blog

Mi vagy te, web kettes interaktivitás?

Általában úgy szoktak gondolni a web 2.0 fogalmára, mint a részvételi kultúra webes megnyilvánulására: vagyis a felhasználó nem egyszerűen elszenvedője az online tartalmaknak, hanem interaktív alakítója is. Vagyis nem egyszerű tartalom fogyasztásról van szó, hanem egyidejűleg tartalom gazdagításról, tartalom létrehozásáról, megosztásáról. Nemrégiben egy konferencia alkalmával Gary Hayes-nek elege lett az akadémikusok megközelítéséről és ezoterikus elméleti zsargonjukba csomagolt, provokatívnak szánt, ám valós alapot nélkülöző szónoklataiból, és kreált egy grafikont, amelyben elmagyarázza, miben is rejlik a web 2.0 interaktivitási modellje. Merthogy a tudósok azt vetik a web 2.0 szemére, hogy interktivitása csupán mítosz.

Az interaktivitás nem mítosz

Web 2.0 participation Hayes kritikája szerint a tudományosnak vélt elméleti síkon mozgó megközelítés alapvető problematikája az, hogy meglehetősen egysíkúan és behatárolt fogalmi hálóval közelíti meg a kérdést, hiszen a definíció szerint csak az tartozik a webes interaktivitás kategóriájába, ha valaki eredeti tartalmakat ad hozzá a világhálóhoz. Vagyis nem kommentál, nem megoszt, hanem valami eredeti anyagot bocsát olvasói/nézői/látogató rendelkezésére. Csakhogy, és ebben rejlik Hayes meglátása is, ez leszűkíti a web 2.0 fogalmát web 1.0-ra, tehát éppen az interaktivitás, a váltás lényegét redukálja nullára: így dekonstruálva saját elméleti projektjét is teszem hozzá nagyon szordínóval. Hayes grafikus válasza a web fejlődésének és használatának tekintetében az interaktivitás mítoszát bizonygatóknak elég szépen bizonyítja, hogy a kétkedők magát a lényeget felejtik el elemezgetni (nyilván, mivel az semmissé tenné az argumetációjukat): az interaktivitás nagy részét a webes tartalmak megosztása illetve kommentálása teszi ki, ami ugyan nem “eredeti tartalommal való bővítés”, de nem lehet csak úgy kizárni az interkativitás elemzéséből.

Néha egyébként számomra is túlságosan lelkendezős a web 2.0 evangelistái által preferált szöveg, de azért nem hinném, hogy az egész fogalom teljesen tartalommentes lufi lenne. Teljesen mindegy ugyanis, hogy minek nevezzük, tény, hogy a felhasználói szokások olyan mértékben változtak a web 2.0-ként aposztrofált korszakban, amelyet nem lehet semmisnek tekinteni. Pláne nem tudományos megközelítésben. Szép és jó az elmélet, de néha a földön kell járni…

A szemantikus web eljövetele

Kapcsolódik némileg a hír, hogy a web atyja, Tim Berners-Lee szerint a mostani tartalomkezelések, így a felhasználói szokások a jövőben át fognak alakulni, hiszen a szemantikus web más tartalmi összefűzéseket illetve összefüggési modellt fog követni. Ahhoz lehetne hasonlítani, mint amit mostanság a címkézéssel csinál az ember: a tartalmak címkéket kapnak, és a címkéken keresztül kapcsolódnak egymáshoz, hierarchia nélkül, webhelyeken át az egész weben. Vagyis, végső soron nem algoritmusok vezetik majd a felhasználót a tartalmak navigálásában, hanem a mindent átfogó “intertextualitás”, Google és egyéb keresőpozícionálás nélkül. Hát, erre mondják, hogy idealista, és a jelen helyzet nem erre mutat – no de a jó angol már letett egy-két dolgot az asztalra, tehát érdemes odafigyelni jóslatára.

Márpedig ha Berners-Lee ismét beletrafál, akkor a felhasználói interaktivitás még kiemeltebb szerepet kap a jövőben (nyilván web 3.0, web 4.0 és tsai eljöveteléről beszélünk, nem tudom), vagyis a jó tudósok mitizálása teljesen a feledés martalékává válik. Mindenesetre érdemes elgondolkodni azon, vajon tényleges, valós interaktivitásban szörfölgetünk, vagy csak képzetesen, amolyan önámítás szintjén van jelen hozzájárulásunk a web használatának tekintetében?

Standard