blog

Online demokrácia, kollektív tudás

A Metazinon olvasom, hogy a web 2.0 sarokkövének tartott kollektív tudás illetve online demokrácia csupán mítosz, mert statisztikailag kimutatható, hogy pl. a mára állítólag igen pontos és az Encyclopedia Britannicánál is gazdagabb tartalommal rendelkező Wikipediát a felhasználók csupán egy százaléka szerkeszti, míg az egyik legnagyobb és talán legbefolyásosabb informatikai gyűjtőportál, a Digg tartalmait kb. 100 állandó linkgyűjtő biztosítja. A Metazin – a Slate magazin egy cikkére hivatkozva – tehát azt mondja, hogy a web 2.0 nagy demokrácia a tartalomgazdagítás terén csupán mítosz. Kérdem én: miért is?

Valóban mítosszá válik maga az elképzelés, ha történetesen kevesebben valósítják meg? Valóban álságos az elgondolás, ha a felhasználók csak bizonyos százaléka él vele? Vajon nem egyik alaptétele ez is az elképzelésnek? Mármint hogy ha valaki óhajtja, van ideje, kedve, mondanivalója, akkor tartalmat bővít, hozzáad tudást, ha nincs, akkor maximum felhasználja a bővülő tartalmakat? Éppen nemrég írtam arról, hogy mennyire el lehet ferdíteni, vagy legalábbis milyen csúsztatási lehetőség van a részvétel, az interaktivitás fogalmainak a magyarázatánál web 2.0 tekintetében, és most ismét egy hasonló, bár burkoltabb kritika került a szemem elé. Szerintem ez sem állja meg a helyét teljes mértékben, még ha valóban elgondolkodtató is abban a tekintetben, hogy a részvételi kultúra milyen mértékben nyilvánul meg valós tartalomtermelés szintjén.

Standard