blog

Piroskák és farkasok

Piroska és a csúnya ordas farkas A franc se gondolta, hogy az ember a legalapvetőbb kulturális repertoárában kutakodva is zavarba jöhet, nem is olyan nehezen… Mert mit tegyünk, ha például az esti mese toplistása a Piroska és a farkas, ugyebár? Melyik verziót adjuk elő? Egyáltalán, melyik verziót ismerjük? A végén skizo-módra lejátszuk a Született feleségek első évadjának azon epizódját, amelyben Lynette az SZMK ülésén ellenzékbe vonul, kikelve magából amiért a farkas szerepe mintegy kasztrálódik.

Pedig nem csak a sorozatbéli Maisy Gibbons véli úgy, hogy a gyerekek pszicho-szexuális fejlődését szemelőtt tartva talán nem éppen a Piroska és a farkas legbrutálisabb (khm… egyébként “természetesen” a Grimm tesók verziója) változatát kellene egy iskolai bemutató keretében elővezetni: a könyvpiacon számos meglepetés érheti a gyanútlan vásárlót. Mondhatnánk azt is persze, hogy “ne térj le az ösvényről”, és véletlenül se vásárolj olyan verziót, ami nem tocsog a vértől, de ez még rosszabbul hangzik. Pedig, ahogy azt a jó öreg Bruno Bettelheim is megmondta,

a Piroska-történet sorsa csakugyan a feledés lett volna, ha a Grimm testvérek fel nem dolgozzák: az ő változatuk aztán az egyik legnépszerűbb tündérmesévé vált.
(Bettelheim, A mese bűvölete, Bp.: Corvina, 1985., 171.)

Merthogy először egy bizonyos Charles Perrault-nál találkozhatunk a sztorival, csakhogy nála kicsit durvábban alakulnak a dolgok: nincs vadász, hogy kiszabadítsa szerencsétlen nagymamát és Piroskát! Sőt, ebben a változatban a farkas, lenyelvén a nagymamát, nem veszi fel a hálóingjét (no cross-dressing…), hanem egyszerűen farkasként fekszik be az ágyikóba, és amikor a leányzó megérkezik, akkor bizony levetkőzik, és bebújik a farkas mellé. A sokk pedig nagyon is a meztelenség, a mesébe bújtatott szexualitás felfedezése, aminek a tanulsága bizony az, hogy aki rossz kislány, az hamar a farkasnál végzi… Ugye Angela Carter a Farkasok társaságában hasonló konklúzióra jut, de szerinte nem is olyan rossz az… 🙂 (Bettelheim egyébként durvább francia területről érkező változatokról is beszámol: van, amelyikben a farkas arra akarja kényszeríteni Piroskát, hogy egyen a nagymama húsából és igyon a véréből.)

Namármost, Grimmék változatában jön a vadász, és a két nőszemély elfogyasztását követően a farkas meglehetősen rosszul jár, és persze semmi komoly, vagy nagyon expliciten szexuális utalás sem hallható ki a történetből, valóban tündérmesévé transzformálták a Perrault-sztorit. Itt is van nagy zabálás, de eljő a “feltámadás”, hiszen csodával határos módon mind a nagymama, mind pedig Piroska emésztetlen állapotban tér vissza az ordas gyomorsavtól zuborgó gyomrából.

Mi végre vagyon ez a kis mesetörténeti szösszenet? Nos, már nem az első olyan “akciófilmes” Piroska-történet került a kezembe, ahol szó sem esik felfalásról, mert mire oda jutna a történet, vagy az erdő kedves állatai kelnek a lány segítségére, és úgy elkergetik a szerencsétlen farkast, hogy a büdös életben vissza nem talál, vagy a nagymama – meghazudtolva egészségi állapotát, és némileg szétzilálva a cselekmény logika szerkezetét – rájön, hogy a farkas áll az ajtóban, és ő még időben kisurran a hátsó ajtón (!), hogy értesítse a vadászt… És ez még semmi: a vadász olyan merész, hogy a loncsos bundájút a fülénél fogva rángatja el az erdő másik végébe, ahol szerencsétlen emlősből vegetáriánust farag!

Mélységes döbbenet… Ja, hogy a gyermek melyiket favorizálja? Naná, hogy a Grimm verziót. Abban ott a borzongás is, de a végén minden rendben. Lehet aludni. Szép álmokat mindenkinek!

Standard