digitális

Netbook + Xubuntu

A kis első generációs netbookom (igazi matuzsálem, Asus EeePc 1000H, még Windows XP-vel érkezett) mostanság kezdte nehezen futtatni a Windows 7-et, ami immáron két éve hozta a formáját meglepően jól, így válaszút előtt álltam: vagy újratelepítem a Windows-t, vagy veszek egy nagy levegőt, és folytatom az átállást Linuxra. Az irodai gépemen már jó ideje dual bootban fut a Windows 7 és az Ubuntu, így egyáltalán nem tartottam attól, hogy az ismeretlenbe kell fejest ugranom, tehát határozott mozdulattal nyúltam is egy USB-ért, amit bootolhatóvá varázsolt az UNetbootin, és meglepően gyorsan köszöntött is az Ubuntu. Egy hétig gyűrtem is, de be kellett látnom, hogy sajnos akár mennyire is gyorsult a Unity felület, korántsem a netbook gyengébb specifikációjára van kitalálva: időnként olyan szinten belassult, hogy a Windows 7 legdurvább kedvében sem tudott ilyet produkálni, így világossá vált, hogy ennek ebben a formában nincs értelme. Viszont ha már megszoktam az Ubuntut, akkor kipróbáltam az egyik kis tesót, s lőn, a Xubuntu gyönyörűen, gyorsan, frissen teszi a dolgát, nincs útban, kényelmes, ügyes, igényei sincsenek. Pedig nekem vannak.

Az első dolog, ami szégyen szemre távol tartott a Linuxoktól az a megjelenésük volt. Mind a mai napig nem értem egyébként, hogy miért csak napjainkban kezdtek foglalkozni azzal, hogy például a Windows külalakján edződött felhasználót igenis taszítja a csiszolatlan felhasználói felület – és itt most nem arról van szó, hogy a Linux sokaknak még mindig a parancssor rémét sejteti (ami egyébként egyáltalán nem rém, én speciel annyira megszerettem, hogy ha lehet, a rendszerfrissítést is ott futtatom), hanem például arról, hogy egy szöveges dokumentum betűi igen furcsán, “szőrösen” jelennek meg. Igen, nyavalygás, de ez van. Igen, van némi élsimítás, de ugye ez messze van a clear type igényességétől (vagy a Mac esztétikájától). Úgyhogy csak gyorsan, azoknak, akiket ez a rész tartana távol a váltástól: van megoldás, nem is akármilyen.

Egyrészt simán telepíteni lehet a Windowsban megszokott betűtípusokat (most az open source felkent papjai csendes imára vonuljanak balra el), majd szépen előszedni a terminált és bepötyögni néhány rövidke parancsot, amivel egy háttéralkalmazást telepíthetünk, ami többféle élsimítást is képes renderelni – innentől kezdve pedig egy szavunk sem lehet! A Microsoft betűtípusokat korábban a szoftverközpontból is le lehetett tölteni, de onnan már kivették, így jön a terminál:

$ sudo apt-get install ttf-mscorefonts-installer

Ennyi. Utána jön a szépészeti beavatkozás második része, aminek során telepítjük az Infinality csomagot, amivel a Linuxos és az Infinality megjelenítés mellett OSX, OSX2, Windows 98, Windows XP or Windows 7, de akár iPad jellegű emulációt is beállíthatunk. Így kell eljárni: ismét a terminált indítjuk, és szépen sorban kiadjuk ezeket a parancsokat:

sudo add-apt-repository ppa:no1wantdthisname/ppa
sudo apt-get update
sudo apt-get upgrade
sudo apt-get install fontconfig-infinality

Ha ez megvan, akkor szépen újraindítjuk a rendszert, és jöhet a finomhangolás:

sudo bash /etc/fonts/infinality/infctl.sh setstyle

Itt csupán annyi a dolgunk, hogy a kilistázott módozatok közül kiválasztjuk a nekünk tetszőt, annak a számát megadjuk, enter, és újraindítás – máris megváltozott a külcsín. Persze az Infinality többre is képes, de könnyű belátni, hogy ilyen egyszerű módon már annyit tudunk variálni a rendszer megjelenésén, ami több, mint kielégítő. Na, innentől egy szavam sem lehetett, ezért marad a Xubuntu, ha már ilyen jól megvannak a netbookkal. (Legközelebb azt is megmondom, milyen szövegszerkesztőt használok!)

Standard