digitális, könyv

Nyomtatott könyv + e-könyv = a vásárló boldog

Minden évben hallunk arról, hogy a karácsonyi muszáj-mindent-megvennem-és-elköltenem-a-megtakarított-pénzem lázas időszakban végre felpörög a honi e-könyves piac, megtörténik a nagy áttörés, hiszen már eleve olyan magas az olvasásra alkalmas eszközök penetrációja, hogy az húzni fogja magával ezt a szegmenst. Aztán minden évben jönnek a halk, kijózanító adatok, amikből kiderül, hogy most még épp nem történt meg a várva várt fellendülés, de jövőre minden bizonnyal elkerülhetetlen lesz. Utána jönnek a szokásos mantrák az ÁFA és a technikai problémák aspektusában (nagy részük jogosan persze), és tovább pörög az illegális letöltéseket kínáló oldalak forgalma, az ördögi kör bezárul. Pedig lehetne másképp is, mert ugye máshol sincs feltétlenül húsipari termékből a kerítés.

Hadd citáljam ide a Verso példáját, amit én speciel kifejezetten követendőnek tartok, mert úgy vélem, alkalmas arra, hogy odaédesgesse a kedves olvasót a portékához, és ne akarjon rosszat a kiadónak azzal, hogy inkább illegálisan keresgél. Először is: eleve kifejezetten kedvező árképzéssel dolgoznak, ami azt jelenti, hogy a tudományos szakkönyvek piacán az alsó régióba pozicionálják a könyveket. Egy átlagos puhafedeles kiadványuk £20 alatt van, de ebből permanens kiadói engedménnyel lejön kb. 20-30%, ami már tényleg olyan határra tolja az árat, ahol az embernek már nincs pofája illegalizálni – de jön a trükk: az egyébként kicsivel a puhafedeles ár alá kalkulált e-könyv ingyen jár annak, aki a – hoppá: ingyenesen házhoz szállított – puhafedelest megvásárolja. DRM nélkül, digitálisan vízjelezett, személyre szóló e-példányt kap a vásárló abban a pillanatban, hogy megtörtént az utalás, mert a kiadó szerint az jár neki. A mellékhatás is egyértelmű: nyilván ki lehetne purgálni a személyre szóló azonosítót az ajándék kötetből, de 1) ajándékot nem illik továbbadni; 2) nem fogok azzal a kiadóval kiszúrni, aki engem (a pénzem, az érdeklődésem, a törzsvásárlói státuszom) megbecsül. Hogy mennyire megbecsül, és hogy mennyire komolyan veszi a Verso az egészet, az csak 2014 utolsó hetében derült ki: 90%-os engedményt adott minden elérhető e-könyvére! Ez azt jelentette, hogy nagyjából 3000 forintból 12 db tudományos szakkönyvet vásároltam, ami ráadásul igényesen formázott, rendesen megmunkált e-könyves formában érkezett azonnal a Kindle-re!

Utánanéztem azért – nem tagadom meg magam -, hogy ez milyen hatással van a jól ismert, ilyesféle kiadványokra specializálódott torrent oldalakra, vagyis mikor jelennek meg a Verso kifejezetten e-könyvből készített torrent verziói. Nos, talán nem nagy meglepetésre, ezek a kiadványok nem jelennek meg ezeken a lelőhelyeken! (Ugyanezek a címek más, pdf-ből szkennelt változatai persze hozzáférhetőek, de az e-könyves formátumok nem kerülnek fel.) Kimondhatjuk tehát, hogy ha egy kiadó komolyan gondolja az e-könyves terjesztést, megbecsüli a vásárlót, és van életképes – értsd: üzletileg kifizetődő – elképzelése arról, hogy is lehet ezt levezényelni, akkor igenis van szer az illegális terjesztés ellen. Az a vásárló ugyanis, akit komolyan vesznek, kvázi folyamatosan jutalmaznak, akit felnőttként kezelnek, akiben megbíznak, bizony nem fogja torrentre tölteni a kiadó könyveit. Következésképpen, amit beleforgat az eladásokba, a terjesztésbe, az mégis megtérül a végén – arról nem is beszélve, hogy hűséges vásárlókkal bővíti a klientúrát. Lehet tanulni!

Standard