blog

Mindig a másik Boleyn lány

A másik Boleyn lány Adott egy viszonylag fiatal, nőkre áhítozó, ám alapvetően meglepően befolyásolható, önnön nagyságától eltelt uralkodó, aki nem igazán kedveli királynéját, merthogy az nem volt képes fiú utóddal megörvendeztetni, és inkább az udvarhölgyek környékén igyekszik újabb lehetőségek után nézni – nem is kevés sikerrel. Persze az udvarhölgyek összeválogatása igazi politikai manőver, és a szépséges társaság is leginkább egy félig-meddig legitimált hárem, de a nemes cél érdekében mindent meg lehet érteni. Aztán adott egy jobb sorsra hivatott család, mely anyai ágon magasabb rangra lenne érdemes, ám az apai ág okán marad a tisztes vidéki élet: két lány, és egy fiú, élik életüket, mígnem a férfiak közötti cserekereskedelem beindultával előbb a kisebbik lányt adják el férjhez, majd a nagyobbikat bírják rá, hogy “szórakoztassa” a nyilván búskomor királyt. Ez utóbbi lépéssel, ha sikerül, a család végre bekerülhet az udvarba, és rangokkal elhalmozva élheti gondtalan életét. Ez volt a terv. Csakhogy őkelme libidója másként rendelkezett.

Kiemelkedően szépen, ízlésesen elkészített képsorokban adja elő a Philippa Gregory írónő könyvéből adaptált sztorit Justin Chadwick rendező, akit persze olyan szakemberek segítenek, mint például a felülmúlhatatlan Sandy Powell, no és nem utolsó sorban a kitűnő színészgárda: Scarlett Johansson, Natalie Portman és Eric Bana triójával a középpontban. A másik Boleyn lány nem a tipikusan szájbarágós, vagy az adott kor felturbózott látványvilágával ékeskedő alkotás: igenis megköveteli a nézőtől a történelmi háttér minimális ismeretété és annak folyamatos nyomonkövetését, mert igazából nem is kifejezetten a történelmi precizitás vagy hivatkozás a lényeg – innentől persze az is tökéletesen mindegy, hogy a film története hű vagy nem hű a történelem által valósnak mondott események láncolatához. Néha azonban éppen ez válik a film mondhatni egyetlen gyengéjévé is: olyan fontos események kerülnek gyors előrecsévélésbe, mint például Anna útja a trónig, ami néhány tövid jelenetnél azért talán többet érdemelt volna – hiszen ugyebár a Rómával való történelmi szakítás is pár mondatban el lett intézve, holott azt megelőzően lassabb és alaposabb építkezéssel operált a film.

Olyan, mintha csodálatosan komponált pillanatképek sorozatát kapná a néző, egy-egy jelenetnyi betekintést egy intrikákkal sűrűn átszőtt világba, ahol a végére már a személyes sértettség, az egyén elkeseredése dönt egy birodalom aktuális politikai irányvonaláról, és ahol persze egy ember élete – mindegy, milyen rangban van éppen – mit sem számít. Az elliptikus elbeszélői struktúrát egy kicsit talán másképpen kellett volna súlyozni, akkor valószínűleg az Oscar-díj zuhatag sem lenne kétséges – bár így sincs okunk panaszra: végre egy intelligens film lenyűgöző vizualitással és remekbeszabott alakításokkal!

Standard

Mindig a másik Boleyn lány” bejegyzéshez ozzászólás

  1. nekem rekorder ez a film: ezt untam eddig a legjobban. (korábban a trója volt a rekorder)
    nem tudom mi lehetett a baj..

  2. sharkfur szerint:

    A Tróját én nem untam. Ezt kikérem a Trója nevében. Teljesen csudálatos és pergős vót, Mr Jolie-val a főszerepben. Én legalábbis életem legjobb mozis alvását köszönhetem neki (Alexander the Great után)-tudom, paraszt dolog:D Csúnya dolog azt mondani, hogy Scarlet Johansson feje engem irritál? És sajnos ebben a filmben sem volt ez másképp (nekem). Jó film, nézhető, és szépen összerakott, komolyan. De az a fej engem hihetetlenül falhoz csap, kéne egy olyan Batman maszk a fejére, vagy inkább Pókember. 🙂 Követelem a film újraforgatását vmi Johansson burkolattal kiegészítve:D ….Ejh, de tuskó vagyok mámma:P

  3. sharkfur szerint:

    mielőtt bárki hotdoggal meg kólával kezd el dobálni, igen, tisztában vagyok vele, hogy az én fejem sem egy …..*

    *insert férfiideál here

  4. castro szerint:

    Na, csak ráakadtam erre a blogra pár év után:)

    Mondjuk ebben a témában nekem a Tudorok Showtime-sorozat (nálunk HBO-n) tetszik a legjobban. A VIII Henrik-Boleyn téma mellett itt legalább láthatjuk az udvari szemétkedéseket is, sokszor úgy tűnik nekem, mintha a XX. században játszódna. Persze mindez kicsit szappanoperásítva:(, de legalább igaz színészekkel: volt benne Sam Neill, van Peter O’Toole és lesz Max Von Sydow.

  5. Klára szerint:

    A fent említett film jó volt.
    Hát, kicsit a történelmi tényekkel sem árt tisztában lenni. A történelmi háttérrel bíró film sohasem azonos a történelemmel. Főként nem a könyvvvel, amiből adaptálódott. J. Chadwick így látta, így értelmezte a könyvet. Ennyi. Neki ez volt a fontos. A szereplők külön jók: Natalie Portman különösen jó, s annyira meggyőző a koncepció, hogy, amikor mind azt várjuk, a király megkegyelmez, mert meg kell neki kegyelmeznie, s tudjuk azt is, hogy ez nem így lesz, akkor is hülyére izguljuk magunkat a vászon előtt Számomra hátborzongató ez a jelenet. Ráadásul annyira meggyőző, hogy végig azt vártam, tévedés történt: Anna megmenekül.:)
    A Trója egészen más tészta. Brad Pityu igazán mulatságos, ennél nevetségesebb csak Othello, amikor hatszor meghaltan is még énekre jelentkezik az operában… nehéz ügy. Már a film, de kiváltképpen a nézőpont. Akkor már inkább Orlando Bloom királysága… Abban több a spiritusz. Na, nem a színészben..)
    Visszatérve a Boleyn-lányokra: igazán izgalmas és új perspektíva. Tán meg kéne nézni a korábbi VIII. Henrikes filmeket: a kor is változik, s ezzel együtt a feldolgozás. De: mindenekelőtt olvasni a könyvet, aztán menni moziba. Tán ez az, amit hiányolok.:) Aztán már jöhet minden: kameraállás, perspektíva, szereplők, hitelesség…

Hozzászólások lezárva.