digitális, egyetem

Online repozitórium – a nyomtatott publikációk menedéke?

Nagyszerű dolog, ha egy intézmény repozitóriumokat hoz létre annak érdekében, hogy tárolja (és nyilván, elérhetővé tegye) kutatóinak publikációit, az meg még nagyszerűbb, hogy munkahelyem, a Szegedi Tudományegyetem az elmúlt időszakban igen sokat tett azért, hogy több szinten is működjön ilyen rendszer: elindult a Contenta, melynek egy újabb alegysége a Publicatio repozitórium, ahová az egyetem oktatói, kutatói tölthetik fel publikációikat – és most jön a “kedvenc” részem – kizárólag pdf formátumban. A repozitórium adatai összekötik a publikációt az MTMT adatbázisával, így az ott rögzített bibliográfiai adatok mellé a repozitórium tulajdonképpen “odateszi” a tartalmat is – világos, mi az értelme. Annak, hogy csak és kizárólag pdf-ről van szó, már jóval kevésbé. Mert az a látszólagos indok, hogy az MTMT-ben rögzített és jóváhagyott, tehát tudományos súllyal bíró publikációk kerülnek így be a rendszerbe ott sántít, hogy nevezett adatbázis elfogadja mind az online folyóiratban közölt, mind pedig az e-könyv formátumban megjelent tanulmányokat is.

A pdf melletti érvelés az, hogy így nem pusztán a szöveget, hanem a megjelenés formáját is meg lehet őrizni, vissza lehet keresni. Érdekes érv a diverzifikált interfészek korában, ami arról szól leginkább, hogy mindig a felhasználó eszközére-interfészére optimalizált módon jelenjen meg a tartalom. De ha a jelenkori legmeghatározóbb kulturális interfészről, a webről beszélünk, akkor is minimum átgondolandó a fenti elgondolás, hiszen a modern tartalomkezelés alapelve a tartalmi és formai részek különválasztása: előbbi így megőrizhető akkor is, ha közben a formai jellegzetesség (akár esztétikai, akár technikai ürüggyel) változik. Itt azt sem tartom megrengethetetlen argumentumnak, hogy a pdf-ben szereplő bibliográfiai adatok bárminemű jelentőséggel bírnának (merthogy ha már feltölti a delikvens a pdf-et, legyen kedves címlapot és könyvészeti adatot is hozzászkennelni, plusz mindenképpen látszódjanak az oldalszámok is) – már elnézést, de megette a fene azt a digitális repozitóriumot, ami még mindig a nyomtatványban megjelenő adatok alapján működik (persze, hogy nem az alapján keresgél és kategorizál egyébként).

Egy tudományos publikáció csak akkor értékes, ha ki van nyomtatva – amit aztán be lehet szkennelni, és fel lehet tölteni? Ugye látható a folyamat hiábavalósága, alapvető problematikája. A 21. században élünk és dolgozunk, publikációink egyre nagyobb hányada jelenik meg digitális formátumban, ráadásul zászlónkra tűztük a nyílt hozzáférést és a jövő számára leginkább használható, stabil szabvány formátumok támogatását. Az irányelvek ennek minden tekintetben ellent mondanak: konzerválni kívánnak egy olyan gyakorlatot, amelytől – jól láthatóak a trendek – a világ más részein már határozottan távolodnak.

Összefoglalva ezt a kirohanást: egy igazán korszerű, a tudományos eredményeket megőrizni és disszeminálni hivatott repozitórium nem engedheti meg magának, hogy limitálja befogadókészségét a publikációk egy szegmensére, jelesül, a nyomtatásban megjelent cikkek és kötetek digitalizált változatának tárolására. Jellegéből fakadóan (ti. digitális, online, tartalomkezelő rendszer, stb.) képesnek kell lennie az eleve digitális alapon nyugvó publikációs formátumok (online folyóirat, e-könyv, stb.) kezelésére, máskülönben egyrészt saját misszióját kérdőjelezi meg, másrészt pedig szükségtelenül korlátozza a kutatási, tudományos eredmények fellelhetőségét.

Standard

2 thoughts on “Online repozitórium – a nyomtatott publikációk menedéke?

  1. A szolgáltatás működtetőjeként örülök, hogy örülsz neki, hogy van 🙂 Örülök, hogy van visszajelzés is (akár egy ilyen blogbejegyzés is számít;-), mert így a kutatók hozzáállásáról is van némi infóm. A PDF kötöttség természetesen elsősorban időben visszafelé érdekes, mert sem dos-os word-ben, sem commodore64-en készült szövegekkel nem szívesen bírkóznék, ha nem muszáj. sőt! tex (v. latex) szövegeket sem alakítgatnék, szóval a kutatóra bíznám pl. ezt a munkafolyamatot is: http://hu.wikipedia.org/wiki/LaTeX#Működése 🙂

    Nyilván egyéb extremitásokat nem keresve azt gondolom, hogy első körben jobb, ha nem a könyvtár, hanem a cikk szerzője alakítja úgy, hogy jó legyen pdf-ben, mert ki tudja melyik kiadónál milyen formátumban kell beadnia..

    Ezzel persze azt nyerem, hogy a működtetett szolgáltatás, amely a kétrétegű pdf-ek fulltext indexelését is elvégzi eleve olyan doksikat fogad, amelyekre a feltöltést követően már teljes szövegűen lehet keresni. Ez szerintem jó, sőt nagyon jó a felhasználói oldalnak.

    Az e-dok-ok ezen a szinten még a jövő, ha nem is a nagyon távoli.. Egyelőre nem látok olyan formátumot, amely “mindentvisz”. Ha meg belemegyünk abba az utcába, hogy oké virágozzék száz virág, akkor elég változatos lesz a repo file tartalma, ami a feltöltőnek lehet könnyítés, de a használónak nem feltétlen. És megint csak a könyvtárnak kell majd ide-oda alakítgatnia, hogy mindenki (feltöltő/használó) teljesen elégedett legyen. Ezért van ez a kompromisszum egyelőre, hogy a feltöltőtől kétrétegű pdf-et várunk, cserébe azt egyelőre mindenféle platformon (telefon, ebook reader, pc stb.) lehet olvasgatni.

    DE! Amint mondtam, ez van most. Az informatika világában persze folyamatos a változás, beszélgessünk majd erről “privatice” (ha nem most, akkor egy év múlva), hátha ki tudunk még okoskodni olyan módit, ami kiterjeszti a feltöltő lehetőségeit és nem okoz extra terhelést a felhasználónak sem, meg a könyvtárnak sem.

    • Igazán megtisztelsz, hogy egy nem hivatalos kirohanás tekintetében is érdemi válaszra méltatsz – köszönöm! 🙂 Azt meg pláne, hogy nyitott vagy a párbeszédre!

      Értem az érveket, és nyilván fenntartói-működtetői szempontból világos, mi és miért van úgy, ahogy. Azonban az alapvető problémát még ez az érvelés sem oldja fel: mi lesz a digital-first/online kiadványok/publikációk archiválásával? Tényleg pdf-et kell csinálni mondjuk egy open access online folyóiratban megjelent tanulmányból, hogy bekerülhessen a repozitóriumba? Tényleg pdf-fé kell alakítani egy e-könyvet, hogy úgyszintén része lehessen az archiválási folyamatnak? Minden tiszteletem mellett is azt tudom mondani, hogy ez bizony jelentős visszalépés lenne.

      Másrészt a formátumok – még ha tényleg folyamatosan fejlődnek is – viszonylag stabilnak mondhatóak: ott van pl. az epub, aminek persze aktív specifikáció alakítása folyik, de minek nem?! (lásd: html, stb – akkor ezek szerint html-ben sem szabadna archiválni, mert úgymond nem kiforrott, stabil? – ne feledjük, az epub és a többi e-könyves formátum mégiscsak ezen és az xml alapokon nyugszik, így tökéletes archiválásra szvsz.) Hogy mást ne is mondjak, a JSTOR a könyveket már e-könyv formátumba alakítva is tárolja és kiadja, mert látják, hogy ez a jövő, erre kell lépni a pdf felől. Nem azt mondom, hogy a pdf-nek vége, és ne lenne létjogosultsága, de a mindent elutasító kizárólagossága szerintem nem üdvös. (Arról most nem is beszélnék, mekkora adu lenne, ha éppen az SZTE rukkolna elő a régió leghaladóbb e-megoldásával ezen a téren, és mozdítaná elő az e-könyves, e-formátumos fejlődést a régióban…)

      Még egy érv az e-doksik mellett: akár okostelefonon, akár táblagépen (de még pc-n is!) igen könnyedén, egy app segítségével kezelhetőek – ráadásul mindegyiken van natív megoldás, tehát keresgélni, izzadni sem kell. A pdf ezeken az eszközökön (is) merő kompromisszum – kisebb képernyőkön nem is a legjobb. Ha a jövő könyvtárát képzelem el, akkor pl. nekem az jelenik meg, hogy bemegy a hallgató/kutató a TIK-be, rákapcsolódik a hálózatra, és letölti a táblagépére a keresett anyagot, amit tud kezelni, jegyzetelni. Ez nem a pdf felé mutat (lásd a megannyi próbaprojektet és éles praxist ezen a téren).

      Az én problémám, felhasználói és kutatói oldalról tehát csupán az, hogy feleslegesnek és kirekesztőnek tűnik egy formátum ilyen erős preferenciája, főleg annak fényében, hogy ezek a tudományos eredmények akkor érnek valamit, ha ténylegesen és könnyedén elérhetőek és felhasználhatóak. Mindamellett értem az érveid, látom a relevanciáját, és továbbra is borzasztóan örülök, hogy ez a projekt egyáltalán megvalósulhatott, mert hihetetlen jó dolog! 🙂

Comments are closed.