blog

Á“, te drága/fránya internet!

Várható volt, de mostmár statisztikailag is igazolt, hogy egyre több időt töltünk az interneten (hogy ne mondjam, online életünkben). Munkahely vagy otthon: csupán a böngészés irányultsága más, a felület ugyanaz. Ehhez persze nyilván az is hozzájárult, hogy – bár a hírek erőteljes lemaradásról szólnak, és biztos igazuk is van, de azért mégiscsak – 1,1 millió szélessávú internethozzáférést számlálnak ma Magyarországon, amiből ki lehet következtetni, hogy kb. mennyien jutnak hozzá. Számomra már nem meglepő, és a család is már csak így hívja: a számítógép tulajdonképpen az “irodám”, hiszen a heti fogadóórán túl emailben konzultálok a hallgatókkal, online irodán/szövegszerkesztő és megosztórendszereken keresztül alakítgatjuk a dolgozatokat, az ETR felületén nézhetik meg az érdemjegyeket. Lassan tényleg ott tartunk, hogy online zajlik az óra is – konferenciabeszélgetéssel már olcsón meg is lehetne valósítani.

Most készülő könyvünk is teljes mértékben online alakul, hiszen nem nagyon dolgoztunk még nyomtatott verzióval. Annyit alakítgatunk, rendezgetünk, kommentálgatunk az egyes fejezeteken, hogy elképzelhetetlen lenne a hatékony munka a net nélkül. Előző könyvemnél is a legfurcsább pillanat az volt, amikor egyszer csak valós, anyagi mivoltában kaptam készhez azt a szöveget, amit én addig csak és kizárólag virtuális formában ismertem és szerettem/gyűlöltem. Furcsa ezt kimondani, de a digitális-virtuális léte sokkal inkább hozzámnőtt, mint a keményfedélbe kötött nyomtatott verzió.

De a mindennapi életemet is – hasonlóan sok millió máséhoz – gyökeresen átalakította az internet: híreket például szinte már kizárólag az internetről szerzek be, és talán furcsa, de jóval kevesebb időt töltök böngészéssel, mint valaha, mégis több információt tudok gyűjteni – hála a sokaknak még mindig ködös ismeretlennek, az RSS-nek. Ugyanis már csak akkor látogatok meg bizonyos webhelyeket, ha az RSS olvasómba (nálam a Netvibes a nyerő) érkező kivonatok vagy akár teljes szövegek alapján arra érdemesnek tartom az adott információt. Magam szerkesztem online “újságomat”, bármikor átalakíthatom, új forrásokat adhatok hozzá: végsősoron a lényeg az, hogy egyszerűbbé teszi az életem hírfogyasztásra és tájékozódásra vonatkozó részét.

A linkeket sem papírra írogatom, sőt, még a “Kedvenceket” vagy “Könyvjelzőket” sem nagyon használom: linkgyűjtőt használok, ami azért jó, mert bármikor, bárhonnan hozzáférhetek az ott tárolt információkhoz – lehetetlen “otthon hagyni” valamit, vagy ha gond van a géppel, akkor sem tűnik el semmi (hacsak a szolgáltató be nem mondja az unalmast…). Nem tudom, ki hogy van vele, jelenleg lubickolok az online életben, olyannyira, hogy nem titkolt szándékom erről kurzust is tartani majd – persze nem magáról a “lubickolásról”… Még a jövő zenéje, de remélem, lesz rá alkalmam egyszer.

Most pedig irány vissza az “irodába”, finisben a könyv írása, megjöttek a Major Paperek is, és holnap az államvizsgák is elkezdődnek. Plusz belekezdtem egy újabb “eszement” könyvbe – majd beszámolok erről is. Majd “csiripelek”, ami ugyan sokak számára érthetetlen és megmagyarázhatatlan jelenség – nyilván az is, de jó… 🙂

Standard