blog

Mititei-től az Univerzál szekrénysorig

Csütörtökön kezdődött az egész: utazás Szegedre, meghosszabbítandó az immáron féléves folyamatos, intenzív költözési hullámot családi és baráti körökben – aktív részvétellel. A csodás cseh Univerzál bútorsor majdhogynem kifogott rajtunk, de brutális fűrész-fúrás-faragás kommandónk egyelőre úgy tűnik, legyűrte a KGST-ből visszamaradt “ellenséget”. Bár sorsa egyelőre bizonytalan (nem a brutál kommandós beavatkozás miatt!), most büszkén feszít a falon… Késői fekvés, hajnali ébredés: irány Temesvár – Eurovíziós büntetőosztag (dupla cd-n!!!), posztkoloniális célok érdekében, ami természetesen tuti kombináció (érezzük itt a kultúrteoretikus áthallást, ugye, amennyiben a “kombi” és a “náció” szavakat külön-külön is szemügyre vesszük…?).

A temesvári konferencia mindig is híres volt publikációiról és színvonaláról, mostanra azonban a potya kávé és friss nápolyi szolgáltatásai is felsorakoztak – így teljes a konferenciázó élete. Réka egy épületes megfázás és az ebből származó akusztikai problémák ellenére is vitte a prímet, amit megfejelt még egy echte román ebéddel: mititei fogyasztással lepett meg, ami négy gurigányi tömör gyönyör formájában került az asztalra egy parti vendéglőben – danke sün! Csak az idő ne lett volna olyan borzalmas – senkinek nem tett jót. De aztán megpillantottuk nem is olyan messze a temesvári Hollywoodot is, ami azért dobott a hangulaton 🙂

Szegeden aztán másnap ismét bútorszerelés, és idegtépés, merthogy a város egyik legismertebb bútorboltja elfelejtette mellékelni a szerelvényeket a lapraszerelt gardróbszekrényhez, és a telefonban még megpróbáltak meggyőzni arról, hogy biztos ott van az… Miután biztosítottuk a jóembert, hogy nincs, akkor nagy nehezen ráállt, hogy akkor vigyek egy minta csavart, ami alapján adnak majd dögivel. Itt már picit episztemológiai problematikába ütköztünk, amit messziről dühöngve igyekeztem a jóember tudtára adni: tudniillik honnan is vigyek neki minta csavart, ha egy darab sincs nálam?! Elzarándokolva az üzletbe sikerült tetézni a tetézhetetlent azzal, hogy hiányos csomagot óhajtott rámsózni a jóember, amit viszont már nagyon nem vettem jó néven, és a vásárlók könyvét szerettem volna kipingálni, mire persze előkerültek a hiányzó részek.

Magyarországon ezek szerint még mindig ott tartunk, hogy – tisztelet a kivételnek, mert hála az égnek azért egyre több ilyen akad – felturbózva, zord tekintettel, az átlagnál hangosabban kell kiállni és követelni azt, amit már egyszer kifizetett az ember… Arról nem is beszélve, hogy a szerelés közben derült ki, hogy hány helyen fúrtak félre, ütötték szét, stb. Nem viccelek, mostmár irány a Fogyasztóvédelem, és minden fórum, ahonnan lehet ütni – ebből majd hátha értenek már a hasonszőrűek is. Vagy nem. Sajnos megnevezni nem lehet az ilyen üzleteket, mert az ugyebár rögvest hitelrontás, csak azt nem értem, mondjuk egy angol lapban ilyenkor miért írják ki rögtön a nevet és a címet is – ott talán nem ismerik a hitelrontás intézményét? Na, ja. Mit is mondhat az ember: forduljon durva mínuszba a mérlegfőd!

Standard

Mititei-től az Univerzál szekrénysorig” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Szilárd szerint:

    Árj be a subbába, ott minden további nélkül nevén lehet nevezni a gyermeket 🙂

Hozzászólások lezárva.