blog

Szakdolgozatírás – online

Már többször említettem, mennyi mindenben segíthet egy szakdolgozat megírásakor a blog, de arról nem igazán szóltam, mi mindent fel lehet használni a weben annak érdekében, hogy mindig tudjuk, hol tartunk, mit csinálunk, és mik a prioritások. A blog segíthet abban, hogy a nyilvánosság előtt tesztelhessük gondolatainkat, és begyűjtsük a visszajelzéseket, ötleteket, amelyeket persze saját épülésünkre beépíthetünk a készülő projektbe. Állandóan jelentkező problémák következnek ezután, csak úgy a hétköznapi hallgatói realitásból:

  • Hiába kezd neki valaki megírni a szakdolgozatot, felmerülhetnek akadályok, mint például az “otthon felejtettem a pendrive-om”, “másik gépen írtam, itt átformázódik” fájdalmak. Talán a legegyszerűbb megoldás ilyenkor egy online szövegszerkesztő használata, amely kompatibilis azzal a szerkesztővel, amely a saját gépen található. Én a ThinkFree Online irodáját ajánlom, amely a hazánkban legelterjedtebb szövegszerkesztővel teljesen kompatibilis formátumban menti le az egy gigabyte-nyi ingyenes tárhelyre az irományt, amit természetesen bárhol, bármikor meg lehet nyitni és szerkesztgetni. A témavezető dolgát is meg lehet könnyíteni, hiszen a készülő dokumentumot az első pillanattól kezdve meg lehet osztani, ami azért hasznos, mert gyors visszajelzést lehet kapni – ami alapján ott helyben lehet is változtatni a szövegen adott esetben. Ezen túl lehetőség van prezentációs fájlok és táblázatok készítésére illetve módosítására is – ami talán nem is olyan elhanyagolható dolog.
  • Néha nehéz számontartani, hol is tart az ember: mit végzett el teljes mértékben, melyek a konkrét lépések, és egyáltalán, hová szeretnénk eljutni? Ebben segíthetnek a gombamód szaporodó és mára már kitűnő felülettel rendelkező online projekt-menedszer rendszerek. Általában van lehetőségünk arra, hogy naptárszerűen előre megtervezzük a lépéseket, határidőket szabjunk meg magunknak (szerintem elengedhetetlenül fontos!), és lássuk magunk előtt a folyamatot. A legjobbnak tűnő magyar nyelven működő ilyen kis “iroda” a Dolgomvan.hu, ami egyébként úgy is hirdeti magát, mint szakdolgozati segédeszköz – már persze az üzleti felhasználhatóság mellett (és szinte kísértetiesen hasonlít a Backpack-re, ami angolul van, kicsit többet nyújt, de a lényege és a felépítése ugyanaz – angolosok mondjuk használhatják ezt is). Ha valaki regisztrál, akkor kialakíthatja magának a projektjének megfelelő oldalakat, ahová jegyzeteket írhat, feladatokat ütemezhet, stb.: olyan ez, mint egy üres lap, amire egy rugalmas rendszerben fel lehet vezetni az aktuális feladat lépéseit, és nyomon lehet követni még a feladat elvégzésével eltöltött időt is! (Én most tesztelgetem egy előadásom felépítéséhez, és eddig pozitív a tapasztalat.)

Összességében a lényeg az, hogy a hagyományos cetlizgetés, jegyzetelés, és egyéb anyaggyűjtés és ötletelés (vagy legyen brainstoming, az most divatosabb…) helyett talán érdemes megbarátkozni az új online lehetőségekkel, amelyek nagyban elősegítik a mederben tartott munkamenetet. Én például jóideig apró cetlikre írtam mindent: programok, megbeszélések, ötletek, szövegrészletek, stb., csakhogy ezek a papírdarabok rendre elvesztek valahol. Ma már valamelyik szervezőprogram segítségével jegyzetelek, ahol címkék alapján azonnal megtalálom, ami kell, soha nem tűnik el semmi, és ráadásul lehetetlen otthon felejteni valamit. Ha valaki még linkekkel is bíbelődik, akkor linkgyűjtőt is használhat, aminek szintén nem feltétlenül csak az a lényege, hogy a gyűjtemény megosztható, hanem az, hogy rendszerezve, felcímkézve tárolhatunk mindent – ami megintcsak bárhonnan elérhető.

Ezek után tényleg már csak neki kell állni megírni a szöveget, ami még ennyi segédlettel is frusztráló élménynek indulhat. Ha azonban valaki jól használja az online repertoárját, akkor arra is rádöbbenhet, hogy például ahogyan beírta teendőit és ötleteit az online szervezőjébe, ahogyan jegyzeteit rangsorolta, ugyanúgy a szakdolgozat részeit is külön jegyzetlapokra írhatja. Ennek az az előnye, hogy nem “A szakdolgozat” írásának esik neki alkalomadtán, hanem egyes alfejezetek illetve témák rövid (hadd-ne-mondjam, “blogszerű”) megfogalmazásának, amelyek az ésszerű tagolás miatt soha nem fognak elkalandozni az eredeti célkitűzéstől. A végén már csak össze kell szerkeszteni az egészet, ami így nem lesz nagyobb feladat, mint egy legovárat előre elkészített blokkokból felépíteni. Az ötleteket, a téma kidolgozását, az alapos kutatást természetesen semmi nem helyettesíti, de az egész folyamatot ésszerűsíteni lehet, ami csökkenti a stresszfaktort, és előtérbe helyezi a hatékonyságot. Ha már vannak kitűnő eszközeink, használjuk is ki. Ingyen van…

Standard