blog

Olvasni tudni kell

Olvasni tudni kell, vagy tudni kellene, de a legújabb felmérések szerint sajnos nem túl rózsás a helyzet. Évek óta kongatják a vészharangot, egyre több kutatás tárja fel a kellemetlen igazságot, amit oktatók százai már régóta észlelnek: sajnos romlik a diákok illetve hallgatók szövegértési képessége. Emlékszem, amikor először komoly visszhangot kapott egy lesújtó eredményt közzétévő vizsgálat, éppen doktoranduszként estem neki első szemináriumom dirigálásának, és mivel többségében nagyon jó órák sikeredtek, fogékonyak voltak az ifjoncok, kreatívan, ötletesen értelmezték a szövegeket, csak legyintettem a vészjóslásra, és hangot is adtam annak, hogy szerencsére ez ránk nem vonatkozik. Eltelt jó pár év, és sajnos egyre többet tapasztalható, hogy a probléma felüti fejét. Tisztelet a kivételnek, mert szerencsére egyelőre még mindig hiszem, hogy elég sokan vannak, remélhetőleg többen, mint akikre vonatkozik, de egyre szembetűnőbb az, hogy egyszerűen nem értik a nebulók, mit olvastak el éppen. Elolvasnak ők bármit, hibátlanul pörögnek a mondatok (na, azért sajnos már itt is adódnak problémák némelyeknél), csak ha az ember épp olyan kedvében van, hogy rákérdez, mit is olvasott, és mi a véleménye róla, akkor sajnos akadozni kezd a vincseszter…

Csűrhetjük, csavarhatjuk, sajnos “a magyar diákok közel egyharmada tíz iskolaév után is funkcionális analfabéta” – írja a HVG.

A kutatók az értékeléskor az elért pontszámok alapján négy képességszintet határoztak meg. Az alapszintbe kerültek azok, akik csak nagyon egyszerű összefüggéseket tudtak értelmezni, legyen szó matematikáról vagy hétköznapi szövegekről. A 10. évfolyamon szövegértési feladat volt egyebek mellett az, hogy egy villanyszámlaminta alapján meg kellett mondani, ki a fogyasztó, illetve a szolgáltató, matematikából pedig például négy különböző formátumú diagramhoz kellett kiválasztani a megfelelő címet. Aki csak az első képességszintig jutott, vagy még addig sem, az jó eséllyel képtelen ezeket a képességeit a köznapi életben használni, illetve normál ütemben tovább tanulni. Márpedig ebbe a kategóriába került a szövegértésnél a diákok közel egyharmada, matematikából pedig korcsoporttól függően a 35-45 százalékuk.

A vizsgálat eredménye grafikon formában

Ahogyan a kutatók is rámutattak, ez már nem pusztán iskolaügy, igenis felelőssége van a családnak is abban, hogy a gyerkőc mennyire tudja egyáltalán szinten tartani szövegértését. Állítólag jellemzően azok vannak előnyben, akiknél otthon több könyv lelhető föl, akiknél pedig nem roskadoznak a polcok az olvasmányoktól, ott prognosztizálható a baj. Ezzel azért ici-picit vitatkoznék: szerintem ugyanis hiába borítja a falat könyvespolc, hiába sorakozik a polcokon a világirodalom remekei sorozat, ha a szülőktől nem látja a gyermek, hogy le is veszik, sőt – horribile dictu – ki is nyitják a könyveket, és – jaj, segítség – arra vetemednek, hogy olvasnak is, akkor vajmi kevés hatása lesz rá a díszletnek. Mintát kell adni, együtt kell olvasni vele, sikerélményt kell adni, és akkor élvezni is fogja az olvasást. Ha ezt sikerül elérni, ha örömöt tud okozni neki a betűfalás, akkor az életben nem fog leszokni róla.

De valószínűleg épp ilyen fontos az is, hogy beszélgessen a szülő a gyerekkel arról, amit olvas vagy együtt olvasnak. Hagyja, had próbálja megfogalmazni, mit olvasott. Legyen fontos a véleménye, szokja meg, hogy gondolja át a történetet – és egyáltalán, szokjon rá a gondolkodásra. Én ezt hiányolom egyre inkább: sok esetben nehéz rávenni a diákot/hallgatót, hogy ténylegesen gondolkodjon. Érdekes tapasztalat az is, hogy amikor sikerül elindítani az agyvihart, hirtelen megtáltosodnak, és azt is elfelejtik, hogy már vagy húsz perce vége az órának.

És jó lenne elfelejteni az ujjal mutogatást, miszerint a tévé és/vagy az internet az, ami eltéríti az ifjabb generációkat a könyvtől. Ez így, ebben a formában badarság. Ez már csak a tünet, az okozat. Az ok az, szerintem legalábbis, hogy nem tudják, miért is kellene nekik olvasni. Vagyis az élvezeti tényező, az olvasás szeretete (ami kéz a kézben jár a szövegértéssel és a gondolkodással) hiányzik, azt nem sikerült még idejekorán “belétáplálni”. Ha ugyanis ez megtörténik, akkor a tévét és az internetet is a helyén tudja majd kezelni. Kell ugyanis mindegyik – csak meg kell találni és tanulni az optimális szereposztást. És ez most mindannyiunk felelőssége. Ideje lenne nem csak beszélni róla…

Standard

Olvasni tudni kell” bejegyzéshez egy hozzászólás

Hozzászólások lezárva.