digitális, web

Megosztási etikett az Instagramon

Amikor az ember egy olyan képet tesz fel az Instagram felületére, ami másoknak is elnyeri tetszését, előfordul, hogy beindul a reposzt, vagyis a tartalom mások által történő megosztása. Ennek megvan a bevett szokása, gyakorlata: mint minden más esetben (tudományos szövegben, újságcikkben, irodalmi idézetekben stb.), hivatkozni kell a tartalom előállítójára, ne adj isten még jelezni is lehet számára, hogy szeretnénk felhasználni az adott tartalmat. Ennek nem pusztán jogi oldala van, hiszen ha a tartalomelőállító figyelmét felhívjuk arra, hogy szeretnénk megosztani saját csatornánkon az ő tartalmát, akkor az nekünk generál forgalmat (meg persze neki is, hiszen explicit módon jelezzük, hogy ezt nem mi készítettük, hanem ő), illetve eleve megnyerhetjük az illetőt, aki bekövethet bennünket, és akár kollaborációig is fajulhat a dolog. Ha minden a normális kerékvágásban megy, akkor nincs is semmi probléma, sharing is caring, mindenki boldog, happy end. De mi van akkor, ha valaki kissé ügyetlenül hivatkozza az eredeti szerzőt az Instagram felületén, majd valaki más már a megosztott képet repostolja úgy, hogy nem az igazi eredetet, a tartalom előállítóját, hanem már a repostolt anyagot veszi át, és ott szerzőként nem a valós szerzőt, hanem a repostoló fiókját jelöli meg? Kezd zavarossá válni? Csavarjunk egyet a történeten: mi történik akkor, és vajon mi a helyes eljárás a sztoriban részt vevők számára, ha az eredetileg korántsem kereskedelmi céllal született kép végül egy webshop kereskedelmi célú posztjává válik? Így jártunk most a #BREW esetén: avagy a kísérlet még nem ért véget!

Történt, hogy a Budapest Coffee Festivalon készült egy kép egy különleges kávékészítő szerkezetről, ami az egyik hazai kiállító standján állt. Bár saját kép, de ilyenkor teljesen természetes, hogy amikor a #BREW oldalán megjelent a kép, akkor címkézéssel és hashtagekkel is jeleztük, milyen eseményen készült a kép, kinek a standjánál, kinek a tulajdona az eszköz. A kávézónak megtetszett a kép, és repostolta azt, és bár jelezte az eredetét, kissé ügyetlenül tette azt: nem explicite akár verbálisan, akár egy fényképezőgép ikonnal, ahogy az egyébként szokás, hanem sima címkével a hashtag cunami fölött. Mutatom, miről is van szó. Íme az eredeti, #BREW-poszt:

 

És íme a kávézó által repostolt verzió:

Semmi baj, valamiképp csak jelezték, hogy nem saját kép, nincs is semmi probléma. Igen ám, de a kép másoknak is megtetszett, és elkezdte bejárni az Instagramot, természetesen a kifejezett célcsoport körében, a #BREW közönségében. Így vettük észre, hogy másoknál is megjelent a kép (hurrá, hurrá, azt jelzi, valamiképp jól sikerült, valamitől működik), azonban már nem a #BREW-ra, hanem a kávézóra történő hivatkozással. Nem is egyszer. A Barista Daily például már másodszorra adja közre, és szorgosan hivatkozik is a kávézóra, mint a kép készítőjére:

Két probléma is adódik, egy jogi és egy etikai: az egyik, hogy bármily megtisztelő is a reposzt ebben az esetben (ne feledjük, ezres számokban szórják a lájkot így, gyakorlatilag már nehéz lenne összeszedni, hány tetszésnyilvánítást generált ez az egyetlen kép) egy kávéeszközöket forgalmazó webshop reklámjaként működik; a másik pedig, hogy a kávézó tartalommenedzsere lelkesen felvállalta a tartalomkészítő szerepét ahelyett, hogy akár egy komment erejéig is jelezte volna, hogy bocsika, ezt itt mi is reposztoltuk.

Az első esetben kérdés, hogy a Barista Daily vajon megkereste-e a kávézót, hogy engedélyt kérjen a kereskedelmi célú felhasználásra (mert ilyen lehetséges természetesen, de ennek nyilvánvalóan ez a módja), és ha igen, akkor a kávézó engedélyt adott-e erre, figyelmen kívül hagyva, hogy nem az ő általuk előállított tartalomról van szó? Vagy őket sem kereste meg a webshop, és mindketten megelégednek azzal, hogy a kép mindkettejük számára forgalmat generál (no és persze ezen keresztül pénzt is). A második esetben pedig kérdés, hogy vajon a kávézó miért nem tartotta fontosnak minimum viszonozni azt a gesztust, amit a #BREW megtett, és ami egyébként is etikai minimum a közösségben, és miért nem jelzi azóta sem, többszöri előfordulást követően sem, hogy az nem az ő képük? Olyan dolgok ezek, amik az Instagram online közösségi etikettjének alapjait képezik. Több helyen lehet erről olvasni (pl. itt, vagy itt és itt), aki komolyan foglalkozik a közösségi média marketinggel (mint ahogy ebben az esetben minden szereplő), nyilván ezzel illik is maximálisan tisztában lenni, mert nem elég a jószándék, ennek tükröződnie is kell.

És akkor egy kis technikai érdekesség a végére, ami talán méginkább bonyolítja a helyzetet. Az Instagram nagyon világosan jelzi már a link esetében is, hogy kitől származik egy kép: ez esetben ez “https://www.instagram.com/p/BT_3HjKgAHr/?taken-by=hashtagbrew”, ahol a “taken-by=hashtagbrew” a hajszál pontos permalinken (vagyis a kép elérhetőségén) túl is explicite a kép készítőjére utal. El sem lehet téveszteni. Mindaddig persze, amíg azt valaki nem reposztolja, amikor ugyanis ez a gyönyörű permalink már így fog kinézni: “https://www.instagram.com/p/BUYZ2X3F7mq/?taken-by=mylittlebrewbar”, vagyis az attribúció máris elveszett, átalakult, átformálódott. Pontosan emiatt rendkívül fontos az, hogy a tartalommenedzser magában a tartalomban explicite hivatkozzon arra, kitől és honnan származik egy adott tartalom. Ha tényleg annyira komoly vétség a plágium, és tényleg ilyen hihetetlen egyszerű elkerülni, akkor talán nem nagy erőfeszítés mindezt megtenni saját magunk, és a közösség érdekében is.

(Erről, és a #BREW-kísérlet más tanulságairól hamarosan könyvben is olvashattok! Stay tuned!)

Standard