blog

Metropolis – kortárs iráni film

MetropolisMegjelent a Metropolis új száma, amlynek témája a kortárs iráni film, és azon belül is legfőképpen Abbas Kiarostami és Mohsen Makhmalbaf – a magyar közönség számára is hozzáférhető – filmjei.

Az összeállítás a szerkesztők szándéka szerint bemutatja

az iráni film legfontosabb alkotásait és alkotóit, illetve legjelentősebb – mind formai, mind politikai – motívumait. Az iráni filmet sokan nyíltan vagy (a cenzúra szigorúságától függően) burkoltan politizáló filmművészetnek tekintik, kicsit az ötvenes évek olasz neorealizmusához hasonlóan. Míg ennek a megközelítésnek nem tagadjuk a létjogosultságát és összeállításunk néhány írása éppen ezt az elemzési stratégiát példázza (különösen a gyermekek és a nők tematikájának hangsúlyozottan politikai töltetéről), a hangsúlyt máshova szerettük volna tenni. Az iráni film többek között azért tudott olyan sikeres lenni a fesztivál- és tágabb forgalmazási piacon, mert legfontosabb formai és tartalmi elemei a hatvanas évek modernista filmművészetét idézik.

Az ötvenes évek neorealizmusának párhuzama helyett tehát a hatvanas évek modernizmusával szeretnénk az iráni filmet összehasonlítani. Bár az új iráni film és a modernizmus közötti kapcsolat nem új gondolat, a Metropolis új száma nemcsak a hazai piacon, de a rendkívül bőséges és széttartó nemzetközi recepciótörténetben is az első tematikus összeállítás, melynek ez a párhuzam a vezérlő elve.

A tartalomból:

„Nehéz volna tehát tagadni, hogy a kilencvenes évek iráni filmrendezőinek nagy része Kiarostami köpenyéből bújt elő. Az persze más kérdés, hogy az iráni film reneszánszának politikai töltete a lehető legtávolabb áll Kiarostamitól. Míg a legdivatosabb iráni filmek a nők vagy a kisebbségek elnyomásának témáját feszegetik, Kiarostamit ezek a problémák szinte egyáltalán nem foglalkoztatják. Emiatt sokan politikailag felelőtlennek tartják, mint azonban később látni fogjuk, a Kiarostami és a fiatal iráni film közötti politikai különbség mélyebb, alkotói attitűdbeli különbségre vezethető vissza.”

Nánay Bence: Előrehozott katarzis – Abbas Kiarostami

„A legtöbb közelmúltbeli iráni film egy realista helyszínen át folytatott keresésre épül. Azonban a klasszikus neorealista helyszínek itt stilizáltak lesznek – a helyszín naturalista specifikussága átengedi a terepet a költői univerzalizmusnak. Ráadásul, ahogy a keresésből kanyargós, körkörös útirajz lesz, a helyszín különböző terekre esik szét: A cseresznye íze, a Szelek szárnyán, A kör, sőt A fehér léggömb és Az alma is ennek a folyamatnak a változatait szemléltetik.”

Shohini Chaudhuri és Howard Finn: A nyitott kép: A költői realizmus és az új iráni filmművészet

„A modernizmus azt kapta Irántól a nyolcvanas–kilencvenes években, amit Hollywood a maga megapic-iparának a megteremtésével elvett tőle a hetvenes években: a továbblépés lehetőségét.”

Pápai Zsolt: Ášjrajátszás és áthangolás – Az európai klasszikus modernizmus és a kortárs iráni film

A Metropolis megvásárolható a nagyobb könyvesboltokban és az art mozikban, illetve megrendelhető vagy előfizethető a szerkesztőség címén: metropolis@c3.hu

Standard