digitális

Mivé lettél, Academia.edu?

Annak idején én azok közé tartoztam, akik üdvözölték az Academia.edu létrejöttét és működését, hiszen valamiképp kiutat mutatott az intézményi repozitóriumok kétes nyitottsága, pláne átjárhatósága, valamint a teljesen zárt kiadói rendszerek között: azon egyszerű elven indította meg áldásos tevékenységét, hogy mindenki számára hozzáférhető platformot biztosított a kutatóknak, hogy egyrészt megosszák egymással szövegeiket, másrészt kapcsolati hálót tudjanak kialakítani, ami nem a zajos egyéb, mindenki által preferált hálózathoz kapcsolódik, hanem kifejezetten szakmai orientációval, tudományos apporttal jár. Egy ideig minden rendben is volt, egyre csak gyűlt a felhasználói bázis, egyre többen merészeltek saját irományokat feltölteni (még akkor is, vagy talán akkor még inkább, ha a kiadó nem nézte ezt jó szemmel), már a hálózatosodás áldásos hatásai is kezdtek érződni, amikor egyre több zavaró apróság ütötte fel rusnya fejét. Például, ahogyan a Forbes is beszámol róla, körlevélben érdeklődtek az oldal üzemeltetői, hogy hajlandó-e a tudós nép kisebb összegekkel hozzájárulni ahhoz a gyakorlathoz, hogy cserébe az algoritmus az “ajánlott” kategóriába pottyantsa a tanulmányaikat, publikációikat. Vagyis fizess, és előtérbe kerülsz: fizess, és egyenlőbb leszel az egyenlőeknél. Ezt a belebegtetett gyakorlatot heves kritikával illették sok oldalról, ám ennek ellenére az Academia.edu prémium előfizetési szintet vezetett be, amit természetesen csupa előnyös gyakorlattal és lehetőséggel igyekeztek mosoly-reklámozni, ám egy éppen a nyitott hozzáférést előtérbe helyező közösségnek beadni… maradjunk annyiban, hogy kígyónak lábsó, madaraknak fogsor.

Legyünk reálisak persze, semmi nincs ingyen, a fenntartási költségeken túl, talán érthető, hogy egy privát cég profitot is kíván bezsebelni. Ezzel összességében nem is lenne gond, csakhogy két aspektust nem lehet figyelmen kívül hagyni. Már a felcseperedő gyermekek első kifejezése is a big data, vagyis az az adattömeg, adathalmaz, amit például, ebben az esetben, a felhasználói szokások, a feltöltött szövegek tartalma, illetve az ide-oda linkelgetés, a kapcsolatok alakulása, a beszélgetések, megosztások kumulálnak, és amiből minden valamire való, digitális alapú szolgáltatással foglalkozó cég kinyeri magának a monetizálható tőkét. A másik, egyáltalán nem elhanyagolandó aspektus pedig egész egyszerűen az, hogy ez a szolgáltatás nem eleve így épült fel, vagyis úgy édesgette magához a felhasználókat, hogy a nyílt hozzáférés zászlaja alatt egy szabad platformot biztosított (nyilván ott volt a felhasználási szerződés, amiben az előző pont, vagyis a ki nem mondottan big data bányászatra vonatkozó passzusok biztosították az embert arról, hogy amit oda feltölt, abból más akár pénzt is csinálhat), és még csak véletlenül sem volt szó arról, hogy bizonyos funkciókat majd akkor fognak bekapcsolni, ha az ember előfizet (vagyis gyakorlatilag duplán fizet: az adataival, majd pénzben is).

A mostani felháborodás és harciaskodás tehát nem egy apró félreértésen, hanem a fentiek felismerésén alapul, és ott vagyunk, ahol a part szakad: mindenki azért menekült errefelé, mert végre el tudta juttatni a zárt kapuk mögött őrzött kutatását másokhoz, valamint ő maga is be tudott kerülni a nemzetközi körforgásba, netán olyan kapcsolatokra tehetett szert, amelyekre ezt megelőzően esélye sem lett volna, most azonban duplán kihasználva kénytelen elgondolkodni azon, vajon tényleg rendben van-e ez így, vajon tényleg hagyni kell-e mindent a tudománypolitika ilyetén irányú alakulása okán. Néhányan már nekiálltak megszervezni az exodust, ami természetesen egy ilyen helyzetben leginkább egy adatmigráció elősegítése, de a nagy kérdés mindig az, vajon hova, merre, és meddig? Jelen pillanatban a legtöbb vezérhang a Zenodo felé terel, hiszen maga a platform is nyitott, ráadásul GitHub repozitóriumokkal lehet saját adattárat is működtetni (vagyis adataink, szövegeink, portékánk sajátunk marad), ráadásul az OpenAIRE Consortium és a CERN gründolta, és nem csekély, 50GB-os tárhelyet is biztosítanak mindenféle prémium kunyerálás nélkül. Hogy mi lesz, meglátjuk, de sötét árnyak gyűlnek a nyílt hozzáférés egén. Már megint.

Standard