blog

Nesze neked multikulti 2

Pascal BrucknerAz Áœtközések című kitűnő film kapcsán írtam anno a Filmkultúrában egy cikket, amelyet Slavoj Zizek néhány meglátására alapoztam többek közt, és ami a multikulturalizmus ideológiájának álszentségét volt hivatott ostorozni. Érdekes volt, hogy kaptam érte hideget-meleget, de csakúgy, mint a film, a cikk is legalább szóra bírt némelyeket – ez volt a cél. Ma a _Metazin_on olvasom, hogy egy francia filozófus, bizonyos Pascal Bruckner saját, franciaországi kontextusában, politikai felhangokkal tesz hasonlóakat (német lapban… de angolul is olvasható…). Éppen ideje a csipanyitogatásnak.

A filozófus azért ragadott tollat, hogy megvédje Hirsi Alit, az iszlám fundamentalizmus ellen harcoló politikust Ian Buruma és Timothy Garton Ash kritikájával szemben, és egyúttal lerántsa a leplet a multikulturalizmus képmutató apostolairól – írja a Metazin. Bruckner azt állítja ugyanis, hogy „Ez a multikulturalizmus paradoxonja: minden közösségnek egyenlő bánásmódot követelnek, ugyanakkor az adott közösségek tagjaitól megtagadják annak lehetőségét, hogy szembehelyezkedjenek a közösség szokásaival. Vagyis elismerik az egyént elnyomó csoportot. Az identitás győzedelmeskedik az állampolgári jogok fölött. Sőt, a különösség iránti tisztelet nevében az egyént bebörtönzik az etnikai és faji hovatartozása szerinti csoportba. Az angolszász multikulturalizmus talán nem is több a legalizált apartheidnél.”

Az eset Bruckner számára bizonyítja, hogy az “angolszász multikulturalizmus”, pontosabban a kifejezés mögött megbúvó politikai-ideológiai meglátások és elméleti rendszerek egészen egyszerűen nem működőképesek. Számára a megoldás egyértelműen a zéró tolerancia, amit jelenleg Franciaországban igyekeznek minden szinten érvényesíteni (ugye emlékszünk még a fejkendős incidensekre?). Borzasztó nehéz ebben a kérdésben okosnak lenni, a Metazin imígyen konklúdál:

Lehet, hogy ez a multikulturalizmus igazi paradoxonja. Hogy tudniillik sem a kulturális különbségeket elismerő, sem az asszimilációt erőltető modellek nem működnek jól.

Csak hogy még egy zizeki példa álljon ehelyütt: talán a fájdalmasan őszinte, határozott, vagyis egyértelmű etikai alapokon nyugvó viselkedés előremozdulást hozhat. Csak azt nem tudom, hogy merre van az az előremozdulás… Másképpen mondva, az több alkalommal és (számomra legalábbis) végérvényesen bebizonyosodott, hogy a multikulti ideológia pusztán lepel. De hogy mi van a leplen túl?

Standard

Nesze neked multikulti 2” bejegyzéshez ozzászólás

  1. A WordPress Mo-on keresztül jutottam el ide (mint régi “wordpresser”) és nagyon érdekesnek találtam az írásodat. Magát a filmet nem ismerem, de régi filmrajongó vagyok, annak idején gyüjtöttem a Filmkultúra és a Filmvilág számait. Mégis, most engem elsősorban az általad felvetett “multikulturalizmus” illetve az abból következő vagy azzal összefüggésben levő problémák érdekelnek.

    Érdekes volt, ahogy a hivatkozásaidon keresztül – Pascal Bruckner, Hirsi Ali majd Derrida – eljutottam a posztmodernizmusig, amellyel kapcsolatban a közeljövőben szeretnék majd írni a blogomban, a Postmodern Essay Generator és a Alan Sokal – “Social Text Affair” féle skandallum kapcsán.

    Kiderült azonban, hogy amit eredetileg csupán kis irodalmi csipkelődésnek szántam, egy sokkal szélesebb kontextusban egy engemet már hosszú évek óta gyötrő problémához vezettek, amiben a globalizmus, a multikulturalizmus, a politikai korrektség, a feminizmus, az iszlám, stb és ezeknek összes politikai hozadéka mind megjelentek.

    Úgy érzem, hogy mára kialakult egy olyan átfogó ideológiai trend, amit én jobb híján, de nem minden malícia nélkül “balfasizmusnak” nevezek, ami ellen ellenálhatatlan kényszert érzek, hogy fellépjek, mivel ez a “trend” kisajátított, “elrabolt” minden “általános értéket” és sötétebb diktatúrát készül megvalósítani mint amitől Orwell valaha is rettegett. (Megjegyzem, a terminusnak nincs köze a tényleges politikai nézeteimhez.)

    Van egy sajátos megközelítésem a dolgokhoz, amit én szeretek “tudományosnak” nevezni, amennyiben bármilyen adott problémát igyekszek valódi tudományos kutatásokra, megközelítésekre alapozni és az elsődleges és mindenekfeletti célom a feszültségek enyhítése, nem a szítása. Ezért már hónapokkal ezelőtt bejegyeztettem egy domain-t, (thefirstworldgovernment.net) – azt hiszem, ez elég sokat elmond – aminek a megindítását már hónapok óta halotgatom, mert időközben rájöttem, hogy a “projekt” messzire meghaladja mind a képességeimet, mind az erőforrásaimat. Ugyanakkor mindenféleképpen szeretném a “szárnyaira bocsátani” ezt a dolgot, mert látok benne fantáziát.

    Szeretném kérni a véleményedet, a tanácsodat ezügyben.

  2. Az általad emlegetett témákat számomra legszimpatikusabban Slavoj Zizek feszegeti – még akkor is, ha nem mindenben értek egyet vele. A projekteddel kapcsolatban pedig persze, beszéljünk, érdeklődéssel hallgatom/olvasom, mit tervezel 🙂

  3. Köszönöm a gyors választ és elnézést kérek a “félrecímzésért” a contact-ban. Épp tele volt a fejem valami mással 🙂
    Igen, Zizek-hez is eljutottam, sajnos nem ismertem idáig.

    Megpróbálom összefoglalni az elképzeléseimet (röviden) és levélben elküldöm majd neked.

    Előre is köszönöm az érdeklődésedet

Hozzászólások lezárva.