blog

Patkány a konyhában

L'ecsó Ki a franc ne szeretné minden nap valami különleges ebéddel vagy vacsorával megjutalmazni munkalkoholizmustól kongó űrré vált gyomrát? Na ugye! Ki a franc szeretné mindezt egy patkány konyhaművészeti remekeivel véghez vinni? Na ugye… Mégis, a Pixar filmje, a L’ecsó a gustustalan, gyomorforgató, üldözendő patkányt teszi meg séfnek, mégpedig nem is akármilyennek – kész freudi unheimlich, hogy mást ne mondjak. Ráadásul a címszereplő eledel nem igazán hasonlatos ahhoz a “mindentbele” termékbe, amit a Kárpátokba zárt honi vendéglátóipar tol az ember képébe, ha netán ily alantas étket kénytelen rendelni a megfáradt vándor. Szóval, semmi nem tűnik rendjén valónak – a film viszont nagyon is az!

Furcsa, hogy egyet kell értenem a Bordwell házaspárral, akik szerint minimum a nyár legjobb filmje a L’ecsó, és bár képtelenek elvonatkoztatni a technikai paraméterektől (ezáltal tulajdonképpen a földbe degradálva a filmet…), mégiscsak elismerik, hogy tulajdonképpen minden szinten működik a mozi. Az alapötlet eleve zseniális, többszörösen bejött már: tegyük össze az össze nem tartozót, és jelenítsük meg úgy az egészet, mintha teljesen természetes lenne az összetartozás, majd kerekítsünk egy “hihetetlen történetet” (bocs, de a Hihetetlen család című filmet is Brad Bird rendezte), lehetőleg valami olyan helyszínt használva díszletként, ami az amerikai szemnek különleges, az európainak minimum nosztalgikus, de mindkettőnek könnyedén felismerhető és azonosítható.

Bár történet szintjén nincs különösebb nóvum (szokásos önmegvalósító-nevelős-sírós-nevetős sztori), és azt sem igazán újdonság bizonygatni, hogy hol tart az animáció a tengeren túlon (a fotorealisztikus ábrázolás mond valamit?), valahogy az egész egy nagyon szerethető egyveleggé áll össze. Patkányt ugyan továbbra sem látnék szívesen még a környéken sem – erről nem tudnak meggyőzni a Disney animátorai sem -, de animációs film (és vacsora) jöhet! Aki pedig némi extrára vágyik vizuálisan, az mindenképp látogasson el a virtuális L’ecsó turnéra, mert hihetetlen látványban lehet része. Végezetül pedig kilenc percnyi L’ecsó:

Standard

Patkány a konyhában” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Klári szerint:

    Képes vagy még úgy filmet nézni, hogy közben élvezd is? Ne analizáld szét?! Elfelejtetted már, hogy miért járnak az emberek moziba? Miért néznek meg újra és újra egy-egy filmet, egy-egy színi előadást? Miért olvasnak el újra és újra egy jó könyvet, egy verset? Pusztán az élvezetért. A pillanatért. A máshollétért. A teljességért. s közben nem gondolnak arra, hogy mit miért, ki után, kinek a nyomdokain. Ami amúgy nagyon izgalmas, felér egy detektívregénnyel. Már akkor, ha elsö pillanattól kezdve nem tudjuk, ki a gyilkos. Akkor már az lesz izgalmas, hogyan jön rá a nyomozó: úgy,ahogyan én? Na, mindegy.
    Azért csak cincáld tovább a filmeket. Érdeklődve figyelem.
    A Lecsó nagyon aranyos film. A mese minden elemét vegyíti. Hmm. Na, csak emlékezz! A nevető kölkök pedig elhiszik, hogy egy csúf, szőrös, gusztustalan, tisztátalan állat ínyenc, egy kétbalkezes, szeplős fiú szuperhőssé válik, s, ahogyan az már lenni szokott, a szerelem is megérkezik, s egy szőrös szívű alakról pedig kiderül, hogy titkot rejteget…pont, mint a mesében. S ha ezt elhisszük, kasszasiker.:)

  2. Először képtelen vagyok úgy nézni egy filmet, hogy “szétanalizáljam” – élvezem is a filmnézést 🙂

    Aztán azonban csak azok a filmek élnek tovább az emlékezetemben, amelyek vagy elindítanak egy gondolat/értelmezési folyamatot, vagy egy olyan képet, hangot, hangulatot adnak, ami maga a film helyett áll. Mindkét esetben képes vagyok egy filmet többször is megnézni – nem is kell nagy időközöknek eltelnie a moziesemények között.

    Engem érdekel, hogy miért élvezzük annyira nézni és újranézni a filmeket – ehhez azonban utána kell nézni/gondolni/szaglászni sok mindennek. Szerintem.

  3. zsolt szerint:

    egy poéntalan metaforával hadd éljek: ez a film (is) egy példázata a mozi nagyszerűségének: ha a filmet stílszerűen a lecsóhoz hasonlítjuk, úgy is lehet rá tekinteni, mint az ételre (hogy gyönyörködteti-e a szemet az más kérdés),és úgy is,hogy észre vesszük benne a paradicsomot és a paprikát.

  4. Klára szerint:

    Egy hétig éltem net nélkül, kibírtam.:) S most, köszönöm, hiteles vagy számomra! Mem az egy hét hiány miatt, no, persze.
    Ez, amolyan proustos életérzés. Én képtelen vagyok élni film és könyv nélkül. Meg romok és téglák…:)

Hozzászólások lezárva.