blog

Most akkor látjuk, vagy nem látjuk?

Mármint látjuk a másodperc tört részéig bevillanó képet a pergő képsorban, vagy – ahogy eddig komoly kutatásokra alapozva hallhattuk – csupán téveszme illetve közhiedelem? Az Index arról tudósít, hogy londoni University College kutatócsoportja szerint mégis van valami a dologban, amit most MRI-s vizsgálatokkal is bizonyítanak.

A kutatásban résztvevő hét kísérleti személy piros-kék szűrős szemüveget viselt. A kutatók szemükbe hétköznapi tárgyakról, például vasalóról készült halvány képet vetítettek, másik szemükbe erősen villogó fényt. Utóbbi miatt a halvány képeket tudatosan egyáltalán nem vették észre a résztvevők.
Eközben egyszerű feladatokat kellett végrehajtaniuk, mint kiválasztani egy T-betűt egy betűsorozatból, illetve nehezített feladat is volt, olyankor egy fehér N, vagy egy kék Z betűt kellett kiválasztani.

Az eredmény az lett, hogy az agy észlelte és regisztrálta a halvány képeket, míg a kísérleti alanyok erről nem tudtak beszámolni, pontosabban azt mondták, nem láttak a villogó fényen kívül semmit. Az összetettebb feladatoknál viszont az MRI sem mutatott ki semmiféle mellékzöngét.

“Ami érdekes ebben a kutatásban, hogy bebizonyosodott, az agy észleli azokat a dolgokat, amit a személy nem. Az agy nyitott arra, ami körülötte történik, így ha van “tartalék kapacitása”, a szubliminális tevékenységet is feldolgozza” – mondta Dr. Bahador Bahrami, a University College kognitív tudomány tanszékének tanára.

Persze kérdés, hogy a nézői tevékenység összetett, vagy teljesen szimpla tevékenységnek minősül: vagyis a 24 képkockába beillesztett villanásnyi kép eljuthat-e az agy látóközpontjába, hogy hatást fejtsen ki, vagy nem? Lebutítva a kérdést: elfoglaljuk-e az agyunkat annyira egy film megtekintése közben, hogy ne legyen plusz agyi kapacitás a szubliminális képekre, vagy tátott szájjal, nyálcsorgatva kukkoljuk a képi kavalkádot, anélkül, hogy megerőltetnénk magunkat? Vagy ki-ki vonatkoztassa saját nézői szokására a fentieket?

Standard