film

Mostanában láttam

A vizsgaidőszak lassú (nagyon lassú) lecsengésének megfelelően a héten és azt követően a hétvégén elkezdtem átállni filmnézegetős üzemmódra, így hirtelen annyi filmet láttam mostanság, hogy lehetetlen lenne külön beszámolni róluk – és persze nem is feltétlenül érdemes. Az érdekessége a filmáradatban való pancsolásnak talán annyi, hogy a magyar filmek kimagaslóan jók voltak hollywoodi társaikkal szemben (persze szubjektív válogatásról van ehelyütt szó, tehát semmiképpen nem mernék trendekre következtetni). Még múltkor abszolváltuk a Kaméleon című Goda Krisztina által elkövetett dolgozatot, ami meglepően jól sikerült (szokásomhoz híven ezt a filmet sem a legnagyobb hype jözepette láttam), sőt, kifejezetten élvezetes alkotás. Ha Nagy Ervin alakítása nem lett volna ennyire szenvtelen, talán pergősebbre, élménydúsabbra sikeredik – de az is igaz, hogy akkor a kaméleonság maga kerül veszélybe, hiszen csakis ezzel a langyosvíz jellegű figurával lehet feltűnésmentesen beépülni mindenféle környezetbe. Mindenesetre ehhez képest a megtekintett álomgyári filmek (köztük pl. a Nők, a többire meg már nem is nagyon emlékszem…) alulról súrolják a nézhetőség kritikus határát. Az Amikor megáll a Föld dolgozatát a minap kettesre értékeltem, de csak a nagyon zöld üzenet és a vizuális megoldások, illetve leginkább az óriás robot miatt, máskülönben eleve bukás. Aztán a hétvégén jött még három film: a Zsenikém – Az ügynök haláli, A mágus és A nyomozó, amit aztán tegnap A felolvasó követett. Menjünk szépen, sorban.

A Zsenikém arra vállalkozik, amibe már tucatnyi film méltán belebukott: paródiát készít tipikusnak vélt kémfilmek kliséit felhasználván, aminek persze legalapvetőbb eleme talán az, hogy a kliséket túl komolyan véve rámutat azok teljesen röhejes mivoltára. Nem vártam sokat a filmtől, ám meglepően leleményesre és fordulatosra sikeredett – a célját mindenesetre sok más filmmel ellentétben tökéletesen elérte: szórakoztatott. Ritka ez manapság az erőltetett bohóckodásokkal teli paródiának csúfolt filmek világában, meg kell becsülni! A mágus már más tészta: itt bizony lét és nemlét, moralitás és egyéb fajsúlyos kérdések lebegnek a levegőben a monarchia idején játszódó, nagyon igényesen fényképezett filmben, melynek főbb szerepeiben Edward Norton, Paul Giamatti és Jessica Biel tűnik fel. Szépen építkező történet, amit mondjuk úgy minimum 20-30 perccel lehetett volna rövidebbre vágni annak ellenére, hogy így sem volt unalmas – néhol belassít, és nem feltétlenül jól osztja a cselekményesítés időbeosztását, ritmikáját. A ritmus mostanában egyébként is mostoha gyermeke a filmgyártásnak, pedig Bíró Yvette is megírta, milyen alapvető összetevőről van szó.

Gigor Attila azonban mintha telibe trafálna A nyomozó című filmjével, mert nagyon nehéz lenne hibát találni benne – pontosabban az embernek eszébe sem jut, mert minden annyira klappol, annyira leköti a figyelmét, hogy erre egyáltalán nincs ideje és esélye vállalkozni. Kissé groteszk, abszurd, hihetetlenüül vicces és kitűnő dialógusokkal, fantasztikus alakításokkal, amelyek közül persze a kórboncnok Malkáv Tibort alakító Anger Zsolt tikkjeiért már eleve díjözön jár! Nálam magasan veri a teljes magyar filmes mezőnyt az elmúlt időszakban, és bátran küldeném Oscar-közelbe is (bár, mint tudjuk, a Kaméleon indul). Kitűnő, emlékezetes film – és ez a lényeg: emlegetni fogjuk még sokat!

A nagy díjesővel érkező A felolvasó azonban nem verte ki a biztosítékot: néhol kifejezetten vontatott, szépelgő adaptáció, amit valójában csak Kate Winslet elmondhatatlanul profi alakítása ment meg attól, hogy tucatmozivá silányuljon – már elnézést. A kényes témát feszegető, moralizáló alkotás szerintem kifejezetten a felszínt karcolgatja többnyire, főképpen a tematikába illő filmekkel összemérve, az a néhány pillanat, amikor azonban sikerül zsigeri pillanatokat szereznie, kifejezetten Winslet alakításának köszönhető, az ő karakterformálása az, ami elhitetné a nézővel a tragikum valóságát – a film egésze azonban ezt sajnos nem hagyja érvényesülni igazán. Kár érte.

Standard

2 thoughts on “Mostanában láttam

  1. A Kaméleon tényleg jó lett, nemrég láttam én is. Egy idő után viszont már kezdett olyan érzésem lenni, hogy ekkora mázlija nem lehet az embernek, hogy ne bukjon meg semmin, de a végén azért kiderült, hogy nem is a főszereplő irányított. 🙂

  2. Stilgar says:

    Engem komolyan érdekelne, hogy a Kaméleon azért indul díjmezőnyben, mert jobb, mint A nyomozó, vagy mert nagyobb a hájp. Én csak az utóbbit láttam (de szerencsére moziban), és az tényleg lebilincselő volt.

Comments are closed.