blog

Ne légy balek!

Hugh laurie: A balek Aki nem balek, az nagyon gyorsan elolvassa Hugh Laurie könyvét, mely a magyar keresztségben A balek címen fut (ami persze nagy ugrás az egyébként többet sejtető eredeti The Gunseller címhez képest). Ne tévesszen meg senkit az összegányolt, hihetetlen amatőr borító, a szerző Dr. House-ból nyúlt arcképe, és a gyanúsan sok dicséret, amit a hátoldal felvonultat! Tessék egy picit félretenni a bölcsészesre vett “ha mainstream, már nem is érdekel” című szövegeléseket, mert kivételesen örömteli, ha egyébként olyanok is belekóstolnak a szövegbe, akik nem tennék, ha nem lenne doktor háúz.

Vagányság, önirónia, humor, nyelvi és cselekményvezetési lelemény, akció, bűnügyek – minden megtalálható a regényben, mégpedig ízléssel mérve, okosan, átgondoltan tálalva. A világ leghülyébb, ugyanakkor legdörzsöltebb és balekságával együtt legelnyűhetetlenebb, leglevakarhatatlanabb (ha van egyáltalán ilyen szó vagy szóösszetétel a szótárakban – egyébként meg kit érdekel?!) piti bűnözője, Thomas Lang nem hétköznapi történetével örvendezteti meg az olvasót a kötet, ami már eleve csavarosan indul (amennyiben a karcsavarás csavarossá válik annak ürügyén, hogy az elbeszélő a különböző kartörési szisztémák rövid leltárát követően jelzi, ez esetben éppen az ő saját karja van egy izomagy szorításában), és csak még bonyolultabbá válik furcsa figurák megjelenésével, és még annál is furcsább összeesküvések felszínre kerülésével.

Nem lehet egyszerű krimiként olvasni, mert egy hétköznapi kriminél az ember nem röhögi szét meglehetős rendszerességgel (kb. oldalanként) és intenzitással (térdcsapkodás is beleértendő bizonyos esetekben) a betűfaló nyakonülőjét. Kötelező szöveggé tenni, Fry mellé helyezni az irodalmi pantheonban – úgyis jól el lennének együtt arra felé is… 🙂

Standard