blog

Sander Gilman vs. Sigmund Freud

Box-meccsnek is elmehetne a cím, de csak arra utal, hogy a neves, és egyébként általam is nagyra becsült tudós, Sander Gilman most éppen néhány freudi alaptételt igyekszik cáfolni, és ismét fellebbenti a “miben tévedett Freud” fátylat a pszichoanalízis kárára. Csak – mint a nagy leleplezésekkel általában – sajnos ismét félreértelmezett, Freudnak tulajdonított elméleti alapokat igyekszik megcáfolni valaki, ez pedig, mint tudjuk, nem éppen fair. Miről is van szó? A zóna írása szerint Gilman állítja,

nem a lelki bajok okozzák a betegségek többségét, hanem sokszor a kedvezőtlen testi megjelenés és a „szépségdeficit” idéz elő lelki problémákat, amelyek aztán valódi betegségekbe torkollhatnak. Mégpedig elég súlyosakba.

Ez eddig rendben is van, de talán gondoljuk át, hogy is közelített Freud a lelki problémák felé. Először is: valóban az a fő szentencia, hogy egyes szomatikus problémák pszichés eredetűek, csakhogy a freudi esettanulmányok valóságos krimibe illő nyomozások, melyek során azt próbálja az analitikus feltérképezni, hogy mi lehet a pszichés probléma origója! Vagyis – Gilmannal ellentétben – nem azt mondja, hogy “kezdetben vala a lelki ptobléma”, melyből aztán minden rossz ered, hanem azt, hogy volt valami esemény/élmény, aminek a pszichés feldolgozásában valami gikszer akadt, és ez okozza a szomatikus tünetet adott esetben.

Ha Gilman argumentumát nézzük, akkor nyilvánvaló, hogy a vélhetően szépségdeficit által okozott pszichés probléma tökéletesen illik a freudi leírásba, metodológiába. “A freudi tétel meghaladásával tehát arról van szó, hogy a testi szépség elérése pozitívan hat vissza a lélekre, ezáltal további betegségek előzhetők meg.” Nos, nyilvánvaló szerintem, hogy semmiféle freudi tétel nincs itt “meghaladva”, de még rendesen kritizálva sem… Sőt! Az “ép test, ép lélek” mondást soha nem is vitatta sem Freud, sem a pszichoanalízis (de lehet, hogy hiányos olvasmányélményem mondatja ezt velem).

A továbbiakban állítólag Gilman ilyesmiket is állít:

Gilman vitába száll Freuddal, aki szerint a zsidó férfiak femininek, puhák. A zsidó férfiak kezdtek éppúgy az általános trendekhez igazodni, és napjainkban ez befejezetten igaz: gyúrnak, plasztikáznak, mint bárki más. Az izraeli szépségversenyek győztesei, akár férfiak, akár nők, pontosan azokat az irányokat és szépségtrendeket követik, mint európai vagy amerikai társaik.

Hirtelen nem is tudom, Freud hol és mikor írt/mondott ilyesmit… Arra emlékszem, hogy a hisztéria kapcsán utalt rá, hogy bizony nem csak és kizárólag női “betegség” a hisztéria, és hogy például a városi zsidó férfiak körében (korai pánikbetegség? stressz által kiváltott tünetek?) is diagnosztizálható, de nem rémlik, hogy kifejezetten femininnek vagy puhának nevezte volna őket bármikor is. (Tessék kijavítani, ha tévednék – de akkor kérném a pontos hivatkozást is…)

Jó, ha valaki kritikusan áll évszázados gondolatokhoz (vagy frissekhez persze), és igyekszik kulturális kontextusban újragondolni egy-egy elmélet vagy elméletész-tudós-kutató alapvetéseit, de nem lehetne néha legalább konkrét hivatkozásokkal és jól végiggondolt érveléssel tenni mindezt? Vagy ma már tényleg az “anything goes” elven, jól csengő frázisokkal, és jól csengő katedrák védelméből (ja, hát mégiscsak ilyen-olyan egyetemeken prof., csak tudja, mit beszél…) kinyilatkoztatás a divat/menő? Ne álljunk be a sorba, könyörgöm!

Standard