blog

Mézbor

Mézbor Már egy ideje ott kacsintgatott a többi palack közül, hogy végre kilökhesse magából a parafadugót, hogy kőedény-üvegéből édes mézbora a poharakat tölthesse meg. Egyenesen a termelőtől érkezett hálából, és mivel egyedül nem ül neki az ember ilyesmivel kísérletezni, vendégeket kellett hozzá toborozni. Furcsa, de nálunk csaknem ismeretlen foglalatosság a méz “mézként” való felhasználásán túlra tekinteni, maximum néhány beavatott durálja neki magát néhanapján, hogy kitaláljon valami nóvumot. A németeknél bezzeg nem ismeretlen nedű a mézbor, mézsör (Albion bizonyos rejtett részén még Harry Potterék is benyakalnak egy-egy korsónyit), külön, nagy becsben tartott kis kulináris csücsök, és bár ez önmagában még semmire sem garancia, azért néha nem árt gasztronómiailag ide-oda tekintgetni. Most megtettük.

Először – botor módon – szobahőmérsékleten közelítettünk a témához, ami olyan volt, mintha egy üveg mézet kissé felhígítva töltöttünk volna borospohárba: nem rossz ez, biztos egészséges is, de azért nem kell ehhez akkora háttéranyag. Hűtőbe vele, másnapra muffin mellé újabb próbára hívjuk – ezúttal igazi desszertborként viselkedik, kifejezetten ízletes, kellemes kiegészítője az ebéd levezetésének, muszáj még egy-két korttyal megfürdetni a garatot, olyannyira jóleső, üdítően édes, könnyű, de mégis finoman bársonyos ízű itallá vált. Az ajánlat egyébként úgy szól, hogy melegítve, hűvös estékre: nem kétséges, hogy a karácsonyi időszak egyik favoritja is lehet. Tokajis beütés, de könnyebb ízharmóniával – örülök, hogy elég bátrak voltunk a próbához!

Standard