egyetem, köz, publikáció

Pálinkás: “Szabad hozzáférésűvé kell tenni a tudományos folyóiratokat”

“Szabad hozzáférésűvé kell tenni a tudományos folyóiratokat” – tolmácsolta az MTA elnöke a Science Europe brüsszeli közgyűlésének legfontosabb üzenetét. Pálinkás József, aki a szervezet igazgatótanácsának tagja, elmondta: az ülésen egyhangú döntés született arról, hogy a közelmúltban jelentősen megnövekedett előfizetési díjak helyett új modellt kell találni a tudományos szaklapok finanszírozására.

“Manapság még a jelentős erőforrásokkal rendelkező kutatást végző szervezeteknek is gondot okoz a legrangosabb tudományos szaklapok megnövekedett előfizetési díjainak kigazdálkodása – hangsúlyozta Pálinkás József. – A probléma megoldása érdekében szabad hozzáférésűvé kell tenni a tudományos kiadványokat.” (via MTA)

Nos, ez mind szép és jó, üdvözlendő elhatározás, mondhatnánk, épp ideje, de nem vagyunk ilyen cinikusak, és őszintén drukkolunk annak, hogy ne fulladjon ki a nekifeszülés már rögvest az első néhány erőlködésnél! A múltkori Elsevier-ügy megmutatta, hogy ha kellő elhatározással és mozgósítással rendelkezik egy elképzelés, akkor igenis lehet előrelépni. Azonban a beharangozott alternatívát némi fenntartással illik kezelni. Pánikás József így folytatta ugyanis:

“A szabad hozzáférésnek természetesen ára van, hiszen a kutatónak vagy az őt alkalmazó intézménynek fizetnie kell a megjelenésért, de a tudományos közösség számára a változtatás óriási előrelépést jelentene. A könyvtáraknak például ezek után nem kellene megvásárolniuk a folyóiratokat” – tájékoztatott az MTA elnöke. (via MTA)

Egyetértek azzal, hogy a finanszírozást valamiképpen meg kell oldani, de finoman emlékeztetném az elképzelés minden lelkes támogatóját, hogy ez a rendszer jelenleg is működik. Én személy szerint úgy látom, hogy ez a megoldás kontraszelekcióhoz vezet, és nem a publikációk esetében, hanem már a publikációt megelőzően: bár nem ismerjük a részleteket, de milyen biztosítékot lát bárki is arra nézvést, hogy egy kiváló értekezés vagy tanulmány eljuthat a publikáció stádiumáig, ha a kutató, vagy a mögötte álló intézmény nem képes kifizetni a megjelenéshez szükséges összeget? És ha már az összegről van szó: milyen biztosítékot lát bárki is arra nézvést, hogy ezek az összegek arányosan nem haladják majd meg az előfizetésért bezsebelt díjak mértékét? Van-e arra nézvést bármi elképzelés, hogy kiegyensúlyozzák az intézmények (nem beszélve az egyéni kutatókról) aránytalan anyagi helyzetét? Vajon nem az eredeti probléma jegeléséről van-e szó akkor, ha azt mondhatjuk, hogy azok az intézmények, amelyek megengedhetik maguknak a folyóirat előfizetéseket, azok képesek lesznek a publikációk finanszírozására is, míg azok, akik már most bajban vannak, vélhetően a publikálást sem fogják tudni fizetni?

Mondom-kérdezem mindezt úgy, hogy a részleteket nem ismerem, és egyelőre nyilván tervezési stádiumról van szó, én meg rögvest a nüanszok miatt nyafogok: viszont nagyon nem lenne helyes egy igazán jó modellt, a nyílt vagy szabad hozzáférés működő, egyre népszerűbb modelljét bármilyen módon is kompromittálni. Mindenesetre bízzunk benne, hogy a tudós vezetők is így gondolkodnak!

Standard