blog

Orosz nappalok

Reméltem, hogy az orosz filmesekből nem fogy ki a szusz, és az Éjszakai őrség sikerén felbuzdulva egy hasonlóan jól átgondolt és kivitelezett filmmel fognak előrukkolni a trilógiában másodikként elkészült Nappali őrség adaptációjának ürügyén, de sajnos a régi szabály szerint dolgoztak, miszerint a folytatás mindig gáz. És tényleg. Nem elég, hogy nagyjából semmi újat nem sikerült belevinni a megvalósításba azon túl, hogy egy gender-switch kísérlettel próbálkoztak, és azt sem tudták rendesen megjátszani, még a sztori szintjén is téblábolásnak, vontatottnak tűnt az egész, telepakolva majdhogynem jelentéktelen, sőt, zavaró mellékzöngével, ami még érdektelenebbé teszi az egész filmet, merthogy mire a néző sikeresen megbarátkozik azzal, hogy a főhős töketlenkedését kénytelen elszenvedni, és koncentrálni tudna, rögtön valami önmagáért való idétlenkedéssel találkozik.

Kár érte, mert jól indult a film, és az első nagy apa-fia találkozóba becsöppenő love interest szöszis jelenet arra engedne következtetni, hogy az alkotók ismét elemükben vannak. Ehelyett egyenesen zuhan a színvonal, és egy hihetetlenül műfajidegen melodráma-paródiává süllyed az egész, amit sikerült egy borzasztóan megnyugtató, és egyben felettébb irritáló, igazi hollywoodi happy enddel taccsra vágni. Kihagyott ziccer ez a film, és bár éppen forog a trilógia harmadik darabja, nem sok jót sejtet a folytatás sem ezek után. Kár érte. Egyszer azért meg lehet nézni persze. Pontot csak a poszt-apokaliptikus moszkvai vista-ért kap a csapat, az viszont egyszerűen mesteri!

Standard