blog

Színház az egész… hétvége

Még egyszer hátulról A mostani hétvége a színházi kultúra jegyében telt, már amennyiben a tátongó hiányosságok pánikszerű pótlási mozzanata, mely egymást követő két előadás megtekintésében manifesutálódik, annak minősül. Először egy ártatlannak és hagyományosnak induló bábszínházi (Bálint Ágnes: Egy egér naplója), majd egy fergeteges komédiának meghirdetett, Menzel által színpadra applikált darabnak futottunk neki (Michael Frayn: Még egyszer hátulról) – mindezt egy nap leforgása alatt! Vidám nap volt egyébként – annak ellenére persze, hogy alapvetően nem túl borongós előadások voltak beütemezve, amihez még az Ášj színház személyzete is sikeresen hozzájárult – de erről később.

Mint a Minimaxon

Egy egér naplója

Kicsit tartottam attól, hogy a bábszínházasdi kicsit unalmasnak fog bizonyulni, nem mintha engem kellett volna a műsornak elszórakosztatni… Ennek ellenére nagyon kellemes csalódás volt, és meglepődve konstatáltam, hogy bizony korántsem járt el eme előadásmód felett az idő: olyan számítógép-generált 3D háttéranimációk dobták fel az előtérben történő bábozást, hogy a jelenleg néhány rajzfilmcsatonán futó animációs mesefilmek színvonalát idézte közösségi élményként felturbózva. Nagyon szépen kidolgozott, összehangolt mozgássorok jellemezték a bábok irányítását, és egyáltalán nem volt idegen a két technika (számítógépes játékokat meghazudtoló háttérkép + hagyományos bábos manőverek, megoldások) együtt. Kifejezetten élvezetes volt az előadás, le a kalappal!

“Érted, most kell röhögni!”

Még egyszer hátulról

Nagyok voltak az elvárásaim – és lehet, hogy ez esetben is helytelen hozzáállás volt ez a részemről, de mit tegyek, ha JiÅ™í Menzel neve szerepel a stáblistán a rendező címszónál?! Igen, az a JiÅ™í Menzel, ő állította színpadra a Micheal Frayn által írott, és “Az elmúlt negyedszázad talán legbravúrosabb és egyben legsikeresebb bohózata” szlogennel beharangozott színdarabot – talán kisebb beherang nagyobb eredménnyel járt volna. Nem tudom ugyan, mitől olyan bravúros a darab – kétségtelen, hogy ügyes drámai megoldás az első felvonást egy darab-a-darabban (jaj, mindjárt pomo lesz az egész!) főpróbájaként bemutatni, míg a második felvonás a díszlet másik oldalát mutatja meg, amint egy haknielőadás folyamán a darab egyszerűen darabjaira hullik a sok személyes konfliktus miatt. Tényleg kitűnően kiaknázható tematikus kincsesbánya, ám néhány ügyesen megálmodott és kivitelezett helyzetkomikumon és pár pergőn és kitűnő humorral elkövetett dialóguson túl nem igazán tud nóvumot felmutatni a Még egyszer hátulról. Sajnos. A színészek mindent megtesznek a darab sikerének érdekében – Gáspár Sándor lejátszhatatlan, mint mindig, Györgyi Anna már hangi jelenlétével is lenyűgöző, és többnyire a többiek is jól hozzák a figurákat, de valahogy az egész nem akar összeállni. olyan, mintha magunk is egy kiforratlan előadás főpróbáján ülnénk, ami persze jó kis önreflexió is lehetne, ha rendesen működne. Kár, hogy ezt már nem sikerült elérnie sem a szerzőnek, sem Menzelnek, sem senkinek. És az előadás után még a wc-ben is ránk nyitott a jegykezelő hölgy, hogy ugyan, menjünk már haza… Kultúrintézmény, hiába!

Standard

Színház az egész… hétvége” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Zsanett Barna szerint:

    Ez furcsa, az a darab a darabban meg főpróbaszerű előadás éppen a könyökömön kezd kifolyni, mert az utóbbi időben két ilyen stílusban írott vagy rendezett darabot is láttam. Az egyik az V. Henrik egy igen félresikerült, főpróbaszerű előadása volt. A másik pedig a David French Jitters című darabja, ami egy másik darab főpróbáját és a színeszek közti feszültséget mutatja be. Szinten komédiaként beharangozva…

    weird..

Hozzászólások lezárva.