blog

Szárnyalj csak!

A sötét lovag Régi lemaradásomat pótoltam mostanában azzal, hogy megnéztem a Sötét lovag című Batman-filmet, bár jobb volt így, hype nélkül, főleg úgy, hogy már olyan rég olvastam a filmről szóló kritikákat, hogy egyáltalán nem is emlékszem egy szóra sem. Nagyszerű akciófilmről van szó, kitűnő alakításokkal, ami persze önmagában örömteli, de valószínűleg ennyi is. Nolan rendezése valóban új életet lehelt a képregényfigura mítoszába, még akkor is, ha maga a denevérember figurája elég halovány: bármelyik mellékszereplő egy gesztusával képes lejátszani szegény Christian Bale-t. Heath Ledger mindenképpen megérdemelné az Oscar-t, akkor is, ha élne, le a kalappal előtte: valamiért a 12 majom Brad Pitt-je ugrott be, anno az ő alakítása volt hasonlóan zseniális őrült – és ha Ledger nem hozta volna ezt most, akkor valószínűleg már lehetne is ellfelejteni az egész filmet. Így azonban helyre billen a narratíva, és megteremtődik az a légkör, ami az egész sztorit működtetni képes. Ha eljátszanánk azzal a gondolattal, hogy mi történne a filmmel, ha kivennénk belőle Batman karakterét, szerintem meglepő eredményre jutnánk: semmi. Ugyanis a film nem tőle működik, sőt, olyan érzésem volt, mintha abszolút huszadrangú karakterként, deus ex machina jelleggel motorozna és produkálná az asztmás hangfekvést – a szükséges feszültséget és tempót egyáltalán nem ő produkálja.

Gary Oldman-t először alig ismertem fel – végre, végre ismét láthatjuk; Aaron Eckhart-nál jobbat el sem tudna képzelni ez ember; Morgan Freeman és Michael Cane nélkülözhetetlen és überelhetetlen magabiztossággal járnak-kelnek a diegézisben; Maggie Gyllenhaal pedig ismét lenyűgözően természetes. A sötét lovag az eddigi legjobb rendezés batmanileg abban az értelemben, hogy hibátlan tempóval, ügyesen szőtt cselekményesítéssel ajándékozza meg a nézőt, de mindezt a Burton-örökségként is elkönyvelhető stilizált miliő és karakterizáció nélkül. Nolan egy teljesen mindennapos nagyvárosi környezetet rittyent háttérnek, és kitűnő karakterizációval kelti életre a történetet: hibátlan munka a maga nemében. Nem több persze – az a gyanúm, hogy Nolan elérte a Batman-sztori határát, és bravúrosan kordában is tartotta a projektet: nem akart túl sokat belelátni a mítoszba, nem akart túl patetikus lenni, ugyanakkor a humor felé is kifinomult érzékkel kacsintgatott. Tényleg csak az a fránya Batman-figura nem stimmel – de végülis az egész nem is róla szólt…

Standard

Szárnyalj csak!” bejegyzéshez ozzászólás

  1. viszont maggie-nél miért nem találtak jobb nőt?(elnézést mindenkitől,aki nem így gondolja)
    amúgy tényleg jóra sikeredett, viszont ha Joker-t vennék ki a filmből,akkor az egész filmnek annyi lenne.

  2. rz szerint:

    Érdekes módon nekem pont az volt a problémám a filmmel, hogy nem igazán áll össze egy egésszé. Egyrészt mondhatni (főleg tudva, hogy Nolan nyilván trilógiát akar csinálni a saját Batmanjéből is) tipikus középső film szindrómában szenved – vagyis sefülesefarka – de nem is ez a legnagyobb baj.

    A színészekkel valóban nincs gond (Gary Oldman ftw!, sőt nekem még Bale asztmás batmanje is bejövős), de a karakterek néhol elég, khm, recésre sikerültek. Aaron Eckhardt kétsnittes two-face metamorfózisa például szerintem kifejezetten röhejes. A patetikusság témájához pedig csak a film végét hoznám fel: Gordon monológja, ami hatásvadász és szájbarágós módon a “dark knight” szavakra végződik (csattanó?), na az nálam nagyon kicsapta a biztosítékot.

    Mondom mindezt annak ellenére, hogy a Beginset kifejezetten jó franchise resetnek tartom. Persze lehet, hogy a gond az, hogy én viszont a hájp kellős közepén láttam.

  3. Én mondjuk a recés karaktereket eleve a DC-franchise-ra fogom: ha komolyan vennénk az egészet és filmes alapokról közelítenénk, akkor bizony még a legkitűnőbb karakterizációba is igen egyszerűen bele lehetne kötni. De ami szerintem zseniális húzás Nolan részéről az épp ez: sokkal inkább elrugaszkodik a képregény stíltől, mint elődei, mégis kitűnően tudja működtetni a műfaji jegyeket. Oldman-nek meg azt kell mondania a végén, amit, különben oda a mítosz…

  4. rz szerint:

    GARY OLDMAN:
    ‘Hmm. You know, we could probably just blame everything on Heath Ledger, since he murdered like 500 other people during the movie.’

    BATBALE:
    ‘No, it has to be me. Nothing else would be as arbitrarily dramatic.’

    Bocs, de ezt nem tudtam kihagyni. 😉 Teljes ‘script’ erre:
    http://www.the-editing-room.com/thedarkknight.html

  5. Creepy Crawly szerint:

    Hmmm, nekem bejött a Begins és a Dark Knight is. Az utóbbi idők halovány képregényes adaptációit – szerény véleményem szerint – mind a két film magasan verte minden téren. Emlékszem, hogy a Begins-t vonakodva ültem le megnézni, ugyanis a Joel Schumacher féle idétlenkedések elég keserű szájízt hagytak maguk után, és nem gondoltam volna, hogy lehet még valaha “jó” Batman filmet készíteni. Szerencsére Nolan, noir-os és a Frank Miller-es beütésű re-boot-ja “jó” lett. Ennél azonban egyik sem több. A Dark Knight-nál pedig az az érezés fogott el, hogy nagyobb volt a “hype-ja mint a lángja.”

    UI: rz köszi a ‘script’-et :D.

Hozzászólások lezárva.