digitális, egyetem, web

Oktatóként a közösségi hálón

Egyre többen beszélnek arról, hogy milyen furcsa vagy éppen mennyire természetes, hogy a hallgató az oktatóval már nem csupán órák vagy fogadóórák alkalmával találkozik és kommunikál, hanem a közösségi hálókon is gyakran figyelik egymás tevékenységét, adott esetben párbeszédbe is elegyednek. Kobak is ír arról, hogy milyen elvet követ, azzal érvelve, hogy igyekszik nem terhelni figyelmével diákjait, hiszen ez igen feszélyező tényező lehet számukra. Teljesen érthető álláspont, pláne felsőoktatási kontextust megelőzően, ahol a tanár-diák nexus eleve más alapokon nyugszik, mint mondjuk egy végzős évfolyam szemináriumának esetében, ahol tulajdonképpen ismerősök, felnőtt emberek ülnek össze hétről hétre, hogy megvitassanak bizonyos kérdéseket. Én egy másik oldalról világítanám meg a kérdést: én személy szerint azt érzékelem, hogy amióta hangsúlyozottan és vállaltan megjelentem például a Facebook-on, egyre több hallgató keres meg azon a felületen akár üzenetküldésen keresztül (kiváltandó az emailt egyre inkább – ez nyilván biztonsági játék is, hiszen az email változhat, a profil vélhetőleg stabil), de egyre többen chat-en is bejelentkeznek egy-egy kérdés, vagy amolyan online fogadóóra erejéig. Egy bátor kollégánál már láttam, hogy hamarosan kipróbálja a virtuális fogadóórát hivatalosan is, és gyanítom, hogy sokan kapva kapnak az alkalmon, hiszen így ugyanaz a személyes konzultáció valósul meg, mint az oktató irodájában, de nem kell kimozdulni otthonról, könnyebb pl. linkeket megosztani, példákat mutatni, vagyis adott esetben még előre is mozdíthatja a diskurzust, és hatékonyabbá teheti a kommunikációt, mint a papírra jegyzetelés, vagy fejben listázgatás. Ebből az aspektusból nézve tehát kifejezetten pozitív dolognak tűnik, ha hallgató és oktató a virtuális térben is megalapozza a kommunikáció lehetőségét (persze ez nem jelenti azt, hogy állandóan ilyen módon fognak társalogni, de mondjuk levelezős hallgatók vagy más településen élők esetén egyértelmű előnyt jelent a közösségi háló gyors kapcsolati lehetősége).

Ott van aztán a manapság sokat emlegetett alumni követés kérdése is, amely sarkallatos kérdés a felsőoktatási programok kimenetét és munkaerőpiaci pozícióját illetően, ám egyelőre vajmi kevés konkrét eredménnyel kecsegtet. Ha azonban az oktató, netalán az oktatási intézmény a diplomát követően is tartja a kapcsolatot egykori hallgatóival, akkor az a leendő vagy reménybeli hallgatók számára nem csupán jelzésértékű, de konkrét példát is mutat arra nézvést, hogy mit tudnak majd kezdeni végzettségükkel, sőt, elősegítheti a hallgatók közötti kommunikációt is. Mivel érett emberekről van szó, szerintem senkit nem feszélyez az a helyzet, hogy az oktató láthatja a hallgató megosztásait, hozzászólásait, netán bulifotóit – egyrészt be lehet állítani, hogy mondjuk ne feltétlenül lássa, másrészt a tény, hogy láthatja még nem feltétlenül jelenti azt, hogy meg is nézi, és ha meg is nézi, teljesen egyértelmű, hogy semmi köze hozzá, és a hallgató-oktató viszonyban irreleváns. Arról nem is beszélve, hogy az oktató online tevékenysége is látható a hallgató számára, ami fair dolog. Ha pedig valaki a helyzet miatt kétszer is meggondolja, mit tegyen közzé, már pozitív eredménnyel számolhatunk: hozzászoktatja az embert ahhoz, hogy meggondolatlanul ne osszon meg információt se magáról, se magánéletének mindenféle aspektusáról – illetve gondosan korlátozza az ilyesféle információkhoz való hozzáférést. Ha csak egy kicsit is tudatosabb felhasználóvá válik ettől bárki is, akkor a közösségi hálón való jelenlét is az oktatás implicit részévé válik. Nem vettem egyébként még észre, hogy bárkit is feszélyezne az, hogy oktatóik (merthogy több kolléga is részese hallgatóinak kapcsolati hálójának) feszélyeznék a hallgatókat, és fordítva sem jellemző – persze ismét hangsúlyozom, hogy felsőoktatási kontextusról van ez esetben szó, és nincs tapasztalatom arra nézvést, egy ilyen típusú virtuális találkozás miként működik vagy működhet mondjuk középiskolai szinten. Persze lehet, hogy mindezt csak én látom ilyen felhőtlennek, és a hallgatók vagy a kollégák majd jól rámcáfolnak 🙂

Standard

Oktatóként a közösségi hálón” bejegyzéshez ozzászólás

Hozzászólások lezárva.