film

Ne bőszítsd fel apucit!

Elrabolva Párizs veszélyes hely, tele sötét fazonokkal, akik fiatal lányokra vadásznak, és ki ne tudná ezt jobban, mint Luc Besson, aki az Elrabolva című film egyik írója. A jól láthatóan Bourne-stílusban fogant dolgozat olyan társadalmi kérdések kontextusában igyekszik akciófilmet prezentálni, mint az emberkereskedelem, a prostitúció, valamint a kisebbségek helyzete a mai Franciaországban. No persze nem merül el a kérdések boncolgatásában, még csak a felszínen sem karcolgatja túlságosan erősen a kérdésköröket – nagy valószínűséggel bele is törne a bicskája. Ehelyett egy vérbeli akciófilmet kapunk, keresetlen egyszerűséggel tálalva, amolyan sallangmentesen, aminek azért annyi hátránya mindenképpen van, hogy a sztori tucat mivolta is meglehetősen jól látható. Adott egy apa, aki nemrég vonult nyugdíjba a CIA-tól, és éppen rendezni szeretné kapcsolatát 17 éves lányával, aki viszont éppen Párizsba készül barátnőjével. Apuci nehezen engedi el lányát, a beívódott paranoia rendesen dolgozik, és – mint ahogyan az ilyen esetekben lenni szokott – nem hiába parázott. Szinte még le sem száll a repülő, és a leányzó gonosz albán emberkereskedők markában vergődik, hogy aztán eltűnjön a prostitúció illetve egy arab sejk bárkájának mélyén. Persze apuci fogja magát és egyszemélyes dózerként ledarálja az alvilágot és az azzal lepaktált államvédelmi szerveket is, hogy végül hősi happy endet produkálva mindenki megnyugodhasson.

Liam Neeson alapvetően kitűnő választás volt, hiszen fizimiskája, egész lénye hitelessé teszi a kissé hiteltelen akciót (a nyelvi akadályoktól kezdve szinte minden jelenetben találhatunk valami olyasmit, amire rögtön rámondjuk, hogy “na, ne!”, ám Leeson-nak elhisszük). A film az, aminek mutatja magát, egy fikarcnyit sem próbál több lenni, éppen ezért a saját maga számára kitűzött célt simán teljesíti is: ráadásul rendkívül jól sikerült eltalálni a Bourne-féle vágástechnika és a tradícionálisabb tempó közötti rést, ami külön élvezetessé teszi a film majd’ minden percét. Ettől még persze korántsem lesz az év, vagy akár a hónap filmje, ám az érzelmi, személyes szál megeteti a nézővel a gyermekéért küzdő apa abszolút irreális sztoriját, és kitűnő másfél órás szórakozást nyújt. Valószínűleg a tempó, a vágás és Neeson működteti a filmet, mert a sok klisé egymásra történő halmozásából nehéz lenne kiskubizni, hogy mi más lehetne a hunyó. Mondjuk azért a sztereotip albán emberrablók igazán figyelhetnének, hogy ha sztereotip amerikai lányt rabolnak, nehogy kifogjanak valami sztereotip titkosügynök felmenővel rendelkezőt, pláne olyat, aki nyugdíjasként épp rá is ér kislánya után repülni Párizsba, hogy ott egy hadseregnyi kiképzett sztereotip testőrt, és a továbbra is a Taxi szériájából szállított teljesen imbecil, sztereotip rendőrséget is úgy vegye teljesen hülyére, hogy közben még vigyorogjunk is, és drukkoljunk, hogy tovább, tovább!

Furcsa, de boncolgatva, elemezgetve a filmet semmi érdekes, semmi új, semmi, de tényleg semmi nincs benne. A moziban ülve azonban valamitől működik – és Besson, úgy tűnik, kitűnő érzékkel találja illetve választja meg a témáit, filmjeit. A rendező, Pierre Morel nagyszerűen végzi mesterségét: elejétől a végéig kitűnő iparos munkát tett le az asztalra, s mindezt úgy, hogy a költségvetés szűkös kerete miatt mindenféle számítógépes effekt-park és világon átívelő tobzódás nélkül valósította meg.

Standard

3 thoughts on “Ne bőszítsd fel apucit!

  1. Szilárd says:

    Emlékszem ezt a filmet úgy néztem meg, hogy előzetesen csak annyit tudtam róla, hogy Besson keze van a dologban. Az utóbbi időkben ez nem feltétlen jelentett garanciát bármi jóra, de azért a régi idők emlékére belevágtam, és hosszú idő óta ez volt az első akciófilm, amin izgultam… Klisék ide vagy oda, engem megnyert!

  2. Hmmm… Csatlakozom: Amikor megnéztem, én is úgy néztem meg, hogy nem tudtam mi ez az egész, sőt úgy választottuk ki a filmet, hogy közeli moziban, adott idő intervallumban fusson, szóval lehetett volna más is. 🙂 Amikor az Imdb-n megnéztem hogy mi lesz, amit meg fogunk nézni, akkor igazából inkább Liam Neeson ragadot meg, én kimondottan érdekesnek találtam azt, hogy ő egy akciófilmben szerepel, mert azért ilyen nem sok van. Végeredményben viszont szerintem nagyon-nagyon jó volt, én mondjuk 10-es skálán 7-et legalább adnék rá, tetszett igazán. Az meg, hogy egy film tele van klisékkel, meg hogy a főhös nem fárad el soha és hidakról ugrik hajókra szerintem ma már általános az amerikai filmekben, szóval ezzel eggyütt lehet élni, meg minden…

  3. Stilgar says:

    Én elolvastam róla a VOX cikkét, de hálistennek ki is ment a fejemből az egész; bevallom, a moziban ülve még a sztori vázára is alig emlékeztem. 🙂 De nem baj! Minden logikai bukfenc ellenére (karcolás nélkül túlélt ugrás a hídról, háááát…) igazán élvezetes volt, és Neeson tényleg egymaga vitte a hátán a filmet – a kínzásjelenet igazi csúcspont, ritkán látni őt ekkora szemétládának (belátom, a Batman Beginsben gyengécske kis főgonosz volt). Pörgős, izgalmas film volt ez, nekem jobban bejött, mint a kettedik Bourne-menet. És Leland Orser kis szerepének külön örültem, ő az egyik kedvenc karakterszínészem!

Comments are closed.