digitális, egyetem, web

Shakespeare 2.0

Sokat hivatkozott meglátás Keir Elam azon mondata, miszerint “a drámai szöveget előadhatósága radikálisan kondicionálja”, ami annyit jelent, hogy a papírra vetett szövegnek szüksége van a színpadi kontextualizációra ahhoz, hogy jelentést nyerjen. Hagyományosan ehhez persze színház, színpad kell, vagyis aktualizált megjelenítési mód, ám ez sok esetben nehézségbe ütközik. A nehézségek kiküszöbölésére persze több lehetőség is van: hogy mást ne említsek (és egy kicsit hazabeszéljek), a Titus Andronicus Multimédia Projekt például online felületként működik, és a szöveg különböző kategóriájú szemiotikai és egyéb értelmezési rétegekkel ellátott verziójában böngészhetnek a hallgatók amellett, hogy színpadi felvételeket is megnézhetnek, vagyis az értelmezést segítő, navigálható interfész kerül Shakespeare drámájára.

A The New York Times számol be arról, hogy milyen új megközelítések léteznek az elami vélekedés virtualizációjára: például fogjuk magunkat, belépünk a Theatron felületére, kiválasztjuk, milyen színházban szeretnénk előadást létrehozni (ókori görögtől a Globe-on át igen nagy a választék!), majd szépen életre keltjük a papírra vetett szavakat avatar-színészek segítségével. Valljuk meg őszintén, nem csak nagyobb buli így művelődni, de jobban meg át is gondolja a hallgató a szöveget, értelmezni kezdi akarva-akaratlanul, vagyis mindazon tudós tevékenységet elvégzi önként és dalolva, amit egy szemináriumi teremben, pusztán a könyv oldalaira meredő tekintettel nem biztos, hogy ugyanilyen elánnal és eredménnyel meg tudna tenni. Pontosan az ilyen projektek jelzik, mennyi lehetőség van a digitális bölcsészetben: lám, Shakespeare

Standard