blog

Mindenki teszi a dolgát

A hercegnő Divat mostanság a kosztümös film, szépen suhognak a ruhák, a fodrászok és a sminkesek is tobzódnak, és a történetet magába foglaló tájak és díszletek is olyan összeállítást képeznek többnyire, ami minimum irigylésre méltó. A hercegnő ízlésesen tálalja a nem igazán ízléses eseményeket, amelyek a Diana-előzmény (proto-Diana, mintegy) Georgiana Spencer viszontagságait mutatja meg házasságtól a válásig, ami kicsit rövidnek és unalmasnak tűnik, ám a legkevésbé sem az (ja, és hadd szögezzem le, de nagy hévvel: hagyjuk már a Diana-párhuzamokat – irreleváns). Az elbeszélések többnyire ott érnek véget, hogy eljön a mennyegző, vagy ott kezdődnek, hogy a frigy felbomlik – itt épp az a narratív lezárás bontakozik ki, ami máskor kimarad. A filigrán Georgiana (Keira Knightley) édesanyja hathatós közreműködésének hála Devonshire hercegének (Ralph Fiennes) mátkája lesz hirtelen, és küldetése igen egyszerű: fiú utódot világra hozni, hogy a rang öröklődhessen. Hát, lehet sejteni, jönnek a lánygyermekek… és velük a problémák is: nem elég, hogy egy érzelmileg alulkalkulált figura a herceg, aki ráadásul retorikailag sincs otthon, még egy szeretőt is befogad a palotájába, aki mellesleg a feleség barátnőjeként került a képbe.

Pados Gyula valójában mozgókép-fesztészetet mutat be, hiszen olyan beállításokkal, világítással örvendezteti meg a nézőt, amilyen igényes munka ritka széles e világban. Képei azon túl, hogy klasszikus festészeti szabályokat emelnek át filmre, leleményesek és önmagukban képesek “elmondani” a történetet. Szerencsére kitűnő színészi munka emeli a produkció fényét: Keira Knightley minden rezdülése magáért beszél, Ralph Fiennes pedig mintha élete legjobb alakításaival rukkolna elő az utóbbi néhány hónapban-évben. Egyedül a film ritmusával vannak problémák: valahogy nem sikerült összeegyeztetni a kép és a vágás ritmikáját, valami hiényzik, valami nem áll össze egésszé, valami nem engedi, hogy minden klappoljon, még akkor sem, ha egyenként minden rendben valónak látszik. Feszesebb vágással talán összeszedettebb, komplexebb alkotás született volna, és lehet, hogy erőteljes elismerés-zuhatagot érdemelne a film. Így egy felkavaró történet bontakozik ki, amelyben mindenki teszi a dolgát. És nem boldogul.

Standard

Mindenki teszi a dolgát” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. suhy szerint:

    Tennessee Williams Goes to Hollywood – Radovan Hollywoodba megy…Az egyik egy óra címe, a másik egy cikké. De hol a közös metczőpont, hol a kód amellyel megfejthető a valóság? Á“, nemes államfő, há micsinál, micsinál????? Amint visszaérünk eztet megkérdem. Megám. Semmi köze a kosztümös nőhöz és nem ittam semmit. Mindenki megyen Ámeriká.

Hozzászólások lezárva.