blog

Post-Holiday-Post

Így nyaralunk mi... Vagyis “nyaralás utáni bejegyzés” – nem tudtam ellenállni az angol nyelvi leleménynek, bocs. Kisebb leégéssel küzdve bár, de épen hazaérkeztem, élményekkel telve – melyek közül némelyik mindjárt itt is virít alant. Amolyan “nagy leleplezés” a balatoni illetve Balaton környéki vendéglátásról, ami sajna kicsiny hazánkat is jellemzi szerintem, de persze a tévedés lehetősége és a kivételek felemlegetése mindig teret követel magának. Sebaj. Kronologikus sorrendbe szedem a nyaralási elbeszélést, hogy én is értsem, pontokba szedve, szépen, ahogy a csillag is az égen…

MÁV, Keleti pu. Indulás reggele

Aki Hévízre igyekszik, zavarba jön, hiszen nem is olyan könnyű csomagokat és gyermeket is figyelembe véve megválasztani az utazási alkalmatosságot. Ott van ugyanis a közvetlen Volán járat, amivel csupán a menetidő a gond, plusz az, hogy elővételben sem lehet rá jegyet kapni, és mentesítő (vagy hogy is hívják) járatot persze ne könyörögjünk már ki könnyes szemmel. Marad a MÁV, kocsi-átcsatolással, Keszthelyig, onnan busz a közeli Hévízre. Meglepetés: szlovák IC kocsik várnak, még hely is van (merhtogy bár kifizeti az utas az IC pótdíjat, helyfoglalás nem jár hozzá…), lehuppanunk, indulás pontosan. A kocsik nem újabbak, mint a honi IC-k, mégis tisztábbak, a WC lenyűgöző – már amennyire egy vonat WC-je lenyűgöző lehet, de a magyar viszonyokhoz képest mégis ez a jó szó… Kérdezzük már meg a szlovák kollégákat, hogy csinálják! Mielőtt persze teljes hasraesés esete forogna fenn, megemlíteném, hogy a légkondi itt is feladja a versenyt… még Pest után nem sokkal, így maradt a “Balkán-légkondi”: ablak kinyit (ami a magyar IC-n nem megy, mert előrelátóan lezárják az ablakokat, nehogy menekülni próbáljon az utas).

Első nap

Hurrá, nyaralunk, és jött velünk némi hidegfront is, csak hogy ne legyen olyan nagy az öröm… És az agyon csillagozott és superiorozott szállodánkban sem tökéletes ám a légkondi – épp ketten reklamálnak még a becsekkolásunk előtt. Észervenni bennünket nem sikerül a recepciónál, integetünk, hahó, mi volnánk azok, tudják, a vendég! Ezt már észreveszik – mégiscsak profik, na. Még térképet is kapunk a szállodához – később kiderül, kell is…

Gyermek letesztel mindent, kijelenti, hogy a szoba “tök jó”, majd ráveti magát a telefonra, és gyors egymásutánban mindenkit fel is hív, csak úgy, játszásiból. Ezt követően birtokba veszi a fürdőszobát, felfedezi, “szalvéta lóg a falból”, és az összes kéztörlőt kiszedi, majd a kukába helyezi… mert a “szalvéta” mit is keres ott?!

Irány ebédelni: sokcsillagos saját éttermet kihagyjuk, központban gyorsan találunk külalakra és illatra egyaránt bíztató helyet – 990 forintért három fogás, és nem mini adag, nem maradék, nem gány! Itt már érlelődik azért bennem, hogy a “messze földön híres magyar vendégszeretettel” valami hibádzik, de étel fölött nem fogalmazunk. Később már igen: a baj a magyar vendégszeretettel csupán annyi, hogy nincs olyan… Amióta megérkeztünk a kiemelt turistaparadicsomnak számító balatoni régióba, és ott is a turizmusból élő, egyébként gyönyörűen karbantartott, csodálatos fekvésű Hévízre, egy deka mosolyt nem láttunk sem a szállodában, sem a vendéglátóhelyeken, sem a strandokon, sehol.

Panaszáradatot már első nap hallunk: amikor a legutolsó Mercedes típusból kipattanó cukrászda tulaj elhaladtunkkor, amikoris megemlítettük, hogy “de sok itt a veretes német kifejezés”, nekünk címzette búját, hogy nincs itt német, egy szál sem (volt egyébként, rendesen, bár nyilván nem annyi, mint 10 évvel ezelőtt). Bocs, ki is tehet róla? Belépvén a Turinform irodájába, rossz információkat kapunk a városnéző lehetőségekről, bonyolult a megközelítés, ha nem autóval van az ember, és még csak kedvességnek is híján vagyunk, kedves honfitársaim. A vonatból jobb, ha ki sem nézünk sokszor, mert az elhanyagolt területeket nehezen feledtetik a csodálatos látképek, és tessék szigorúan függöny mögé bújni, ha állomásra érkezünk, mert… tudjuk, miért… Szóval, kedves cuki-tulaj és tsai: mi magunk teszünk róla folyamatosan, hogy nehogy visszatérő vendégekkel legyen dolgunk. Comprende?!

Második nap, reggeli

Sokcsillagék igyekszenek kitenni magukért, gondolná az ecceri ember, de amint meglátja a felvágottakat, sikítva rohan egy kis kávéért, hátha felébred a rémálomból. De nem tud, mert a lötty-kávénak nem leli alternatíváját, így memot ír: holnapra beszerezni “rendes” 3in1 koffeintartalmat, különben rossz vége lesz. Menniység óriási, minőség már nem annyira, bár legalább a pékáru friss, és az ízek sem rosszak, ha valaki teszem azt főtt étellel szeret kezdeni. Hogy ne csak a magyart szapuljuk: német hölgy, jól szituált, mosolygós, asztalunkhoz érve leteszi maszatos tányérját abroszunkra, mondván “Entschuldigung!”, majd távozik. Kultúrnép, hiába, mondom én, és a magyar vendégek hirtelen jobb fényben tűnnek fel.

Apartman

Nagyszülők is csatlakoznak később, így egy apartmanba távozunk, ahol a tulaj – immáron hozzászoktunk – panaszáradattal kezdi, aminek persze mi is okai vagyunk: a sok idióta vendég mostanában csak 2-3 napra jön, ahelyett, hogy egy hétre beépülne. Ezzel csak az a baj, magyarázza, hogy sűrűbben kell takarítani. No comment, mert az csúf lenne a sorok között… Udvariasság nuku, távoztunkkor is csak egy sietős biccentésre futja, nyilván késésben van egy találkozóról (vasárnap d.e.).

Balatoni strandjelentés

Balatoni büfés tálca, 2007Amikor tegnap este hazaértünk, láttam, a fogyasztóvédelem éppen a strandokat riogatta, és bírságolt is rendesen. Nocsak, nekem is van egy kedves strandbüfés élményem: értlemileg kihívásokkal küzdő (még sok magyar szakszövegben is “fogyatékos”) família birtoka, fabódé, klasszikusan koszos és kortalan kivitelben, szigetelőszalag és matricabetűkkel kreált árak (biztos vastagabb szalagot használtak pl. a melegszendvics árkalkulációjánál, mert egy szelet 800 forint!!!). Kávét huszonvalahány perc alatt sikerül rittyenteniük, lángost még nehezebb, de a képen is látható tálca magáért beszél… Emberek, nem Tony Curtis kell ide turista-csalinak! Az árak az egekben, a szolgáltatás a béka feneke alatt jóval, szinte nem is észlelhető mélységben.

Mindennek ellenére mi azért jól éreztük magunkat 🙂

Standard

Post-Holiday-Post” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Ody szerint:

    Rosszkor voltál rossz helyen. :-)SOHA nem szabad Hévízre menni, Bük és Hajdúszoboszló kategóriája számomra, s jobb elkerülni Siófok sétányát is. Általában a közkedvelt üdülőhelyeken csillagászatiak az árak, s miért csak a negatívumot emeled ki? S a Balcsi maga milyen volt? A nyaralás veszélyes dolog, pl. jobb elkerülni a kitupírozott várakat, lásd Sümeg, ahol pillanatok alatt a kínzókamrában találod magad egy nagy húsvágó bárddal a kezedben, s mire bágyadtan elmosolyodsz, már egy családi fotóval és pár ezer forinttal lettél szegényebb… Úgyhogy gyerkőc nyakba, és marad Csobánc, Hegyesd és tsai…

  2. Nekem semmi bajom nem lenne a csillagászati árakkal sem, ha arányban lenne a szolgáltatás minőségével. A közkedvelt üdülőhelyekkel sem lenne gondom, ha tényleg azért lennének “közkedveltek”, mert valami olyat nyújtanak, amit máshol biztosan nem kapna meg az ember. Esetünkben azonban a “közkedvelt” annyit tesz: “ez van…”.

    A Balaton egyébként nem lenne rossz, a víz tiszta és hihetetlen kellemes hőmérsékletű volt, tehát nem rajta múlik a balatoni vendéglátás 🙂

Hozzászólások lezárva.