digitális, könyv

Nook Color kontra Kindle, avagy mi, merre, meddig?

Itthon annyira nem hallunk a Barnes & Noble új dobásáról, a Nook Color-ról, de az USÁ-ban óriási hype-ja van – természetesen folyamatosan a jelenlegi kedvenc, a Kindle első valamire való kihívójáról van szó, vagyis a Nook e-olvasó új generációs készülékéről. A fő argumentum mellette többnyire a színek és az érintőképernyő: állítólag kényelmes a navigáció, a színes könyvek, pláne a magazinok hihetetlen élményt nyújtanak. Mivel a Nook Color-t kézbe nem tudtam még venni, így saját tapasztalatról sajnos nem tudok beszámolni, de e-olvasóként az én elvárásaim szerint máris nagy bukta a szerkentyű – és most nem a savanyú a szőlő effektus mondatja ezt velem, sőt az sem, hogy a Kindle addiktív hatása alatt vagyok, amióta csak megérkezett. Az egyik legfontosabb innováció az én szememben (és az én szememnek) e-olvasók tekintetében az e-tinta – ennek a legszebb megvalósítását élvezhetjük a Kindle esetében. Nincs háttérvilágítás, nem fárasztja, nem terheli a szemet jobban, mint a papírra nyomtatott szöveg olvasása. Ezzel szemben a Nook Color érintőképernyője éppolyan háttérvilágítással érkezik, mint egy tablet, ami nyilván szép képet eredményez, fantasztikusan élvezhető színekkel – éppen csak az e-olvasó megkülönböztető jegyét veszíti el a gép. Megjegyzem, az érintőképernyő vonzó, jó dolog – speciel nekem nem hiányzik különösebben a Kindle-ből, de ha lenne, nyilván örülnék neki. Mivel a Nook Color háttérvilágítással működik, ez nem csak a szemre van hatással, hanem az akkura is: míg a Kindle vígan el van két-három hétig egy töltéssel, addig a Nook Color bizony nyolc óránál tovább nem bírja. Az Android OS (2.1-es, vagyis nem is a legújabb) is vonzó lehet – bár ugye alkalmazások tekintetében ne tessék sokat várni a Nook ezen készülékétől, hiszen bár tablet-nek néz ki, mégis e-olvasónak gondolják.

Bármiféle saját tapasztalat nélkül is ki tudom mondani: ha már ilyesmi szerkentyűre fájna a fogam, akkor valami “rendes” tablet-re ruháznék be – az iPad akkor már meggyőzőbb, ráadásul azon is kényelmesen lehet olvasgatni, csak emellett másra is használható (ha már színes-szagos eszközről van szó). Nekem kicsit félremegy tehát az a trend, amit a Nook Color igyekszik erőltetni – nem azért mert biztos rossz, hanem mert nem arra van kitalálva, amire mondják, hogy tervezték. Éppen ezért felettébb szimpatikus a Kindle: az, aminek tervezték, az, aminek mondják – és az, amire használom. Nem több, nem kevesebb. Ezt hívják telitalálatnak.

Standard