsomag behatóbb ismerete nélkül már alig lehet elhelyezkedni (nyilván itt a diplomás elvárásokról van szó), és a hallgatónak bizony van lehetősége elsajátítania az ilyesféle alkalmazások fortélyait. Van néhány alapvető művelet, amely kifejezetten fontos egy szakdolgozat rendes formázásához, és amelyeket igenis készségszinten kellene alkalmaznia egy bármilyen területen végző hallgatónak. Sorolom (szakdolgozat szempontjából): oldalszámok beillesztése, formázása; címlap készítése; tartalomjegyzék generálása; lábjegyzetek beszúrása; szakasz- és oldaltörések beszúrása; bekezdések és címsorok formázása. Ennyi, és nem több. A mai szövegszerkesztők szerintem ezeket alapszinten támogatják, és nem is kell túl nagy geek-faktor ahhoz, hogy ezeket használni tudjuk.

Ehhez képest sajnos mind a mai napig előfordul, hogy egy szakdolgozat kb. négy dokumentumként jut el az olvasókhoz, mert a hallgató nem tudja, hogy manipulálja az oldalszámokat (a címlapon ne legyen, de a következő oldalon egyessel kezdődjön a számozás – vagy esetleg majd csak a bevezetőnél induljon, előtte pedig kis római számokkal jelezze az oldalszámot, stb.), vagy hogyan kezelje a különböző, formailag elkülönülő részeket egy dokumentumban (itt jönne a szakasz- és oldaltörések problematikája). De sok esetben a dolgozaton belüli formázás is problémát okoz: hosszabb idézetek esetén a sorbehúzások nem egységesek, nem beszélve a betűméretek inkonzisztens használatáról, vagy a fejezetek címsorainak automatikus stílusáról. Ha ez utóbbival sem foglalkozik, akkor persze nem csoda, ha az automatikus tartalomjegyzéket nem sikerül létrehozni – marad a manuálisan létrehozott táblázat, amit később nem biztos, hogy revideál a szövegben történt módosításokhoz igazodóan.

A jövő félévben benyújtandó szakdolgozatok esetén már a feltöltés is szűrőként fog funkcionálni, ugyanis míg eddig egy CD-re akár hat darabban is fel lehetett másolni a dolgozatot, addig tavasszal már az új szabályok értelmében egy darab, szabvány fájl elnevezéssel ellátott dokumentum feltöltése lesz megengedve, így a darabokban álló szakdolgozat értelemszerűen nem játszik. 2009-ben (pláne majd 2010-ben) szerintem reális elvárás egy hallgatóval szemben, hogy ne pusztán a témájában bizonyítsa az ismeretek meglétét, rátermettségét, kutatási készségét, hanem mindezt ennek megfelelő színvonalon tálalni is tudja. Nem lesz ez másként akkor sem, ha egy cégnél kezd dolgozni, és ha már van lehetőség rá, szerencsésebb a majdan is használandó technikákat már az egyetem évei alatt tökéletesíteni.

Persze korábban annyival jobb volt a helyzet, hogy például az Amerikanisztika Tanszéken első évben kötelező gyakorlati óra volt az elektronikus írástudás, melynek keretében nem pusztán szövegszerkesztési alapokat kellett elsajátítani illetve gyakorolni, hanem még a html alapokat is megkapták a hallgatók. Bár ez a komponens kiesett az új tantervekből, nem hiszem, hogy túl sokáig kellene keresgélni az egyetemi tanrendben ilyen irányultságú órákat – érdemes komolyan venni az ilyesmit, még talán akkor is, ha valaki nagy szövegszerkesztő varázslónak gondolja magát (már csak gyakorlásként is). Mondom, sajnos szomorú a tapasztalat, de azért van némi remény, hogy a szabályozás rákényszerít mindenkit arra, hogy elsajátítsa ezeket az alapszintű fogásokat, és később se érje majd meglepetés. Persze így a végén illik hozzátenni, hogy “tisztelet kivételnek” – akik azért (még ha jelenleg kisebbségben is, de mégis) vannak, és színvonalasan prezentálják a szövegeiket. Ma a szoftverhasználat nem cél, hanem a munkaeszköz ismerete. Önmagunkkal szembeni elvárás és felelősség, hogy megfelelő szinten ismerjük eszközeinket. Szerintem. Csak remélni merem, hogy a jövő félévben arról tudok beszámolni, hogy már nincs is miről beszámolni ezen a téren!

Standard

Szoftver és szakdolgozat: nem csak a témát kell megfelelő szinten ismerni” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. …és akkor még ne is említsünk olyan eseteket, hogy “természetesen” mindig a beadási határidő előtt egy héttel szállnak el a gépek valami vírus miatt, biztonsági mentést meg persze nem csinál a szerencsétlen, és végül a hozza a hallgató a szépen(?) kézzel írt másolatot. (Jobb esetben.)

Hozzászólások lezárva.