blog

Potter-őrület 7.0

Megszokhattuk már, hogy az aktuális Harry Potter epizód megjelenése előtti időszak sok esetben őrületbe kergeti a rajongókat: vajh mi lészen majd kedves karaktereikkel, milyen titkot kell az ifjú varázslótanoncoknak megfejteniük az üdvösséghez, Hagrid már megint milyen szörnyszülöttel rukkol elő, és ki tölti be az irodalomtörténet legnagyobb munkaügyi fluktuációjával megáldott pozícióját, a sötét varázslatok kivédése katedráját. Húzós kérdések ezek, nem is alszunk ilyenkor. Ámde, a hetedik, és a hírek szerint utolsó rész rég nem látott őrületet gerjesztett: a mindenkori amerikai elnököt nem védik annyira, mint a kéziratot a nyomdai előkészítés során. Ennek ellenére – ahogy az már törvényszerű – kalózok (na nem a Jack Sparrow féle kasztból) lenyúlták és torrentezik a szöveget, amiből elvileg rájöhetünk, ki fog meghalni a végén – ha jól követem a fejleményeket…

A kiadók, jogi képviselőkön keresztül, egyre hisztérikusabban reagálnak a kalózpéldányok megjelenésére, olyannyira, hogy jelen bejegyzésemmel elvileg én is kockáztatok most egy kedves megkeresést, amelyben kérik, távolítsam ezt a szöveget el innen… Történt ugyanis, hogy a TechCrunch nevű internetes technikai lap egy bejegyzésben beszámolt arról, hogy “lám-lám, már a neten a Potter-gyerek sztorija, ha hinni lehet a mindenféle híreknek, de az is lehet, hogy kacsa az egész, és különben is, szombaton már mindenki olvashatja, mire a nagy felhajtás” – na persze nem pontos az idézet. Erre a Potter-könyv amerikai kiadója, a Scholastic Press jogi képviselője rögvest lecsapott rájuk, hogy azonnal tüntessék el a bejegyzést, különben mindenféle perek indulnak majd ellenük (és persze mindenki ellen, aki egyáltalán említi az esetet, pl. CNN, USA Today, stb.). A TechCrunch szerkesztőiben rögvest feléledt az amerikaiság, és miután leközölték az emailben (!) küldött felszólítást, hozzátették, hogy lehet próbálkozni, ugyanis van nekik egy szólásszabadságról szóló alkotmányos joguk, amivel szeretnek élni, valamint még egy árva linket sem tettek közzé, amivel okot adhatnának az ilyesféle megkeresésekre, ésatöbbi, szóval amerikai öntudattal visszaválaszoltak – és igazuk is van szerintem.

Évről évre egyre nagyobb hülyeségekkel bombázzák a jámbor olvasóközönséget, akik tényleg kíváncsiak lennének Harry történetére (az ínyenceket nyilván Piton érdekli 🙂 ) – csak az a baj, hogy ezek szerint nem ismerik igazán a saját olvasóikat. Az igazi Potter-fan ugyanis koplal is akár, hogy a kezébe vehesse a megjelenés éjszakáján-hajnalán a könvet, és helyben nekilát az olvasásnak: az ilyen nem fog torrenteken böngészgetni, hogy letöltse a sok esetben olvashatatlan fényképeket, amik állítólag a könyv szövegét jelenítik meg. Az igazi Potter-fan ugyanis olvasni szeretné a könyvet, magáénak tudni és magáévá tenni a sztorit, és befogja a fülét, ha valaki le akarja lőni a történet csattanóját idő előtt. Comprende?

Bénaságra vall az is, hogy a kiadók, ahelyett, hogy túl hiszterizálnák az ügyet, nem fordítják saját hasznukra a történteket. Ha mondjuk azzal jönnének elő, hogy az ő portékájuk olyan értékes, hogy a nemzetközi kalózbandákat-hackereket és hasonszőrű torrentezőket már a könyv megírása előtt is lázba hozta, és íme, már próbálkoznak is bevetni minden új médiás trükköt, csak hogy beleszimatolhassanak Potter világába, máris nyeregben volnának: ingyen, öngerjesztő reklám jönne létre. Ehelyett rögtön fenyegetőznek, összevissza kapkodnak, nem nyilatkoznak – a lehető legrosszabb módon kezelik az egészet. A könyv jövője szempontjából egyébként valószínűleg teljesen mindegy, hogy valóban a szövegről készült fotók keringenek e a hálón vagy hamisítvány – venni és vinni fogják, mint könyvet még soha. A kérdés már csak annyi, hogy ennek fényében mire a nagy fölhördülés…? És Potter 7.0 után vajon mi lesz? Vagy épp ez az: vesztüket érzik?

Standard