blog

Stabilizált képsorok

Van az úgy ugyebár, hogy az embernek remeg a keze, vagy nem képes stabil svenkmozdulattal követni valami cselekvéssort, és akkor olyan furán-zavaróan ugrándozó felvételek készülnek, hogy rossz nézni. Félreértés ne essék: ideális ez a felvételi technika teszem azt titokzatos legendák filmre vitelénél, hiszen mondjuk a yetit másképp nem is érdemes fényképezni. Apropó, valaki vette a fáradtságot, és a híres-hírhedt Patterson-Gimlin féle óriásmajomféleségről készült ide-oda ugráló felvételt képkockánként stabilizálta, vagyis szintbe hozta, és így egy nézhető, elemezhető verziót hozott létre. A képsort úgy illesztette össze újra, hogy látszik az egyes képkockák helyzete is, így talán érzékelhető, miről is van itt szó.

Hasonló dolgot vittek véghez korábban a híres Zapruder-filmmel is, ami ugyebár zavaróan ugrál épp akkor, amikor nem kellene. A képet kiszintezve a következő felvételt kapjuk:

No persze meglepne, ha ettől aztán minden tisztázódna, de vizuálisan érdekes, amikor egy kulturálisan (valamiért) fontos, ám kivehetetlen felvétel (talán éppen ettől lesz olyan titokzatos és ezért kultikus?) hirtelen értelmezhető, stabil, képileg kiegyensúlyozott képsorrá válik.

Standard