blog

Mozikaptár döngicséléssel

Hirtelen felindulásból történt, hogy a gyermeknek kipipáltuk élete első moziélményét, ami nagyon jól sikerült, pedig nem nagyon volt idő felkészíteni a kis lelkét arra, ami ott várja a szokásos három komponens ismételgetésén túl: nagy kép, nagy hang, és sötét. Mondanom sem kell, el volt bűvölve, de egy cseppet sem zavarta semmi: olyan természetesnek vett mindent, mintha a moziban nőtt volna fel. Mivel a mai gyerkőcök már Pixar-animációkon nőnek fel, nehéz nekik újat mutatni, és a Mézengúz című dolgozat nem is tudta überelni a Jégkorszak és a Shrek sziporkáit – legalábbis ifjú nézőink reakcióit elvizslatva. A felnőttek ugyanis általában véve igen jól szórakoztak a John Travoltás, Larry Kinges, Ray Liottás cikizéseken, valamint a szokásossá vált szóvicceken, de ezek nyilván kevésbé szűrődtek át a figurák bűvöletében leledző ovitöltelékek akcióéhes membránjain.

Amint a kis részletből is kivehető, látványos és humoros részekkel igyekeztek teletömni a filmet, amit a közönség nyilván díjazott is, ám ezek a mozglmasabb részek sem tudták feledtetni a sokszor lapos, érzelgős, netán kioktatós, didaktikus részek túltengését – amit egyébként három és fél éves kritikusunk mozgolódással vegyes “most van vége?” kérdésekkel bírált. Logikai és következetességi bukfencek is sorra nyomultak az orcánk elé, nem beszélve a természeti katasztrófa beálltát elhintő magyarázatok sekélyességéről (bár ez nyilván a legkevésbé sem érdekelt senkit, azért mégiscsak megérte volna jobban kidolgozni az egyébként is emlegetett ide-oda szállongó rovarvilág szerepét beporzásilag…).

Mindettől függetlenül szerethető film a Mézengúz, nem is akarja magát komolyan venni (nem is lehetne persze), nem is akar többet egy matinényi szórakoztatásnál – és ezt a célt sikeresen teljesíti is. Ha belegondolok, hogy állítólag az én első moziélményem a 101 kiskutya volt, és az első maradandó, agyambaégett mozijelenetek a Hófehérke és a hét törpe valamint az újkígyósi fapadon végigbámult full Ben Hur emlékképei, akkor azért azt kell mondjam, nagyot fordult a világ. De nem baj az.

Standard