blog

Nem árt, ha tudod egy focicsapat névsorát

Kiadatás A dél-afrikai Gavin Hood a mostanság divatos politizáló-kritizáló hollywoodi sodorból küldi képes narratíváját, amivel nyilván elgondolkodtatni, provokálni kíván, de azért csak finoman, nehogy megülje a kedves néző gyomrát. A Kiadatás valójában egyszerű, jól bevált receptre épül: adott egy rendes családapa, akinek egy hibája van, mégpedig a származása. Emiatt, és persze az amerikai terrorpánik csúcsaként emlegetett törvény, amely lehetővé teszi a CIA számára, hogy amerikai terroristagyanús állampolgárokat külföldi börtönökben hallgassanak ki – nyilván az ottani módszerekkel (ugyebár nem olyan régen mifelénk is felröppent a hír, miszerint errefelé is lennének ilyen börtönök) -, nem száll le arról a gépről, amire felszállt, és egyszerűen minden nyom, ami arra utalna, hogy elindult hazafelé, elvész.

Eddig nem is lenne elbeszélésileg gond: szokványos, de ügyesen megkomponált indítás, családi idill, hazafelé tartó apa, szépen komponált, jól bevilágított képek, reptér, fel- és leszállás, és akkor hirtelen minden megváltozik. Mindeközben valahol Egyiptomban bomba robban, megöli a CIA ottani első emberét, akinek helyét egy egyáltalán nem operatív akciókra kiképzett elemző (Jake Gyllenhaal) veszi át, és innentől sejteni is lehet, hogy nem egy szokványos ügymenetről lesz szó. És tényleg. Míg a feleség (Reese Witherspoon) igyekszik minden ismerős segítségére apellálva megtudni, egyáltalán hol lehet a férje, addig egy egyiptomi börtönben zajlik a kiadatást (merthogy a kiadatás az, amikor a terroristagyanús figurát úgymond kiadják – gondolom – az anyaországnak, hogy ott hallgassák ki) követő vallatás.

A gyönyörűen komponált képek lassú hömpölygése nyilván nem képes felturbózni a sztorit, így a színészekre marad, hogy valamivel túllépjenek a hasonló jellegű és témájú filmek kliséin. Ugyanis a film tényleg nem tud semmi újat felmutatni, kivéve talán két dolgot: az egyik, hogy szorult helyzetben az ember életét megmentheti, ha országának válogatottját névsorszerűen fel tudja idézni (ez akkor kell, amikor a vallatás elviselhetetlenné válik, az ember megtörni látszik, és hirtelen neveket kezd átadni a vallatónak); a másik pedig egy nagyon ügyesen altatott elbeszélési technika, ami a végére felébreszti a nézőt, ugyanis az egyik párhuzamosnak vélt cselekményszál valójában megelőzi magát a bemutatott fő cselekményt. Áœgyes, kétségtelenül. Kár, hogy több innovációra nem futotta.

Standard